Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.

Mivel a szarkopénia kezelésére jelenleg nem áll rendelkezésre célzott gyógyszeres terápia, az életmódbeli intervenciók – mint például a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő fehérjebevitel és a rendszeres fizikai aktivitás – állnak a kutatások és a klinikai gyakorlat fókuszában.

Olyan mikrobiológiai megközelítést dolgoztak ki, amely hosszú távon akár kiválthatja a hagyományos szájhigiénés tevékenységeket. A kutatás középpontjában az orális mikrobiom célzott manipulációja áll, amelynek célja az egészséges baktériumok arányának növelése és a fogszuvasodást előidéző kórokozók visszaszorítása.

A kutatók felfedezése hosszú távon a kóros állapotok – például gyulladások vagy daganatok – célzottabb kezelését is megalapozhatja.

A jövőben ezek az ismeretek olyan klinikai alkalmazásokhoz vezethetnek, amelyek modulálhatják a regeneratív választ, felgyorsítva a gyógyulást.

Az lncRNS-ek nemcsak a terápiás, hanem a korai, noninvazív diagnosztikai módszerek fejlesztésében is ígéretes megközelítést jelenthetnek.

Az őssejtekből származó hasnyálmirigy-szigetsejtek felhasználásának új megközelítése lehetővé tette, hogy egy 1-es típusú cukorbetegségben (T1D) szenvedő beteg 1 évre leálljon az inzulinról.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

A sejtbiológiai szabályozás egyik legfontosabb eredménye az idei orvosi-élettani Nobel-díjasok felfedezése, mondta el az MTI-nek Falus András.

Az immunonkológiai terápia, jelesül az immunellenőrzőpont-útvonalak, még pontosabban a citotoxikus T-lymphocyta-asszociált protein-4 (CTLA-4) és a programozott sejthalál-1 (PD-1) terápiás gátlása paradigmaváltást eredményezett a szolid tumorok terápiájában. A lymphomák különböző típusai immunológiai érzékenységük alapján ugyancsak célcsoportjai lehetnek az említett kezelési formának, amit az előzetes vizsgálati eredmények bizonyítanak is.