Kiállítás: változatok a sebészeti eszközök fejlődésére
Megnyílt a Variationes – Változatok a sebészeti eszközök fejlődésére című új, időszaki kiállítás a MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban július 6-án. A tárlat változatokat mutat be a sebészeti eszközök fejlődésére és differenciálódására az elmúlt évszázadokból.
A sebészet több ezer éve jelen van az emberi civilizáció történetében, mindegyik kultúra kifejlesztette a maga gyakorlatát és eszközeit. A felszíni sérülések ellátása, a törött és elmozdult végtagok összeillesztése, a betört koponyák csonttörmelékének eltávolítása és a koponyatető befedése ugyanúgy több ezer éves gyógyítói gyakorlatra tekint vissza, ahogy a szülések segítése. A sebészeti eljárások azonban sokáig testfelszíniek voltak, hiszen így tudták elkerülni a fertőzést, vérzést és fájdalmat, mélyebb testüregi beavatkozásra alig került sor, a súlyos végtagsérülések elsődleges kezelése is az amputáció volt.
Az európai, vagy a nyugati sebészet fejlődésében a robbanásszerű változást a modern fájdalomcsillapítás, azaz az anaszteziológia, a steril műtétvezetést lehetővé tévő aszepszis és antiszepszis, valamint a megfelelő vérpótlás hozta magával a 19. század második felétől, a 20. század elejétől. Segítségével lehetővé vált a mellkasi és a hasi részek feltárása és az invazív, mély testüregi műtétek elvégzése, ami a sebészet – és általában az orvostudomány – lehetőségeinek gyors és hatékony megnöveléséhez vezetett. A nyugati medicina ennek hatására globálissá vált, az európai és a nyugati világ egyik olyan vívmányává, amely mára minden kontinensen és minden országban meghatározó szerepet játszik a gyógyításban.
S hogy mindez milyen mélyen gyökerezik az európai kultúrában, arra kiállításunk egyik legkülönlegesebb kincse mutat rá. A kiállításban augusztus elejéig látható az a 2022 szeptemberében, Jánoshida közelében feltárt I. századi sírlelet, amely egy római kori orvos sebészi eszközeiből áll. A leletek önmagukban, a szó szoros értelmében, világszenzációt jelentenek, hiszen hasonló precíziós formájú, ötvözetű, minőségű és korú sebészeti eszközök eddig csak a 79-ben elpusztult Pompeiből kerültek elő. Kontextusa azonban még inkább rávilágít értékére: a 19–20. századi sebészeti eszközök mellé téve jól látható, hogy a római kori csontvágók és csontemelők felépítése és formája bizonyos eszközök esetében évezredekig szinte változatlanul fennmaradt.
Hogyan érhető tetten a változás az eszközök fejlődésében? Hogyan fejlesztenek ki egyre speciálisabb eszközöket a folyamatosan növekvő sebészi repertoár elvégzéséhez? Milyen szimbiózisban áll a biológiai és sebészeti tudás fejlődése és az új műtéti eljárások kifejlesztése az eszközök fejlesztésével és tervezésével? Kiállításunk ezekbe a folyamatokba nyújt bepillantást. A kiállítás gyűjteményünk gazdag orvosi eszközanyagára épül, ennek különlegességét és változatosságát mutatja meg a közönségnek.
Látogatható: múzeumi nyitva tartási időben, keddtől vasárnapig 10-18 óráig
