A mozgáskorlátozott fiatalok elégedetlenek a jelenlegi helyzetükkel
Egy kutatás szerint a 18 és 30 év közötti mozgáskorlátozottak legtöbbjének a járással, vagy az önellátással kapcsolatban vannak nehézségei.
A „P2P – Mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi inklúziójának és társadalmi szerepvállalásának erősítése a kortárs segítés erejével” című projekt keretében a projektben együttműködő partner szervezetek országaikban 2020. május és 2020. szeptember között egy leíró jellegű kutatás keretében egy 150 fős nem reprezentatív mintavételen alapuló kérdőíves adatfelvételt és két fókuszcsoportos vizsgálatot valósítottak meg, melyben felmérték a 18 és 30 év közötti, súlyosan mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi problémáit.
A kutatásban résztvevő 450 fő 18 és 30 év közötti mozgáskorlátozott ember legtöbbjének a járással, vagy az önellátással kapcsolatban vannak nagyobb nehézségeik. A fogással, szorítással, illetve a beszéddel kapcsolatban legnagyobb arányban kisebb nehézségekről számoltak be a kérdőíves felmérés válaszadói, vagy nincsenek ilyen jellegű problémáik.
A válaszadók legnagyobb arányban városokban élnek, Szlovákiában a legnagyobb, Romániában kisebb arányban, itt jelentős a községben élők aránya. Romániában egy válaszadó sem él a fővárosban, még Szlovákiában, illetve Magyarországon ez az arány 10% feletti.
A válaszadók szubjektív véleménye alapján a kérdezettek legnagyobb arányban (52-70%) kijönnek a jelenlegi jövedelmükből, még 19-30%-uk úgy ítélte meg, nehezen élnek meg jelenlegi jövedelmükből. A válaszadók csupán 10%-a vélekedett úgy, hogy kényelmesen meg tud élni jövedelméből. A magyarországi válaszadók jövedelmi helyzetüket rosszabbnak ítéltélik meg, mint a szlovákiai, vagy a romániai kortársaik. Azok a személyek, akik nagyobb nehézségekről számoltak be a kérdőívben az önellátással, vagy a járással kapcsolatban, többnyire a legnehezebb anyagi helyzetűek közé sorolták be magukat mindhárom országban.
Iskolai végzettségüket tekintve Romániában és Szlovákiában nagyobb az általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya. Szlovákiában a legmagasabb az általános iskolában lemorzsolódottak aránya. Magyarországon legnagyobb arányban középfokú végzettséggel rendelkeznek a válaszadók, és itt a legmagasabb a gimnáziumi végzettséggel rendelkezők aránya is, még Szlovákiában és Romániában inkább a szakmaszerzéssel járó középiskolák dominálnak. Magyarországon kezdtek legtöbben felsőfokú tanulmányokba, azonban a felsőoktatásban itt a legnagyobb a lemorzsolódás aránya is. Egyetemi, vagy főiskolai mesterképzésben szerzett mester diplomával a válaszadók 2-4%-a rendelkezik.
A válaszadók nagyon nagy arányban inkább elégedetlenek a mozgáskorlátozott fiatalok helyzetével a közoktatásban, illetve Szlovákiában és Magyarországon a kérdezettek többsége szerint csak részben, vagy egyáltalán nem vették figyelembe speciális szükségleteiket a tanulmányaik során.
A válaszadók mindhárom országban legnagyobb arányban vagy integrált, vagy szegregált oktatási rendszerben tanultak, inkluzív oktatásban, vagy magántanulói státuszt szignifikánsan kis arányban jelöltek meg. Magyarországon a kérdezettek nagy arányban tanultak több típusú oktatási intézményben is.
Az önellátással kapcsolatos nehézségek mértéke meghatározó abban, hogy milyen oktatási intézményben tanulnak a mozgáskorlátozott fiatalok. Akik komolyabb nehézségekről számoltak be, azok jellemzően szegregált oktatásban, illetve abban is tanultak.
A szegregált oktatás keretei között tanuló válaszadók nagyobb eséllyel kaptak finommotorikus mozgást elősegítő, illetve egyéb fejlesztéseket, könnyebben jutottak hozzá a speciális szolgáltatásokhoz. Az asszisztív eszközökhöz való hozzáférés szintje általánosan alacsony. A fókuszcsoportok eredményei alapján a szegregált oktatási rendszerben többnyire jó tapasztalatokról számoltak be a szakemberek és a megkérdezett fiatalok is, ugyanakkor az érintettek kiszolgáltatottabbak a rendszerben dolgozóknak, miközben óriási a szakemberhiány a szektorban, nagy a kiégés veszélye, sok az információhiány, nincs együttműködés a különböző fejlesztő szakemberek között. A fókuszcsoportos vizsgálaton minden résztvevő egyetértett abban, hogy a mozgáskorlátozott tanulóknak inkluzív keretek között kellene tanulnia az oktatási rendszerben, azonban a szakemberek és az érintett fiatalok véleménye szerint nincs inkluzív oktatás, sőt integrált sincs a résztvevő országokban, mivel a mozgáskorlátozott fiatal és családja alkalmazkodik a hagyományos oktatási rendszerhez, amennyire tud, a hagyományos oktatás nem képes reagálni a mozgáskorlátozott fiatalok speciális szükségleteire. Ezért sok múlik a család támogatásán, azon, hogy mekkora kapacitásuk van segíteni, milyenek az anyagi körülményeik és az érdekérvényesítő képességük.
Romániában szignifikánsan magasabb arányban jelölték a válaszadók a kérdőívben, hogy inkluzív oktatásban tanultak, azonban az egyéni szükségletekhez igazodó fejlesztések, a segédeszközökhöz való hozzáférés mértéke ezt nem támasztja alá, így ezek az intézmények valószínűleg csak a nevükben tekinthetők inkluzívnak.
A kérdőíves vizsgálat eredményei alapján a mozgáskorlátozott fiatalok nem tanultak az oktatási rendszerben a vitakultúráról, vagy kritikus gondolkodásról, melyek fontosak az aktív állampolgársággal kapcsolatos kompetenciák kialakításában.
A válaszadó fiatalok több mint kétharmada szerint nem megfelelő a mozgáskorlátozott fiatalok részvétele a felsőoktatási rendszerben. Ennek okát a válaszadó mozgáskorlátozott fiatalok mindhárom országban szignifikánsan magas arányban az akadálymentes környezet hiányában, az akadálymentes lakhatás és közlekedés, a támogató szolgáltatások illetve a mozgáskorlátozott fiatalok anyagi támogatásának hiányában látták.
A jobb anyagi helyzetben lévő, magasabb iskolai végzettségű fiatalok kis mértékben elégedettebbek a felsőoktatási rendszerrel kapcsolatban, mint a rosszabb anyagi helyzetben lévő és alacsonyabb végzettségű válaszadók.
A válaszadók több mint fele szerint a felsőfokú végzettség megszerzése csak kis mértékben javítja a mozgáskorlátozott fiatalok munkaerőpiaci esélyeit.
Magyarországon és Romániában a válaszadók, ha bajba kerültek az oktatási rendszerben, akkor legnagyobb arányban szüleikre, testvérükre, barátokra, az oktatási rendszer szereplői közül pedig az osztálytársakra vagy az osztályfőnökre számíthattak leginkább. Szlovákiában a felsoroltak mellett szignifikánsan nagyobb arányban kerültek megjelölésre a fejlesztő szakemberek is (gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, pszichológus).
A kérdőív eredményei alapján a válaszadók több mint 87%-a szerint nem megfelelő mozgáskorlátozott fiatalok részvétele a munkaerőpiacon. A válaszadók szerint ennek leginkább az az oka, hogy nincsenek akadálymentes munkahelyek, a munkáltatók nem alkalmazkodnak a speciális igényű résztvevők szükségleteihez, előítéletesek, a képzési rendszerben csak olyan lehetőségek vannak a mozgáskorlátozottemberek számára, melyek elavultak, nem piacképesek, illetve a mozgáskorlátozott fiataloknak nincs megfelelő iskolai végzettségük, vagy alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek.
A válaszadók jelentős része nem dolgozik és nem is tanul, különösen igaz ez a 18 és 25 év közötti korosztály esetében, vagyis a nemzetközi statisztikákkal összhangban a nem tanuló és nem is dolgozó (NEET) fiatalok közé tartoznak.
Szlovákiában a válaszadók több mint 60% -a szüleivel, testvéreivel él együtt, Magyarországon pedig a kérdezettek több mint 80% -a él a szülői házban. Az inaktív válaszadók nagyobb arányban élnek szüleikkel, testvéreikkel. A fókuszcsoportokon résztvevő szakemberek véleménye szerint a mozgáskorlátozott fiatalok önrendelkezésével kapcsolatban a család visszatartó ereje kontraproduktív lehet, ugyanakkor az is elhangzott, hogy kevés az akadálymentes lakás, még a nagyobb városokban is. Nem elérhetőek a szükséges személyi segítő szolgáltatások, azok területi elérhetősége és minősége eltérő, mindez pedig önmagában is nehézzé teszi, ellehetetleníti a mozgáskorlátozott fiatalok önálló életvitelét. A szakértők véleménye szerint, amennyiben az érintett anyagi körülményei lehetővé teszik piaci alapon igénybe venni a segítő szolgáltatást, vagy ha az illető kiterjedt kapcsolati hálóval, jó érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, megoldható az önálló életvitele. Amennyiben ezek nem adottak, úgy az érintett fiatal legtöbbször a családban marad, vagy intézetbe kerül.
A mozgáskorlátozott fiatalokkal és a szakértőkkel felvett fókuszcsoport eredményei szerint jellemző az információhiány, az előítélet a munkaerőpiacon a munkáltatók, munkatársak részéről. A munkáltatói bizonytalanságokkal, előítéletekkel szemben az állami támogatások, vagy a kivetett pluszadók önmagukban nem megoldások, komplexebb segítségre van szükség a munkavállalók és a munkáltatók számára is.
A mozgáskorlátozott fiatalok a fókuszcsoportok során túlnyomóan rossz munkaerőpiaci tapasztalatokról, elutasításról, előítéletekről számoltak be, a kérdezettek nagyobbik része jelenleg is munkanélküli, illetve állást keres.
A bevont szakértők szerint a foglalkoztatottság növelésére megoldás lehet a védett műhelyek/munkahelyek létrehozása, valamint az otthoni munka vagy távmunka, atipikus foglalkoztatási formák támogatása.
A fókuszcsoportok résztvevői szerint az önálló életvitelhez fontos az önálló jövedelem, ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a munka egyben közösségi tevékenység is, a felnőttkori szocializáció egyik legfontosabb színtere. Ehhez az akadálymentesítés mellett fontos a megfelelő pályaválasztási tanácsadás a mozgáskorlátozott fiatalok számára, a pályakezdők esetében a munkahely megtartás érdekében munkahelyi mentorálás is szükséges, valamint a munkáltató esetében fontos a szemléletformálás és az előítéletek feloldása képzések, információnyújtás segítségével.
A válaszadók több mint 70% -a szerint nem megfelelő a mozgáskorlátozott fiatalok részvétele a helyi közösségekben. Ennek okát a válaszadók a nem megfelelő anyagi támogatás hiányában, az akadálymentesség, a támogató szolgálatok, illetve az egyéni szükségletek figyelembevételének hiányában és a fogyatékosság stigmájában látják.
A válaszadók társasági életet a legnagyobb arányban havonta többször élnek Magyarországon és Romániában, illetve ritkábban, mint havonta egyszer élnek társasági életet Szlovákiában.
