A rheumatoid arthritis (RA) terápiás palettája a célzott szintetikus betegségmódosító szerekkel (tsDMARD), a JAK-inhibitorokkal (JAKi) bővült az elmúlt években. A gyógyszercsoport jelenleg elérhető tagjai a tofacitinib, a baricitinib, az upadacitinib, a filgotinib (csak Európában) és a peficitinib (csak Ázsia egyes országaiban).

A célzott terápiák, így a biologikumok (bDMARD) és a szintetikus célzott betegségmódosító gyógyszerek (tsDMARD) nagy áttörést hoztak a gyulladásos reumatológiai kórképekben, így rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek kezelésében. Új dimenziók nyíltak meg a betegek és kezelőorvosaik előtt.

A lamotriginnek a jövőben is első vonalbeli hatóanyagnak kell maradnia a fokális epilepszia kezelésében – derül ki a SANAD II vizsgálatból. Ellenben az eredmények nem támogatják, hogy a levetiracetám és a zoniszamid is első vonalbeli kezelést jelentsen.

Az autoimmun folyamatokban központi szerepet játszó citokinek célzott gátlása biológiai terápiákkal több mint két évtizede széles körben alkalmazott, hatékony eszköz a rheumatoid arthritis (RA) kezelésében.

A PCI utáni kettős trombocyta agregáció gátló (DAPT) kezelés célja , a stent trombosis ,az atherosclerotikus eredetű ishémiás események és a kardiovaszkuláris halálozás csökkentése (1).Az ishémiás szívbetegség miatt PCI-n átesett beteget kb. 5-10% nál a társuló paroxizmális, vagy permanens pitvarfibrilláció miatt, a kardiovaszkuláris embolia megelőzésére, hosszútávú orális anticoaguláns kezelésre is szükség van.(2) A K vitamin antagonista típusú orális véralvadásgátló ( OAC ) és a trombocyta agregáció gátlók (TAG) együtt adása azonban  a vérzés kockázatát emeli, az OAC mellé adott egy trombocyta agregáció gátló közel kétszeresére, az OAC mellé adott DAPT pedig közel négyszeresére emeli ennek a kockázatát

A Magyar Diabetes Társaság közelmúltban publikált felmérése (3) során 152 678 cukorbeteg és 305 356 illesztett kontroll adatainak elemzése történt. 2-es típusú cukorbetegek esetén szignifikánsan nagyobb kockázatot találtak az összmortalitás, myocardialis infarktus, stroke tekintetében. A cukorbetegek nagyobb kockázata korfüggőnek bizonyult a halálozás, a szívinfarktus és stroke esetében, a fiatalabb betegeknél a 2-es típusú cukorbetegek csoportjában a - nem diabéteszes személyekkel összehasonlítva - nagyobb volt a kardiovaszkuláris kockázat. A szerzők véleménye alapján a fiatalabb cukorbetegek fokozottabb kockázata miatt a megelőzésre nagyobb hangsúlyt kell helyezni. Nyilvánvaló a N, hogy a hazai és nemzetközi ajánlásokban a kardiovaszkuláris szemlélet, a kezelés biztonságossága fontos szempont volt. Közismert a rosiglitazonnal kapcsolatos széleskörű vita az irodalomban, amely a szer alkalmazása kapcsán észlelt nagyobb szívizom- infarktus kockázat lehetőségét érintette, és a gyógyszer mindennapi forgalomból történt kivonását eredményezte (4). Mind az amerikai (5), mind az európai (6) gyógyszerhatóság a gyógyszer gyártók számára elrendelte, hogy új antidiabeticus készítmény forgalomba hozatala előtt speciális – tervezett, a kardiovaszkuláriskockázat elemzéssel összefüggő, és erre irányuló – klinikai vizsgálatot kell végezni.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) korábbi, döntően a glikémiás kontrollra fókuszáló terápiás megközelítése helyett a legújabb nemzetközi ajánlások holisztikus kezelést, valamint az antihyperglykaemiás terápia megtervezésekor az ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegség (ASCVD), a pangásos szívelégtelenség, illetve a diabeteses vesekárosodás felmérésén alapuló egyéni gyógyszerválasztást preferálnak. Mindehhez a jól edukált beteg megnyerése, reálisan elérhető, időben behatárolt egyéni célkitűzések egyeztetése szükséges, a beteg személyes preferenciáit is figyelembe véve.

A diabetológia terén számos klinikai vizsgálat zajlott már különböző antihyperglykaemiás készítmények hatékonyságának és biztonságosságának megítélésére 2-es típusú diabetesben. Ezek a vizsgálatok kezdetben a regisztráció elnyeréséhez voltak szükségesek, később azonban – az ismeretek körének bővülésével – az új terápiás modalitások részleteinek feltárása felé fordult a figyelem. Az egyik ilyen, viszonylag ritkán vizsgált terület egy adott készítmény glykaemiás kontrollt biztosító hatásának az időtartama, azaz a glykaemiás kontroll tartóssága (az angol irodalomban ez a durability).

Az IL-6 receptor gátló gyógyszer hatékonynak bizonyult a remisszió elérésében, a radiológiai progresszió gátlásában egyaránt.