Rekordot döntött az oltásmentesítési eljárások és perek száma, 2026 első félévében már több közigazgatási per indult, mint a teljes előző évben. A Házi Gyermekorvosok Egyesülete (HGYE) XXXI. Őszi Konferenciáján az is kiderült, hogy visszájára sült el a márciusi törvénymódosítás.

Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

Van a háziorvoshiánynak egy jóval kevésbé látványos oka, amelyről meglepően kevés szó esik: mi történik azzal az idős háziorvossal, aki évtizedekkel korábban jelentős összegért vásárolta meg praxisát, most viszont nem talál rá vevőt?

A tehetetlenség és a komplikációk okozta lelki terhek feldolgozására senki nem készíti fel az egészségügyi szakembereket, olvasható a WMN-en.

A szívben nagyon ritkán alakul ki daganat, ami arra utal, hogy a kardiális mikro-környezetben valamilyen tényező gátolja a tumornövekedést, írja a Science tanulmánya, amt az eLitMed szemléz.

Átfogó strukturális reformmal és megszorításokkal igyekeznek elkerülni a német egészségbiztosítási rendszer teljes csődjét, írja a G7.

Az egészség-, és médiatudatosság, a longevity összefüggéseit vizsgálták a szakértők azon a konferencián, amelyről az Economx számolt be.

A digitális korszak gyermekei teljesen másképp nőnek fel, mint szüleik vagy nagyszüleik generációja.

A táplálékfehérje-allergia ellátása jól példázza a klinikai komplexitás és az egészségpolitikai szabályozás szoros kölcsönhatását, valamint az egységes szakmai irányelvek szükségességét.

Bár a célzott daganatellenes terápiák száma nő, a betegek jelentős része még mindig nem részesül hatékony kezelésben, írja az Mfor.