"Ötvözzük a kutatást a fejlesztéssel, hogy piaci terméket hozzunk létre"
Szövetépülést segítő sejt-vázak fejlesztéséért kapta a 2022-es év Semmelweis Innovációs Díját dr. Hornyák István. A Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Intézetének tudományos munkatársa dr. Hinsenkamp Adéllal, az egyetem egykori kutatójával közösen vehette át az elismerést a leginnovatívabb kutatás kategóriájában. Az eljárást sikerült szabadalmaztatniuk Európában és az USA-ban is, jelenleg befektetőkkel tárgyalnak, hogy a gyógyításba is eljuthasson a fejlesztés. Dr. Hornyák István a siker titkát az innovációs gondolkodásban látja: a célkitűzésük a kezdetektől az volt, hogy olyan eszközt hozzanak létre, amelyet a klinikai munkában is alkalmazhatnak.
A hialuronsav egy viszkózus, folyadékszerű anyag, olyan cukorvegyület, amely megtalálható például a bőrben, a szemben, és a kakastarélyban is – kezdte a szabadalomhoz vezető út bemutatását dr. Hornyák István. A Transzlációs Medicina Intézet Szövetépítő Laborjának tudományos munkatársa kifejtette: egy felnőtt emberben nagyjából 15 gramm hialuronsav található; a vegyület például arra szolgál a szervezetben, hogy a bőr elasztikusságát megőrizze, vagy az ízületek súrlódását csökkentse. Nagyon kis mennyiség elegendő belőle, hogy ennyire viszkózus zselét állíthassanak elő, mint amilyen az 1,6 százalékos oldat, amivel a laborban dolgoznak.
Az anyag bőrfiatalító hatása miatt manapság különböző kozmetikai termékek népszerű alkotórésze is. Mivel évtizedek óta ismert a humán alkalmazása, emiatt megnézték, hogyan tudnák elősegíteni a szervezet a regeneratív folyamatait szövethiány pótlásakor, vagy műtét közbeni korrekció esetén – de megfogalmazódott olyan igény is, hogy egyes születési rendellenességek, mint a nyúlszáj, korrigálhatóak-e vele.
A kutatás első szakaszában a hialuronsavból – mint folyadékban oldódó vegyületből – liofilizálással (nedvesség elvonása fagyasztva szárítással) készítettek egy szilárd párnaszerű szivacsos anyagot, amit keresztkötéssel vízoldhatatlanná tettek, ami megfelelt a kísérlet feltételeinek: a cél az volt, hogy az anyag az adott szervnél stabilan ott tartható legyen, mert ha csak befecskendezik a natív hialuronsavat, akkor hamar lebomlik, és szétoszlik a szervezetben. A hialuronsav önmagában nem kedvez a sejtek, szövetek beépülésének, emiatt, hogy az átépülést elősegítsék, a szivacsos anyagot bevonták vérplazmából származó fibrinnel, amelyen így a sejtek meg tudtak tapadni és képesek voltak fejlődni. Ehhez az ötletet a sebgyógyulásból vett mechanizmus, a felületi sérüléseknél meginduló varrasodás adta, amelyet a fibrin segíti elő. Az így elkészült párnaszerű anyag maga a sejt-váz. In vitro őssejtes kísérletekben, és kísérleti egerekbe beültetve bebizonyosodott, hogy megfelelő környezetet teremt a sejtek számára, amelyen megélnek, és elősegíti a vérerek képződését, és ezzel a szövet regenerációt.
A most díjazott sejt-vázas fejlesztés során kiderült, szintén szabadalmaztatható eljárásról van szó. Több folyóiratcikk is született belőle, konferenciákon is díjazták. Kiemelte, az ötlet megszületésénél már volt elég tapasztalatuk ahhoz, hogy tudják, milyen biokompatibilis anyagokkal, beavatkozásokkal kell dolgozniuk, hogy aztán engedélyeztethető terméket tudjanak fejleszteni.
Jelenleg munkatársaival orvostechnikai eszköz kifejlesztésén dolgoznak a hialuronsavas sejt-vázak felhasználásával. A fejlesztési költségek itt már egy nagyságrenddel nagyobbak, az egyetemi pályázatokon elnyerhető összegek akár 10-15-szörösére van szükség. Épp ezért most tovább kell lépniük: egy lehetséges befektetőnek fogják bemutatni eredményeiket és a piaci megtérülés lehetőségeit.
Közben Dr. Hornyák István és munkatársai a Transzlációs Medicina Intézetben egy szövetbank létrehozásán munkálkodnak, amely ötvözi az alapkutatást az alkalmazott kutatással és a fejlesztéssel. Mint elmondta, van már működő együttműködésük a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikával abdominális aorta aneurizma betegség témakörben. A biobank jól használható arra, hogy meg tudják vizsgálni egy betegség klinikai hátterét, másik funkciója, hogy mintákat tárolnak, amelyekkel aztán a gyógyításban alkalmazható, piacon értékesíthető szövettermékeket tudnak majd fejleszteni a jövőben.
