Új vezető a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikáján

A 32 éves egyetemi, közte mintegy 20 éves igazgatóhelyettesi múlttal rendelkező neurológus, neuropatológus, klinikai farmakológus honlapunknak a klinika előtt álló kihívásokról, többek között a járóbeteg-ellátásban bevezetésre váró, illetve már bevezetés alatt álló új beavatkozásokról és terápiákról is beszélt.

Egy szegedi speciális biológia tagozatos gimnáziumból vezetett az egri születésű Kovács Tibor útja a Szegedi Tudományegyetemre, ahol 1992-ben avatták doktorrá. A végzés idején már három éve oktatott neuroanatómiát demonstrátorként, magyarul és angol nyelven is. Két évvel később, 1994 novemberében már a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának rezidense volt. Néhány külföldi ösztöndíj miatti pár hónapos megszakítások kivételével azóta is, azaz 32 éve a Neurológiai Klinikán dolgozik.

Az anatómia, az ideggyógyászat, az idegtudományok eleve a kedvenceim közé tartoztak, már Szegeden foglalkozni kezdtem az Alzheimer-kórral kapcsolatos alapkutatásokkal – idézte pályájának kezdeteit Kovács Tibor.

Amikor idekerültem a klinikára, a nemzetközi elismerést szerzett dualista neurológus-neuropatológus Papp Mátyás professzorral kezdtem dolgozni. Ő írta le a multiszisztémás atrófia szövettani diagnózisát képező zárványtesteket, amelyeket azóta Papp-Lantos testeknek hívnak, és amely felfedezése a klinikai idegtudományoknak talán az egyik legnagyobb jelentőségű magyar vonzata – emlékezett vissza. Mint Kovács Tibor elmondta, Papp Mátyás mutatta be Peter Lantosnak, a londoni King’s College-hoz tartozó Institute of Psychiatry, Department of Neuropathology vezetőjének, akinek köszönhetően több éven keresztül ösztöndíjasként a londoni intézetben kutathatott három-hat hónapos periódusokban. 32 éves egyetemi múltjában csupán ez a két-három évnyi londoni ösztöndíjas időszak jelent szünetet. Neuropatológiai, patológiai képzését is Londonban végezte. Neurológiai szakvizsgáját 1997-ben, neuropatológiai szakvizsgáját 2005-ben tette le, PhD-fokozatot 2001-ben szerzett az egyetemen.

Sok időt töltött a klinika szubintenzív, illetve a neurointenzív részlegén, mielőtt megbízták az általános osztály, illetve részleg vezetésével.

Klinikai érdeklődésem már akkor is a demencia, a degeneratív idegrendszeri betegségek felé húzott, ez akkoriban kapott egyre nagyobb szerepet a járó- és a fekvőbeteg-ellátásban is a disztóniás betegekkel egyetemben – mesélte, megjegyezve, hogy a Neurológiai Klinika az egyik legnagyobb esetszámú centrum, ahol a demens és disztóniás betegeket ápolják. 

Húsz éve igazgatóhelyettesként vesz részt a klinika életében, ezért nem számít nagy változásra a kinevezésével.

Ugyanazt csinálom majd, amit eddig másodvonalban, azzal a különbséggel, hogy ez már a független megmérettetés korszaka – fogalmazott Kovács Tibor.

Úgy látja, a klinika jó irányba fejlődik amellett, hogy nagy terheléssel és meglehetősen kis létszámmal, összesen 40 orvossal dolgoznak. Mintegy 1500 hallgatót oktatnak évente az Általános Orvostudományi, a Fogorvostudományi és az Egészségtudományi Karon, részt vesznek a szakorvos-, a PhD- és egyéb szakképzésekben is – sorolta az igazgató. A gyógyító ellátásra térve elmondta, a fekvőbeteg-ellátásban folyamatosan tartják a teljesítményvolumen-korlát és a gyógyszerkeret által meghatározott szintet, az ambuláns ellátásban viszont az elmúlt 10-15 évben megduplázódott az esetszám, ami évi 45-48 ezres ambuláns ellátást jelent.

Bevezettünk új beavatkozásokat, illetve a járóbeteg-ellátásban új terápiás módszerek meghonosításán is dolgozunk. Többek között zajlik az Európai Unióban 2025-ben engedélyezett biológiai terápiák bevezetése az Alzheimer-kór ellátásában – fejtette ki Kovács Tibor hozzátéve, hogy amennyiben a finanszírozás vagy a felírhatóság, hozzáférhetőség tisztázódik, a klinika készen áll az indulásra. A gyógyszervizsgálatokból már megismerték ezt az interdiszciplináris együttműködést igénylő, meglehetősen idő- és eszközigényes beavatkozást, amelyben szavai szerint egyedülállóak a tapasztalataik. Nincs más olyan vizsgálati centrum az országban, ahol ezzel a betegséggel és gyógyszercsoporttal gyakorlatot szereztek volna. A mind diagnosztikai oldalról, mind a követést illetően eszközigényes beavatkozás számos MRI-vizsgálatot, egyebek mellett labordiagnosztikát, genetikai diagnosztikát, neuropszichológiai diagnosztikát igényel, mindemellett a betegek szűrése is komplex feladat, ugyanis nagyon szűk betegcsoport, elméletileg az érintettek mintegy 15-20 százaléka kezelhető ezzel a módszerrel.

A biológiai terápiák a neuroimmunológiai betegségeknél is előtérbe kerülnek – tért rá a járóbeteg-ellátás további újdonságaira az igazgató, rámutatva az exponenciálisan bővülő betegszámra, és az ebben a betegcsoportban alkalmazott intravénás immunglobulin felhasználásának korlátaira. Több betegség is hosszú távú terápiát igényel a járóbeteg-ellátásban a rendszeresen visszatérő betegek miatt. A szklerózis multiplexben szenvedők járóbeteg-ellátására rendelkezésre álló biológiai készítmények terápiás alkalmazásához külön infúziós járóbeteg kapacitás szükséges, akárcsak a demencia, illetve az Alzheimer-betegség ellátásához, ráadásul mindkét betegségcsoportban növekednek az igények.

Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem

A degeneratív betegségekre térve Kovács Tibor kiemelte a késői szakaszba lépő Parkinson-betegek emelkedő számát és az előrehaladott stádium kezelésének fontosságát, a kezelés jellegéből adódó nehézségeit. A járóbeteg-ellátás domináns része a fejfájás-kezelés biológiai terápiája is, amelyben a klinika országos centrumnak számít. A fekvőbeteg-ellátást a stroke-ellátás dominálja, amit a degeneratív és neurológiai betegségek ellátásának nagy száma követ.

A neurológia nagyon ápolásigényes szakma, sok a mozgásában korlátozott beteg, aki az önellátásában is segítséget igényel – magyarázta Kovács Tibor, hozzátéve, hogy az ápolószemélyzet csökkenését klinikaigazgatóként komoly kihívásnak tartja. Összeszokott gárdával dolgoznak, de kevés az új belépő, így a nyugdíjazásokkal, betegségekkel szakmaelhagyás nélkül is csökken a létszám – magyarázta. A szakorvosi gárda létszámát illetően nem lát okot aggodalomra, úgy vélte, talán csak a tempó fokozása, néhány területen a kapacitás bővítése lehet a cél.

Klinikaigazgatói kinevezése július 1-től, Semmelweis-naptól hatályos, így pozícióját a gyakorlatban 2-ától foglalta el, de ez szavai szerint ez mindössze annyit jelent, hogy másik szobába költözött, a kollégái pedig csak annyit vesznek észre ebből, hogy Bereczki Dániel helyett más tartja a reggeli referálót.

Ez egy összeszokott gárda, én is ismerem a klinikát, a klinika is ismer engem, így túl sok ismeretlenben nem kell gondolkodnunk – fogalmazott Kovács Tibor. A napi munkájában ugyanakkor megváltoznak az arányok. – Eddig alapvetően klinikusként dolgoztam, nagyon nagy betegszámot menedzseltem, ebből nyilván át kell adjak kollégáknak. Az új betegek ellátásában kevésbé fogok részt venni, mivel a menedzsment és az igazgatás több időt fog elvenni – mondta a klinikaigazgató. A menedzsment típusú feladatok közül a delegálás, az egyes feladatok kiszervezése egyelőre kihívást jelent a számára.

Klinikusként kutatásait morfológiai érdeklődése vezette, az anatómia neuropatológiai vonala érdekli leginkább, amivel továbbra is foglalkozni szeretne, hetente legalább egy napot. A Neuropatológiai és Prionbetegségek Referenciaközpont vezetőjeként Danics Krisztinával közösen dolgozzák fel többek között a priongyanús betegségben elhunytak mikroszkópos agyszöveti mintáit a biztos diagnózis megállapításához. Kovács Tibor az egyike a neuropatológiai szakvizsgával rendelkező és Magyarországon dolgozó kevés szakembernek. Személyes hobbijai közül a gasztronómiát, a haditechnikát és a harci repülést, valamint a hobbikertjét említi, ahol a dinnyétől a paszternákig minden megterem, természetesen vegyszermentesen. A kertészkedésből a család is kiveszi a részét. Felesége és két felnőtt gyermeke is Semmelweis-polgár, felesége szintén neurológus a klinikán, a lánya másodéves, fia harmadéves hallgató az Általános Orvostudományi Karon.