Dr. Illés Zsolt a University of Southern Denmark neurológiai klinikája, az Odense University Hospital professzora és betegkonzultánsa. Vendégprofesszor a Pécsi Neurológiai Klinikán, ahol évtizedeken keresztül dolgozott, és a Klinikai és Kísérletes Neuroimmunológiai Tanszéket vezette. A fő területe a neuroimmunológia, ezen belül a sclerosis multiplex, a ritka neurológiai betegségek, az NMOSD, a vasculitisek, a neuroszarkoidózis és egyéb határterületek.
A mikrobiom összetételének átalakításával fejti ki neuroprotektív hatását az időablakos étkezés – ezt egyelőre állatkísérletekben sikerült bizonyítaniuk a kínai Chiba University és a Zhengzhou University kutatóinak, az eredményekról a Translational Psychiatry folyóiratban számoltak be.
Neuropathiáról beszélünk a perifériás vagy az autonóm idegek szerkezeti- vagy funkcionális károsodása esetén, melyek jellemzően érzészavarokat, motoros működési zavarokat vagy vegetatív diszfunkciókat eredményezhetnek.
Sclerosis multiplexben a kisagy degenerációjának alapjául szolgáló mechanizmusokat tárták fel kutatók. A mitokondriális diszfunkció kulcsszerepet játszhat a Purkinje-sejtek fokozatos elvesztésében és a motoros károsodások súlyosbodásában.
A WHO statisztikája szerint jelenleg a világon 422 millió ember él cukorbetegséggel. Évente mintegy 1,5 millió ember halála köthető össze ezzel a betegséggel, de e mellett a cukorbetegség okozta szövődmények jelentős, és tartós egészségkárosodást és gazdasági károkat okoznak a betegek jelentős részének.
Új terápiás célpontot azonosítottak előrehaladott SM kezelésében: a connexin 43 (Cx43), a sejtek közötti kommunikációban és a szívműködésben egyaránt fontos szerepet játszó fehérje, melynek specifikus blokkolása lassíthatja a demielinizációt.
A D-vitamin-hiány számos idegrendszeri betegség kockázatát fokozza, ezek közé tartozik a sclerosis multiplex, az iszkémiás stroke, a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór, a migrén és a diabéteszes neuropátia, de a D-vitamin hiánya az amyotrophiás laterális szklerózis kialakulásához és progressziójához is köthető.
A környéki idegrendszer megbetegedéseit összefoglaló néven neuropátiáknak hívjuk. A neuropátiák jóval gyakoribbak, mint a központi idegrendszer betegségei, mégis méltatlanul a neurológia „perifériáján” helyezkednek el.