Afrika Szaharától délre fekvő részében még mindig igen magas a gyermekhalandóság aránya annak dacára, hogy a XX. században az egész világ előbbre haladt – hangsúlyozza egy francia népesedési tanulmány, amely szerint a lemaradás oka leginkább a megelőzés, a szervezettség és az eszközök hiányában keresendő.
Az ENSZ szerint a 2010-ben napvilágot látó gyermekek 7 százaléka meg fog halni, mielőtt elérné az ötéves kort – emlékeztet a demográfiai tanulmányok országos intézete (INED) egy szerdai kiadványában.
A legfejlettebb országokban a gyermekhalandóság nem több, inkább kevesebb, mint ötezrelékes a védőoltások fejlődésének köszönhetően. Sok déli országban, főként a fekete-afrikaiakban ez a mutató azonban még 10 százalék fölött van – folytatja a kutatóintézet.
A világ egészét véve Afrikában hal meg az ötévesnél fiatalabb gyermekek fele, miközben a földrész az összlakosságnak csak az egy hetedét teszi ki, a születéseknek pedig csak a negyede jut rá, s közben Észak-Afrikában a helyzet határozottan javul – hangsúlyozza az INED.
Azt lehetne gondolni, hogy a szakadék Fekete-Afrika és a világ többi része között az AIDS-járvány miatt szélesedik, mivel ez a járvány a térségben különösen erősen terjed, de Fekete-Afrikát nem egyformán érinti az AIDS. A gyermekhalandóság a kevésbé érintett országokban is csak enyhén csökken, s az intézet szerint ennek inkább a védőoltások hiánya az oka.
Az nyilvánvaló, hogy „a gazdasági fejlődés hozza magával a gyermekhalandóság visszaszorulását”, mégis „lehetséges lenne csökkenteni a halandóságot anélkül, hogy a térségben megvárnák a fejlődést, méghozzá azzal, ha a rendelkezésre álló védőoltásokat több gyermek számára tennék elérhetővé” – írja az INED.
Az oltások hiánya az intézet szerint nem a vakcina magas árának a következménye, mivel az ár gyakran alacsony, és a legszegényebb országoktól minimális térítést kérnek a nemzetközi szervezetek. „Az ok inkább a megelőzés iránt megnyilvánuló érdektelenség és a rossz szervezés” – vonta le a következtetést az INED.
A „Traumatológia Témakörök” sorozat 1993-ban indult az akkori Országos Traumatológiai Intézetben. A zsebkönyvek szerzői többnyire traumatológusok, akik a...