„Nem vagyok bolond, csak szkizofrén”

Mindenki nagyon várta Oravetz Dániel diplomavédését menedzser szakon. Afféle zseni diáknak számított, más évfolyamokról is bejöttek meghallgatni. Dániel belekezdett, de a szakmai tartalom helyett egyre furcsábbakat mondott. Felső erőről beszélt, a világot mozgató rejtélyes energiákról és összeesküvésekről. A teremben lassan értették meg: valami nem stimmel vele. Volt, aki később azzal hívta fel: hallottam, hogy megbolondultál. Dániel azonban nem bolond, csupán szkizofréniában szenved. Akár évekig is jobban van, néha azonban feldobja a magasba, majd lehúzza a mélybe „az epizód”. A határok azonban nem is olyan élesek közte és köztünk, mint gondolnánk. Huszonöt éves koráig átlagos, bár túlterhelt ember volt – ebből lett a baj. Rohant, zaklatott volt, hajtott ész nélkül. Mint oly sokan. Most, hogy tíz év után jól van, felesége közreműködésével megírta a Mentőöv című önsegítő kézikönyvet, a magyar pszichiátria történetében az első ilyen jellegű, arccal és névvel felvállalt kötetet. Az Agy Világnapján az nlc.hu beszélgetett velük.

„A média sokszor hamis képet fest a mentális betegségben szenvedőkről” – írod a könyvedben. Elmondanád, hogy szerinted melyek a tipikus tévhitek, és ezzel szemben mi a valóság?

Részben arra tettük fel az életünket a feleségemmel, hogy az előítéleteket és a negatív tapasztalatokat átfordítsuk az emberekben, akik tartanak az ismeretlentől, önvédelemből általánosítanak. A mentális betegeké egy sokszínű csoport, és nem mindegy, hogy valaki kap-e kezelést vagy sem. Mi, mentális betegségekkel élők ugyanolyan álmokkal, vágyakkal, célokkal rendelkezünk, mint egészséges társaink. Hiszem, és tapasztalom, hogy megfelelő terápia mellett a legsúlyosabb tünetegyüttesek is kezelhetők, és a hozzám hasonlók is lehetnek hasznos tagjai a társadalomnak.

A könyvben pszichotikus epizódokról mesélsz. Megtennéd, hogy összefoglalod, nálad milyen tünetekkel jártak ezek a szakaszok?

Az engem is érintő betegség fiatal felnőttkorban alakul ki általában, esetemben is így történt. A pszichotikus epizódok között nem volt két egyforma, ugyanakkor bizonyos dinamikákat meg lehetett figyelni. Ezek a fázisok általában pozitív élményekkel indultak, amelyek szinte az egekig emeltek lelkileg. Ilyenkor úgy érzem, mindenre képes vagyok, nincs szükségem alvásra, élelemre, mint aki drogot használ. Úgy érzem, mintha át tudnám ölelni az egész világot. Szétárad bennem a béke és a végtelen szeretet. Szívesen ajándékozok értékes tárgyakat, amit aztán megbánok. Ha ilyenkor valaki megkérne, hogy írassam rá a lakásom, gondolkodás nélkül megtenném. A kreativitásom szárnyal, de a munkára nem tudok koncentrálni. Aztán jön a vásárlási láz… Sajnos azonban a szárnyalást rendszerint egy fordulat követte, és a csodálatos tapasztalások, fantáziák zuhanásba csaptak át. Ilyenkor sokszor kerültem lelkileg földre – akár az alá –, és pokoljárásba torkollottak az élményeim. Bűntudat, paranoia, téveszmék, félelem, gonosz erők, hallucinációk, érzékcsalódások. Ebben a szakaszban már csak a gyógyszer segít.

Sokan gondolják azt, hogy ez csak egy hangulatzavar, szomorúság, túlterheltség, amiből ki lehet jönni orvos és gyógyszer nélkül is. Szerinted hol kezdődik az, ami már komoly betegség? Hiszen hullámvölgyei mindannyiunknak vannak.

Sajnos azt kell mondanom, hogy csak akkor ismerhetjük meg igazán a saját határainkat, ha átléptük őket. Akkor viszont az esetek jelentős részében már kevés a saját erő; külső segítségre van szükség. A mai világ tempója nem kedvez a lelki egyensúlynak. Ha csak azt nézzük, hogy mennyi információ, impulzus zúdul a tudatunkra, az bizony nem egy életbiztosítás lelki és testi értelemben sem. A siker, a gazdagság hajszolása, az egymással való versengés bizony rengeteg olyan helyzetbe kényszeríti bele a ma emberét, amelyek mind-mind lelki gubancokat okozhatnak. A kérdés az, hogy megéri-e. Azt kívánom, hogy mások tanuljanak az én példámból, és ne áldozzanak fel mindent a munka oltárán, még akkor sem, ha ez nagyon csábító. Senkit sem szeretnék ijesztgetni, de tapasztalatból tudom, milyen, ha a zseni és őrült határát jelképező hajszál egyszer elszakad. Esetemben már az első epizód olyan elementáris erővel forgatott fel mindent, hogy isten kegyelmének éltem meg, amikor újrakezdhettem. Miután egyensúlyi állapotok és hullámvölgyek követték egymást az elmúlt másfél évtized során, a legmélyebb ponton megértettem, hogy nem szégyen segítséget kérni.