Luther kutyái
Őszinte sorokat olvashat az agytumorról, a hitről, a magyar egészségügyről és a felépülés csodájáról az, aki kezébe veszi Szilasi László Luther kutyái című új kötetét, írja a Délmagyar.
A szegedi írótól talán még sosem olvashattunk olyan megrázó és elgondolkodtató kötetet, mint amilyen az augusztusban napvilágot látott Luther kutyái című könyve, amelyet a minap mutattak be az SZTE Móra Ferenc Kollégiumban. Szilasi László a 2015-ben előtörő betegségéről, az agytumorról és annak leküzdéséről számol be végig nyugodt hangvétellel, ami egyúttal az elfogadást sugallja.
– Semmi előjele nem volt, kedd este a BTK Sík Sándor termében tartottuk a szokásos régi magyar irodalom szemináriumot, amikor egyszer csak elkezdtem rángatózni, püföltem a földet, és ahogyan a zárójelentésemben is áll: székletét tartotta, vizeletét elengedte. Semmire sem emlékeztem, epileptikus rohamot kaptam. Amúgy is rövid az élet, és még ráadásul két nap ki is esett, nem tudtam belenyugodni, ezért megkérdeztem a történtekről azt a négy embert, akik megmentették az életemet. Leültettem őket, és mindannyian meséltek, én meg írtam az elhangzottakat, ez szolgált a könyv kiindulópontjaként. Nem éreztem kellemetlennek, nem féltek tőlem, pedig akik a rohamomkor láttak, remegtek, amikor a felépülésem után találkoztak velem. Elgondolkodtató, hogy úgy is létezik a testünk, hogy mi nem tudunk róla, nem vagyunk tudatunknál – merül bele a történtekbe Szilasi László.
Mint mondta, nem akart más halálról és betegségről szóló könyvekhez hasonlót írni, hiszen az irodalmi művek olyan természetűek, mint az ember, változatosak.
– Én nem írtam le mindent a halálról, minőségi eszményt szerettem volna, amelyben központi szerepet kap az emlékezés, az egész múltamra való visszatekintés, de nem létösszegző regény, azt nem is tudom, hogy kellene elkezdeni. Az elveszett tudat, az érzékelhetetlen idő és a gyógyulás csodája, ami leginkább megjelenik, de szerettem volna benne érzékeltetni azokat a hangokat, érzéseket, amelyeket a klinikán fekve hallottam, éreztem. Leírtam benne azt is, hogy mennyire korrupt az egészségügy, mert én pénzmozgás nélkül megkülönböztetett figyelmet kaptam, de például egy faluból behozott bácsi esetében lelassul a folyamat, és ez az idő talán pont elég a halálához. Bosszantó – magyarázza az agytumorból felépült író, aki végig őszintén ír az eseményekről, még gyógyszereinek összetételéről is tájékoztat.
