A HUN-REN KOKI kutatói feltárták a mikroglia sejtek szerepét a Covid-19-cel összefüggő agyi károsodás kialakulásában.

A WHO statisztikája szerint jelenleg a világon 422 millió ember él cukorbetegséggel. Évente mintegy 1,5 millió ember halála köthető össze ezzel a betegséggel, de e mellett a cukorbetegség okozta szövődmények jelentős, és tartós egészségkárosodást és gazdasági károkat okoznak a betegek jelentős részének.

Új terápiás célpontot azonosítottak előrehaladott SM kezelésében: a connexin 43 (Cx43), a sejtek közötti kommunikációban és a szívműködésben egyaránt fontos szerepet játszó fehérje, melynek specifikus blokkolása lassíthatja a demielinizációt.

A D-vitamin-hiány számos idegrendszeri betegség kockázatát fokozza, ezek közé tartozik a sclerosis multiplex, az iszkémiás stroke, a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór, a migrén és a diabéteszes neuropátia, de a D-vitamin hiánya az amyotrophiás laterális szklerózis kialakulásához és progressziójához is köthető.

A környéki idegrendszer megbetegedéseit összefoglaló néven neuropátiáknak hívjuk. A neuropátiák jóval gyakoribbak, mint a központi idegrendszer betegségei, mégis méltatlanul a neurológia „perifériáján” helyezkednek el.

Amerikai kutatók szerint az agyban felhalmozódó vas és a mikroglia degenerációja váltja ki a kognitív hanyatlást, közli az OTSZ Online.

A viszketés a kolesztatikus akut és krónikus májbetegségek egyik jellegzetes tünete, mely az életminőséget igen jelentősen képes rontani. A viszketés a betegek legalább 80 százalékát érintheti átmenetileg vagy akár folyamatosan is.

Olyan univerzális donor őssejteket sikerült kifejleszteni, amelyek a jövőben életmentőnek bizonyulhatnak olyan gyermekeknél, akiknél halálos agyi elváltozásokat, például Canavan-betegséget diagnosztizálnak.

Egy nemzetközi szakértői testület olyan új módszert javasolt a sclerosis multiplex (SM) osztályozására, amely megváltoztatná a betegek diagnosztizálásának és kezelésének módját.

A neuropátiában szenvedő betegek diagnosztikája, terápiája és gondozása különleges kihívást jelent az egészségügyi személyzet számára. A nehézségek abból származnak, hogy igen nagy betegpopulációt érint, és a részletes patomechanizmus nem tisztázott, ezért gyakran megfelelő oki terápia sem áll rendelkezésre.