Az epilepsziás rohamokat számos, változatos megjelenésű, nem epilepsziás eredetű paroxysmalis jelenségtől kell elkülönítenünk. Ezek közül a legfontosabbak: syncope, pszichogén nem epilepsziás roham, migrén, TIA, transiens globális amnézia és egyes parasomniák.

A demencia részben gyakorisága, részben krónikus volta mellett gondozói igénye miatt a XXI. század egyik legjelentősebb betegségcsoportja, „népbetegsége”. Prevalenciája a korral nő, 65 év felett 5 évente megduplázódik: 65 éves korban 1% körüli, 85 év felett 30%. Nőkben minden korcsoportban gyakoribb.

A semmelweis.hu összeállítása szerint a pontosabb és gyorsabb diagnózis felállítása, a célzott terápiák bevezetése mellett klímavédelmi szempontokra is nagyobb figyelmet fordítanak.

Az epilepsziás betegek több mint 50%-a szenved különböző mértékű alvászavarban. A tartós kialvatlanság súlyos terheket ró az egész családra.

Az OTSZ Online szerint kardiovaszkuláris betegségben gyakran rejtve marad az alvási apnoe.

A nemzetközi adatok szerint a 65 év feletti emberek 10%-ánál jelentkezik szellemi hanyatlás. A családorvosi gyakorlatban a legfontosabb, hogy a feledékenységről, az ismeretanyag csökkenéséről beszámoló idős páciens vagy hozzátartozó esetén felmerüljön a demencia gyanúja.

Az alvásmedicina az alvás-ébrenlét zavarokkal foglalkozó multidiszciplináris klinikai specialitás, melynek ellátási területéhez számos, népbetegségként számontartott kórállapot tartozik. Ellátási hálózatának fejlesztése mind a társszakmák, mind az érintett páciensek szempontjából alapvető fontosságú.

Az obstruktív alvási apnoe (OSAS, obstructive sleep apnea syndrome) jellemzője az ismétlődő, időszakos légzésleállás, melynek hétterében a felső légutak alvás közbeni obstrukciója, csökkent oxigénszaturáció és rövid időtartamú ébredések állnak.

Az altatószerek új csoportját jelentő gyógyszerek hatásossága felülmúlja a benzodiazepinek csoportjába tartozó szerét, írja a PharmaOnline.

Az obstruktív alvási apnoe szindróma (OSAS) teljes népességre vetített előfordulása 2−4%-ra tehető. Típusos klinikai tünete a hangos, légzésszünetekkel megszakított horkolás, ami fokozott nappali aluszékonysággal jár.