Az EU Tanácsa az egészségturizmusról

A Tanács szándéka, hogy tiszteletben tartsa az Európai Bíróság esetjogát a betegjogok határon átnyúló ellátásban való alkalmazására vonatkozóan, miközben fenntartja a tagállamok jogát saját egészségügyi rendszerük megszervezésére. Az irányelv-tervezet átláthatóságot biztosít a betegek jogaival kapcsolatban, akik másik tagországban akarják kezeltetni magukat, valamint kiegészíti azokat a jogokat, amelyekkel a betegeknek EU-szinten rendelkeznek a társadalombiztosítási rendszerek koordinációjára vonatkozó törvényhozás révén.

A Tanács álláspontja a következő rendelkezéseket foglalja magában:

- Általános szabályként a betegek egészségügyi ellátást vehetnek igénybe másik tagállamban, és visszatérítést igényelhetnek olyan mértékig, amelyet saját nemzeti egészségügyi rendszerük alkalmaz az ugyanolyan vagy hasonló kezelésre, amennyiben a betegek jogosultak erre a kezelésre a származási országukban;

- A közérdek védelme érdekében (így pl. a társadalombiztosítási rendszer súlyos pénzügyi egyensúlyzavarainak veszélye esetében) a származási ország korlátozhatja a határon átnyúló ellátás költségeinek visszatérítésére vonatkozó szabályok alkalmazását. A tagállamok a betegek kiáramlását befolyásolhatják bizonyos egészségügyi kezelésekre való előzetes engedélyezés kérésével (azokra, amelyek éjszakai kórházi tartózkodást igényelnek, magasan specializált vagy költség-intenzív kórházi infrastruktúrát igényelnek, vagy amennyiben az ellátás biztonságával vagy minőségével kapcsolatos aggodalmak merülnek fel), vagy a „kapuőri elv” alkalmazásával;

- Annak érdekében, hogy menedzselje a páciensek beáramlását, valamint elegendő és tartós hozzáférést biztosítson az egészségügyi ellátáshoz a területén belül, a kezelést nyújtó tagállam intézkedéseket hozhat a kezeléshez való hozzáférésre vonatkozóan, ahol elsőrendű okok miatt szükséges;

- A kezelést nyújtó tagállamnak nemzeti kontaktpontokon keresztül biztosítania kell, hogy a más tagországokból érkező betegek megkapják a szükséges információt a területén érvényben lévő biztonsági és minőségi standardokra vonatkozóan annak érdekében, hogy a páciensek tájékozott döntést tudjanak hozni;

- A tagállamok közötti együttműködést egészségügyi területen megerősítik, például az e-egészségügy területén és az európai referenciahálózatok fejlesztése révén, amely önkéntes alapon közelebb hozza egymáshoz a különböző országok specializált központjait;

- A más tagországban történő gyógyszerfelírások elismerését is továbbfejlesztik: általános szabályként az érvényesül, hogy amennyiben egy terméket saját területén engedélyeztek piacra dobni, akkor a tagállamnak biztosítania kell nemzeti törvényekkel, hogy az erre a termékre vonatkozó, más tagállamban felírt vények kiválthatók legyenek saját területén;

- A gyógyászati termékek és eszközök interneten történő adásvétele, az ápolási otthonokban nyújtott hosszú távú ellátások, valamint a transzplantációs célra történő szervallokáció kívül esik a direktívatervezet hatáskörén;

- A származási tagállamra való tekintettel (amely különösen azon nyugdíjasok egészségügyi költségeinek visszatérítésére vonatkozik, akik az EU-n belül nem a hazájukban, hanem egy másik tagállamban élnek, és egy harmadik tagállamban kapnak egészségügyi ellátást), a Tanács általános szabályként garantálja, hogy az a tagállam, amely a 883/2004-es szabályozásnak megfelelően illetékes előzetes engedélyezést kérni (azaz a lakóhely szerinti ország), téríti vissza a határon átnyúló ellátás költségét a nyugdíjasnak. Amennyiben a nyugdíjast a származási országában kezelik, ennek az országnak saját költségén kell biztosítania az ellátást.

- Az egészségügyi szolgáltatókra vonatkozóan a Tanács biztosítani kívánja, hogy a másik tagállamban kezelést igénybe vevő betegek ugyanazt a minőséget és biztonságot élvezzék, amely saját tagországukban biztosított, függetlenül az ellátó típusától. Ezen felül, a Tanácsban megegyezés született arról is, hogy a tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el, amely biztosítja, hogy a betegek ugyanazokat a jogokat élvezzék a határon átnyúló ellátás során, amelyeket akkor élveznének, ha származási országukban vennék igénybe az ellátást;

- A Tanács álláspontja magában foglal egy dupla törvényi bázist az irányelv-javaslatra vonatkozóan, amelynek révén egyensúlyt kíván teremteni az Európai Bíróság esetjoga egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó 114. cikkének alkalmazása, valamint a tagállamok egészségügyi szolgáltatások megszervezésére és biztosítására vonatkozó, Szerződés által elismert kompetenciája között (népegészségügyre vonatkozó 168. cikk).

- Ami az e-egészségügyet illeti, a Tanács szoros együttműködést garantál a tagállamok és a Bizottság között ezen a területen.

Az irányelvtervezet része a 2008. július 2-án megalkotott szociális napirend csomagnak, amely hármas célkitűzésre fókuszál: garantálni minden beteg számára a biztonságos és jó minőségű ellátást, támogatni a betegeket jogaik gyakorlásában a határokon átívelő ellátás területén, valamint előmozdítani az egészségügyi rendszerek közötti kooperációt. A második célkitűzés végső célja tulajdonképpen az Európai Bíróság esetjogának kodifikálása, amely a határon átnyúló ellátás visszatérítésére vonatkozik, elkerülve a visszatérítés „harmadik módszerét” (a 883/2004-es szabályozáson és az irányelvtervezeten kívül).

A Tanács álláspontját most az Európai Parlament elé terjesztik második olvasatra.