Folytatás a 14. oldalról a vastagbélrákok anti-EGFR-antitest- terápiája esetében nemcsak maguk a daganatsejtek, hanem a tumoros erek is „elegendő” célpontot szolgáltathatnak a sikeres daganatellenes hatáshoz. Posztnatális vaszkulogenezis A rosszindulatú daganatok kezelésére régóta ajánlják az anti-angiogenezis terápiát, de sokáig nem volt klinikailag sikeres gyógyszer forgalomban. Néhány éve ez a helyzet megváltozott, mert először az anti-VEGF antitest (bevacizumab), majd a VEGF receptor elleni, szájon át szedhető inhibitorok (sorafenib és sutent) bizonyultak klinikailag hatékonynak elsősorban vastagbélrák és veserák esetében. Ezek a kezelések is célzottaknak számítanak, ugyanakkor nem rendelkezünk megfelelő predikciós módszerrel, amivel a terápiára való alkalmasságot meg tudnánk állapítani, sem olyan markerrel, ami a kezelés hatékonyságát monitorozná. Az utóbbi években fény derült arra, hogy a daganatos betegekben az ún. posztnatális vaszkulogenezis is aktív lehet, aminek eredményeként endotheliális őssejtek nagy számban vannak jelen a keringésben. Több kutatócsoport is megerősítette a korábbi (negatív) megfigyeléseket. Az érthetetlennek tűnő adatokat némiképpen megmagyarázza az a szintén az Amerikai Rákkutatók Konferenciáján bemutatott megfigyelés, hogy a daganatos betegek szérumában igen alacsony a szabad VEGF szintje, mert annak nagy része a vérlemezkékben található. Az anti-VEGF-antitest szérumba jutva is a vérlemezkékben halmozódik fel. Ennek alapján talán már jobban érthetők azok a klinikai megfigyelések, amelyek a bevacizumab-kezelésekben észlelt véralvadási zavarokról szólnak. Ám az is kiderült, hogy az antiangiogenetikus kezelések során a betegekben a keringő endotheliális őssejtek száma, illetve markereik szérumszintje lecsökken, amennyiben a kezelés hatásos. Ez az eset azt is igazolja, hogy egy tulajdonképpen célzott kezelés (bevacizumab: anti- VEGF antitest) klinikai hatékonysága feltehetően számos tényezőtől függ, amelyek között sokszor váratlanok (keringő endotheliális őssejtek, vérlemezkék) is szerepelhetnek. Tüdőrák Jelentősen hatékonyabbá vált a nem kissejtes tüdőrákok kemoterápiája az elmúlt években, de gyakori, hogy így sem éri el célját, mert a daganat érzéketlen a cisplatin alapú kezelésekre. Egy olasz munkacsoport szerint a platinaérzékenységet egy nukleotid-excíziót kijavító enzim, az ERCC1 expressziója határozza meg, és platinaérzéketlenség lép fel fokozott expresszió esetében. A nem kissejtes tüdőrák kezelésében újabban gyakran használják a gemcitabint, amelyre azonban szintén gyakori a rezisztencia. Az olasz csapat arról is beszámolt, hogy a tüdőrákok gemcitabin-érzéketlensége mögött egy másik, DNSszintézisben szerepet játszó enzim, az RRM1 fokozott expressziója áll. Mindkét gént, illetve fehérjetermékeit ki lehet és valószínűleg ki is kell mutatni a nem kissejtes tüdőrákokban a megfelelő kombinált kemoterápia kiválasztásának megkönnyítésére. Újabb hírek a COX 2-gátlókról A COX 2-gátlók klinikai alkalmazását nagy várakozás kísérte, mind a kardiológiában, mind az onkológiában, ám az újabb klinikai adatok kijózanítóan hatottak. Ehhez szolgáltattak újabb adatokat egy EORTC III. fázisú klinikai vizsgálat értékelésekor, amelyben magyar szerzők is részt vettek az Országos Onkológiai Intézetből (Láng professzor). A vizsgálat kimutatta, hogy a COX 2-gátló az áttétes vastagbélrák kombinált kemoterápiájához (FOLFIRI vagy capecitabin +irinotecan) kiegészítésül adva rontja a kemoterápia hatékonyságát. Ez a vizsgálat is arra hívja fel a figyelmet, hogy az ún. empirikus kombinált kemoterápia tervezése, ami a korábbi évek jellemző klinikai gyakorlata volt, inkább csak véletlenszerűen képes javítani a klinikai hatékonyságot. Ennél sokkal hasznosabb megfelelő modellrendszerekben preklinikai fázisban tesztelni az új protokollokat.