Ez az áttekintés elemzi a PF-PCI trombotikus szövődményeinek hátterében álló mechanizmusokat, összefoglalja az antitrombotikus terápiás sémákkal kapcsolatos bizonyítékokat, és a legújabb európai irányelveket.

Az apixaban biztonságossága és hatékonysága a warfarinnal összehasonlítva a vesefunkciótól függetlenül konzisztens volt, és összhangban állt a teljes AUGUSTUS vizsgálati eredményekkel. A vérzés kockázata aszpirin mellett következetesen magasabb volt minden vesefunkció-kategóriában.

A PCI utáni kettős trombocyta agregáció gátló (DAPT) kezelés célja , a stent trombosis ,az atherosclerotikus eredetű ishémiás események és a kardiovaszkuláris halálozás csökkentése (1).Az ishémiás szívbetegség miatt PCI-n átesett beteget kb. 5-10% nál a társuló paroxizmális, vagy permanens pitvarfibrilláció miatt, a kardiovaszkuláris embolia megelőzésére, hosszútávú orális anticoaguláns kezelésre is szükség van.(2) A K vitamin antagonista típusú orális véralvadásgátló ( OAC ) és a trombocyta agregáció gátlók (TAG) együtt adása azonban  a vérzés kockázatát emeli, az OAC mellé adott egy trombocyta agregáció gátló közel kétszeresére, az OAC mellé adott DAPT pedig közel négyszeresére emeli ennek a kockázatát

Mivel a diabéteszes betegek esetén magasabb a stroke/szisztémás emboliás szövődmények kockázata, ezért a NOAC kezelés hasonló relatív kockázatcsökkenés mellett nagyobb abszolút rizikócsökkenést eredményez pitvarfibrillációval rendelkező, 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél.

Az új klinikai vizsgálati adatok tükrében, PCI-n áteső AF betegek antitrombotikus kezelésében a DOAC + P2Y12 gátló kettős kezelés a hagyományos, KVA alapú kezeléssel összehasonlítva csökkenti a vérzéses szövődmények kockázatát, miközben hasonló hatékonysággal előzi meg a tromboembóliás szövődményeket.

A véralvadás az érbetegségek kialakulásában alapvető és egyben végzetes szerepet játszik. A kóros véralvadás jelentőségét az orvostudományi kutatások viszonylag hamar felismerték. A pitvarfibilláció, a stroke és a véralvadás kapcsolatára, ezek klinikai jelentőségére, azonban csak 90-es évek közepe táján derült fény. Ekkor tisztázódott, hogy a pitvafibrilláló betegek biztonságos stroke prevenciója ASA-val nem lehetséges, antikoagulálni (VKA) kell őket. A VKA kezelés korlátait évtizedek óta ismertük, de az ún. NOAC terápiára, az alternatívát jelentő véralvadásgátló - nem K-vitamin antagonista- kezelés bevezetésére 2009-ig várni kellett. A RE LY vizsgálat eredményei paradigmaváltáshoz vezettek, az új pitvarfibrillációs ESC guideline (2016) már teljes egészében ezt tükrözi.

A hármas antikoagulációs kezelés (TT) (kettős trombocita aggregáció gátlás [DAPT], és orális alvadásgátlás [OAC]) alapvető fontosságú pitvarfibrilláló (PF) betegek esetén percutan coronaria interventio (PCI) után, azonban emeli a vérzéses szövődmények kockázatát. A szerzők célkitűzése volt felmérni a TT modelleket, a vérzéses és tromboembóliás szövődmények előfordulását a kórházi kezelés alatt és után, valamint a kezelés módosításait az utánkövetés során. Az eredmények azt mutatják, hogy a TT magas mortalitással, és a vérzéses szövődmények kockázatának az emelkedésével társul, már relatíve rövid kezelési idő után. A TT bármely komponensének a felfüggesztése csökkentette a vérzéses szövődmények kockázatát, ugyanakkor nem emelte a tromboembóliás szövődmények előfordulását.

Biztonsági vizsgálatot rendelt el az FDA a felszívódó GT1 stentekkel kapcsolatban, mivel ezek súlyos kardiális eseményeket okozhatnak, írja az OTSZ Online.

Biztonsági vizsgálatot rendelt el az FDA a felszívódó GT1 stentekkel kapcsolatban, mivel ezek súlyos kardiális eseményeket okozhatnak, írja az OTSZ Online.