Az enyhe kognitív zavar a demenciák kórelőző állapota, jelentőségét az adja, hogy ebben az állapotban drámaian megnő a demenciába való progresszió esélye. Egyben jó esélyt jelent a betegség kialakulásának megelőzésére. Cikkünkben összefoglaljuk a legfontosabb rizikófaktorokat és tárgyaljuk a megelőzés lehetőségeit.
A neurokognitív zavarok egyre nagyobb kihívás elé állítják az egészségügyi ellátást. Hazánkban is aluldiagnosztizált, hiányosan felismert, hiányosan kommunikált, alulkezelt és alulgondozott a demencia. A háziorvosok szerepe kiemelkedő a korai felismerésben és a demenciával élők gondozásában. A kompetenciahatárok betartása mellett növelni kell a rizikócsoportba tartozók szűrési gyakoriságát, a betegvezetésben javítani kell a kognitív, a pszichés és viselkedési (BPSD) tünetek kezelési gyakorlatát a háziorvosok körében.
A „kettős diagnózisú” pácienst rendkívül nehéz felismerni. Gyakran csak a két probléma egyikét azonosítják. A mentális rendellenességgel diagnosztizált betegek egyik része tagadja az ivást vagy a droghasználatot, míg a másik felénél a szerhasználat elrejtheti a mentális rendellenességet.
Új ellátási modellekre van szükség, nagy segítséget jelenthet a digitális medicina, éppen a szociálisan hátrányos rétegekben – mondja Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója.
Elsősorban az enyhe, más pszichiátriai kórképekkel még nem szövődött és szuicid veszéllyel nem járó szorongásos és depressziós betegek kezelése jön szóba az alapellátás szintjén.