Az alábbi összeállításban az orvosszakmai kollégiumok által tavaly és ez évben kiadott protokollok, irányelvek és módszertani levelek jegyzékét közöljük. Az Egészségügyi Közlönyben közzétett eljárási rendeket a http://agazat. eum.hu portálról letölthetik az érdeklődők. Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium protokolljai Az akut tüdőkárosodás és az akut respirációs distressz szindróma kezelése; A kritikus állapotú betegek kórházon belüli szállítása; Egységes perioperatív és aneszteziológiai dokumentáció; Szedálás az eszközös diagnosztikus és terápiás beavatkozásokhoz; A fogorvosi rendelőben végzett szedálás; Hipovolémia; Súlyos koponya-, agysérültek ellátása; A súlyos szepszis és a szeptikus sokk kezelése. Ápolási Szakmai Kollégium protokolljai Csípőtáji törések fizioterápiás kezelése; A decubitus rizikófelmérése, prevenciója és kezelése; A vállízület elülső instabilitásának fizioterápiás kezelése; LCA sérülések fizioterápiás kezelése; A betegségekhez társuló malnutríció megelőzése és kezelése; Rheumatoid arthritis fizioterápiás kezelése; A rotátorköpeny sérüléseinek fizioterápiás kezelése; Spondylitis ankylopoetica fizioterápiás kezelése; A stroke ápolása Bőr- és Nemi betegségek Szakmai Kollégiumának protokolljai Az acne ellátása; Atopiás Dermatitis (L2090); Cutan lymphomák; Melanoma malignum cutis; Erysipelas Belgyógyászati Szakmai Kollégium protokolljai és irányelvei (ie.) A perifériás obliteratív verőérbetegségek; A szív, mint embóliaforrás; Krónikus lymphoedema rehabilitációja; Krónikus vénás elégtelenség rehabilitációja; Mellkaskimeneti syndroma – Thoracic Outlet Syndroma (TOS); Perifériás obliteratív verőérbetegség rehabilitációja; Vasospasticus érbetegségek; A diabetes mellitus kórismézése, a cukorbetegek kezelése (ie.); A diabéteszes nephropathia vizsgálata és kezelése; Az elhízás diagnosztikája és kezelése; A renalis anémia vizsgálata és kezelése krónikus veseelégtelenségben; A szövődménymentes húgyúti fertőzések vizsgálata és kezelése; A hypertonia-betegség kezelése (ie); A hyperlipoproteinaemiák kezelése Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium protokolljai Egészséges újszülöttek ellátása a szülőszobán és a gyermekágy ideje alatt; Bronchopulmonalis dysplasia; Epilepszia; A fejlődésneurológia és neurotherapia; Gastrointestinalis vérzések ; Krónikus gyulladásos bélbetegségek (IBD) ; Húgyúti fertőzések; A pneumoniák diagnosztikája és ellátása; Teljes parenterális táplálás (TPT) csecsemő- és gyermekkorban

TRALI: gyakoribb és más az oka A korábbi irodalmi adatoknál csaknem ötször gyakoribbnak találták a transzfúzió kapcsán fellépő akut tüdőkárosodást, amely miatt már az is szóba jött, hogy a többször szült nők ne adhassanak vért. A kanadaiak szerint azonban mégis adhatnak, mert a betegség okát is másnak találták, a multiparáknál felszaporodó antitestek kóroki szerepe viszont sokkal kisebb, mint hittük. Akut, életveszélyes, a becslések szerint hatszázalékos a mortalitása, ráadásul jóval gyakoribb, mint eddig gondoltuk – derült ki a Blood hasábjain megjelent közleményből (2003;101:454) a transzfúzió kapcsán fellépő akut tüdőkárosodásról (transfusion-related acute lung injury, TRALI). A vérkészítmény beadását követően négy órán belül kialakuló, hipoxiával, lázzal, vérnyomáscsökkenéssel, progresszív tüdőinfiltrációval járó tünetegyüttes a klinikai kép alapján nem különböztethető meg az akut respirációs distressz szindrómától (ARDS). Kialakulását a donor plazmában található HLA I-es és II-es osztályú antigének, illetve granulociták elleni antitestekkel és biológiailag aktív lipidekkel hozták összefüggésbe. Gyakoriságáról eddig csak becsült adatot találhattunk az irodalomban, eszerint 600 transzfundált beteg közül egynél (nagyjából 5000 transzfundált egységenként) számíthattunk rá. A Blood közleménye a University of Alberta (Kanada) munkatársainak tapasztalatait ismerteti, akik négy év alatt előfordult TRALI-eseteik alapján értékelték a kórkép előfordulási gyakoriságát, patomechanizmusát és kockázati tényezőit. Elemzésük retrospektív részében teljes vérből elválasztott trombocita-készítménnyel kezelt betegeket vizsgáltak, akik közül 46-nál alakult ki TRALI. Állapotukat 225 kontrolléval hasonlították össze, akiket ugyanilyen készítménnyel transzfundáltak. A TRALI összesített előfordulási gyakorisága 0,09 százalékos volt, azaz 1120 transzfúzió közül egy váltotta ki.