2025. július. 21., hétfő - Dániel, Daniella.
hirdetés
hirdetés

Pálinkás József: Ez a kormány képtelen a korrekcióra

Nincs semmiféle tudománypolitika, csak kósza ötletek – mondja a Népszavának az MTA egykori elnöke, aki szerint az ELTE és a HUN-REN is felső parancsra cselekszik a kutatóhálózat szétdarabolásának ügyében.

(...) Mit árul el az az MTA pozíciójáról, hogy az ajánlatukra, miszerint ők átvennék ezt a négy érintett kutatóközpontot, még reakció sem érkezett?

Ha az MTA visszakapta volna ezeket a kutatóközpontokat, az nyílt beismerése lett volna annak, hogy marhaság volt a 2019-es leválasztásuk. Azt gondolom, hogy ez a kormány képtelen a korrekcióra, makacsul ragaszkodik minden ostoba döntéséhez. A kutatóhálózat jó helyen volt az Akadémiánál. Ha a kormány jobban bele akart szólni, hogy a kutatóintézetek kutatási programjai mire irányuljanak, arra lett volna más mód. Kiírhattak volna célzott pályázatokat, vagy például delegálhattak volna három minisztert a kutatóhálózatot korábban irányító 15 fős Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsába. Nyilván a konkrét kutatásokba nem szólhattak volna bele akkor sem, de a főbb irányok kijelölésében részt vehettek volna. Ehelyett meghozták ezt a buta, kontraproduktív, a kutatásnak ártó megoldást, amivel hét éve bizonytalanságban tartják a kutatóintézeteket.

Mi lesz most azokkal az épületekkel, amelyeket a kutatóintézetek használnak, és amelyeknek az államnak való átadásáról az MTA közgyűlése tavaly decemberben már döntést hozott?

Azzal, hogy ezek az intézmények most az ELTE-hez kerülnek, az én értelmezésem szerint az MTA közgyűlésének döntése érvénytelenné vált. Hiszen nem lehet tudni, hogy az ingatlanok, a gyűjtemények, a laboratóriumok, a gépműszer állomány – hiszen például a régészeti kutatóintézetben ilyenek is vannak –, a know-how valójában kinek a tulajdonába kerülnének. Ki fog felelni, ha például egy épület beázik vagy valami tönkremegy? Az ELTE, a HUN-REN, vagy esetleg az állam? Ha a HUN-REN a tulajdonos és térítésmentesen az ELTE rendelkezésére bocsájtja, akkor éppen az a helyzet áll elő, amit a HUN-REN törvénnyel orvosolni akartak. Megint csak olyan zűrzavaros a helyzet, ami lehetetlenné teszi, hogy ezekben az intézetekben nyugodtan dolgozni, tervezni tudjanak a kutatók. Pillanatnyilag azt sem lehet tudni, hogy mi a HUN-REN tényleges jogi helyzete, hiszen a kutatóhálózat is épp átalakulás alatt áll, aminek megvalósulása attól is függ, hogy az MTA-val megköttetik-e az ingatlanok eladásáról szóló szerződés. Vagyis teljes a zűrzavar.

Eközben megszaporodtak az MTA elleni támadások a kormányközeli sajtóban. Mások mellett a leghangosabban Schmidt Mária ment neki az akadémikusoknak, és a „velünk élő sztálinizmusnak” nevezte az MTA-t. Mi lehet ezeknek a támadásoknak a hátterében?

Nehéz eldönteni, hogy ezek a támadások a kormány véleményét tükrözik, vagy önálló kezdeményezések. Én ezeket 5-6 kormányközeli ember véleményének tekintem. Ha ők nem lennének a hatalom kegyeltjei, akkor oda sem kellene figyelni arra, amit mondanak, akkora szamárságok. Azt leírni például, hogy a kutatóintézetben valaki nem dolgozik jól, mert csak angol nyelven publikál, teljesen abszurd. Mindig is voltak olyan kutatók, akik nem haladtak úgy a tudományos pályán, ahogy szerettek volna, úgy érezték nem ismerik el a munkájukat kellőképpen, esetleg nem nyertek el valamilyen pályázatot, ezért sértettségből támadták az Akadémiát. Lelkük rajta, mert sokat ártanak a magyar tudományos életnek.

Nem érzékel olyan félelmet a tagok körében, hogy a kormány elveheti az MTA finanszírozását, vagy az akadémikusok tiszteletdíját?

Nem tartom valószínűnek, hogy az akadémia költségvetését megvonják, de elképzelhető, hogy egy ideig még froclizni fogják a legkülönbözőbb dolgokkal. Az a nettó 380 ezer forint, amit az akadémia rendes tagjai életük végéig kapnak, nem kevés az átlagnyugdíjhoz képest, de mára nem olyan jelentős összeg, mint például az én elnökségem alatt, amikor ez az összeg még nagyjából s miniszteri fizetés fele volt. (...)

A teljes beszélgetést ITT olvashatja

(forrás: Népszava)
hirdetés

Könyveink