Big Five 100 – akik ismét a világ élvonalába emelték a magyar matematikát
Arany János-életműdíjat kapott a 100. születésnapját ünneplő Fuchs László
Az akadémikus Fejér Lipót által „Big Five”-nak nevezett matematikusok születésének 100. évfordulója alkalmából nemzetközi jubileumi konferenciát szervezett az MTA Matematikai Tudományok Osztálya. A június 5-én a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben rendezett ünnepségen személyesen köszöntötték az idén 100. születésnapját ünneplő Fuchs Lászlót, aki Freund Tamástól, az Akadémia elnökétől átvette a külhoni magyar tudósoknak adható legrangosabb akadémiai kitüntetést, az Arany János-életműdíjat.
Az 1924-ben született Aczél János, Császár Ákos, Fuchs László, Gál (Gaál) István és Horváth János matematikusokat tanáruk, a legendás Fejér Lipót már egyetemi tanulmányaik idején így nevezte: a „Big Five”. És valóban: ők lettek a második világháború utáni hazai matematika nagy újraindítói, akik néhány év alatt ismét a világ élvonalába emelték a magyar matematikát, és művelték egy életen át. Sőt, közülük Fuchs László még ma is matematizál: az idén 100. születésnapját ünneplő világhírű matematikus tudományos aktivitása több mint háromnegyed évszázada folyamatos.
Páles Zsolt, az MTA Matematikai Tudományok Osztályának elnöke köszöntőjében elmondta, a Big Five tagjainak hatása csaknem felmérhetetlen, a hazai matematikusok körében megkerülhetetlen alapműveket írtak, a könyveik a tudományterületük bibliáivá váltak.
Freund Tamás, az MTA elnöke Fuchs László példaértékű életútját és munkásságát méltatta, kiemelve a történelmi nehézségek közepette tanúsított kitartását és elhivatottságát, a matematika iránti szenvedélyes szeretetét.
Fuchs László az Arany János-életműdíj átvétele után tartott beszédében felidézte pályafutása fontos állomásait. Megemlékezett szüleiről, hangsúlyozva édesanyja matematikai tehetségét és finnugor nyelvész édesapja önzetlen kutatómunkájának fontosságát. Tizennégy éves korában kezdett érdeklődni a matematika iránt, de később a numerus clausus miatt nem vették fel a Műegyetemre. Fél év gyári munka után beiratkozhatott a bölcsészkarra matematika–fizika szakos tanárjelöltként. A háború megpróbáltatásai ellenére barátaival ekkor kötelezte el magát a tudomány mellett: „A katonai szolgálat, a szörnyű hadifogság és az embertelen munkaszolgálat okozta háborús szenvedések nem törtek meg bennünket. Elhatároztuk, hogy együtt tanulunk komoly matematikát. Öten, mind 1924-es születésűek.”
Karrierje később az ideálelmélettől a rendezett algebrai struktúrákig, majd az Abel-csoportok vizsgálatáig ívelt, mely témában három könyvet is írt. Mindig új problémák megoldására törekedett, ezért gyakran váltott kutatási témát. Nyolcvanéves koráig dolgozott, de a matematikát sosem hagyta abba. Beszédét azzal zárta, hogy sikerült bizonyítania egy fontos egzisztenciatételt: a matematika létezik kilencven év után is, és reméli, hogy száz év után is létezni fog. Elismerése megerősíti abban a törekvésében, hogy folytassa munkáját a matematika területén.
Ezt követően Kacskovics Imre, az ELTE Természettudományi Karának dékánja nyújtotta át az ünnepelt matematikusnak az ELTE TTK platinaoklevelét.
Freund Tamás teljes köszöntője ide kattintva olvasható.
Az ünnepségről készült felvétel 1. része ide kattintva érhető el, a további előadások itt láthatók.
