A D-vitamin jelentősége a neurológiában
A szervezetünkben a D-vitamin-receptor (VDR) szinte minden szövetben megtalálható, a neuronokban, a gliasejtekben is expresszálódik. Az immunrendszer erősítésében és a neuroprotekcióban is jelentős szerepe van a D-vitaminnak, az elmúlt években egyre több figyelem terelődik ebbe az irányba. Emellett a D-vitamin szerepet játszik az idegi őssejt szabályozásában, így a demyelinisatióval, neurodegenerációval és kognitív károsodással járó betegségekben. Az immunrendszer és a védekezőmechanizmusok nem megfelelő működése révén a D-vitamin-hiány számos idegrendszeri betegség kockázatát fokozza, ezek közé tartozik a sclerosis multiplex (SM), az iszkémiás stroke, a Parkinson-kór (PD), az Alzheimer-kór (AD), a migrén és a diabéteszes neuropátia, de a D-vitamin hiánya az amyotrophiás laterális szklerózis kialakulásához és progressziójához is köthető.
A D-vitamin felfedezése a XIX. század elején Sir Edward Mellanby megfigyelésének köszönhető, aki az angolkór gyakori előfordulásával foglalkozott. Megállapította, hogy táplálkozási hiánybetegségről van szó, melyet a „D-vitamin” hiányának tulajdonított. 1932-ben Askew és munkatársai a D2-vitamint azonosították, majd 1935-ben Windaus és Bock a D3-vitamin szerkezetét. A D3-vitamin/25 (OH) D3/kolekalciferol inaktív forma, amely elsősorban napfény, UVB-sugárzás hatására keletkezik a bőrben. A D2-vitamin/25 (OH) D2/ergokalciferol is inaktív forma, mind a kettőnek hidroxiláción kell keresztülmennie ahhoz, hogy biológiailag aktív legyen. Ezen folyamat a májban és a vesében történik. A szervezetben a D-vitamin szintje összefüggést mutat a földrajzi elhelyezkedéssel, éghajlattal, évszakkal, életkorral, nemmel, a bőr pigmentáltságával, az étrenddel és genetikai faktorokkal egyaránt. A D-hipovitaminózis oka főleg a napfény hiánya, illetve a csökkent bevitel. A D-vitamin legfőbb és legfontosabb feladata a csontok és fogak erősségének megőrzése, de az immunrendszer megerősítésében és mind a centrális, mind pedig a perifériás idegrendszer védelmében is szerepet játszik. Funkciója hasonlít a hormonokéhoz (1, 2).
A D-vitamin-hiánynak fontos szerepe van a neurodegeneratív és gyulladásos betegségek kialakulásában, mivel mind a neuronokban, mind a gliasejtekben expresszálódik a receptora. A VDR (D-vitamin-receptor) nagy mennyiségben expresszálódik a substantia nigrában, a hippokampuszban, a hipotalamuszokban, a talamuszban és a subcorticalis szürke magvakban. Részt vesz a neuronok differenciálódásában és további fejlődésében, a neurotranszmitterek közül pedig az acetilkolin szintézisében, valamint a dopamin és a gamma-aminovajsavéban. Mindezek mellett a növekedési faktor szintézisét is szabályozza (1, 2).
A D-vitamin és a sclerosis multiplex összefüggései
Számos bizonyíték van a D-vitaminnak a sclerosis multiplex (SM) patogenezisében és kórlefolyásában betöltött szerepére. Számos epidemiológiai tanulmány kimutatta, hogy az SM prevalenciája az Egyenlítőtől távolodva nő. A vártnál alacsonyabb a betegség előfordulása a magas szélességi fokon élőknél, ha nagy mennyiségű D-vitaminban gazdag, zsíros halat fogyasztanak. Számos tanulmány próbálta felfedni a kapcsolatot a D-vitamin-hiány és a betegség lefolyása között, melyek során egyetértettek abban, hogy a 25(OH)D-koncentráció korrelálhat a betegség aktivitásával (1, 2).
Az immunológiai kutatások alapján két jelentős kapcsolat áll fent az SM és a D-vitamin között. Az egyik megfigyelés az, hogy a legtöbb immunsejt D-vitamin-receptorokkal rendelkezik (VDR), amelyek akár a veleszületett, akár az adaptív immunrendszer részét képzik. Másrészt az aktív immunsejtek 1α-hidroxiláz (CYP27B1) enzimet expresszálnak, mely a D-vitamin-szintézis sebességét korlátozó enzim. A monociták, makrofágok, dendrit sejtek, a T- és B-sejtek mind a D-vitamin által megcélzott sejtek közé tartoznak. A D-vitamin erősíti a veleszületett immunrendszert, és szabályozza a szerzett védekezőmechanizmusokat. Szerepe van a gyulladásos és gyulladásgátló mechanizmusok egyensúlyának fenntartásában, ezen folyamatok segíthetik a remielinizációt. A D-vitamin fokozza a mikrogliaaktivációt, segíti a mielintörmelék kiürülését, ezt követően pedig aktiválja a remielinizációs folyamatot. Az epidemiológiai vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a megfelelő D-vitamin-szint csökkentheti az SM kialakulásának kockázatát, és módosíthatja a betegség lefolyását. Konszenzus eddig még nem született arról, hogy mennyi az „elegendő” D-vitamin, SM-ben viszont az alacsony D-vitamin-szint rossz prognosztikai faktor (1, 2).
A D-vitamin-hiány és egyéb betegségek kapcsolata
A D-vitamin-hiány az iszkémiás stroke kockázatát is fokozhatja, de az adatok ellentmondásosak. A D-vitamin neuroprotektív, gyulladásgátló és regeneráló tulajdonsága ismert, de emellett fontosabb tényezők is szerepet játszanak a stroke kialakulásában, lefolyásában, például az életkor és a társbetegségek (hipertónia, hiperlipidémia, diabetes mellitus, pitvarfibrilláció). Pontosan nem tisztázott a mechanizmus, de ezen esetben is D-vitamin-pótlást javasolnak, mivel az befolyásolhatja a stroke súlyosságát rövid és hosszú távon is (2, 3).
Emellett a poststroke fatigue-ben is szerepet tulajdonítanak a D-vitamin-hiánynak, felhívják a figyelmet, hogy a pótlás azt is javíthatja (4).
A neurodegeneratív betegségekben neuroprotektív hatást tulajdonítanak a D-vitaminnak. Hatását az agyban a neuronális növekedési faktoron (NGF) és a neurotranszmitterek szabályozásán keresztül fejti ki, így szabályozva a kalcium-homeosztázist és elősegítve az antiinflammatorikus reakciókat (1).
Alzheimer-kórban azt figyelték meg, hogy fontos szerepe van a gyulladásos válasz, az intracelluláris oxidatív stressz és a mitokondriális funkció szabályozásában. Fontos kiemelni, hogy a D-vitamin-szint meghatározása a vérből történik – kérdéses viszont, hogy ez összefügg-e az agyban jelen lévő D-vitamin mennyiségével. Több tanulmányban leírták, hogy D-vitamin-hiány mellett a betegség progressziója gyorsabb volt. A tanulmányok egy része a D-vitamin-pótlást javasolja stratégiakiegészítésként (1, 2).
Parkinson-kórban (PD) a D-vitaminnak a proliferáció, a differenciálódás és az immunreguláció sejtmechanizmusaiban betöltött szerepe alapján feltételezik, hogy csökkentheti az idegsejt-károsodást és korlátozza a gyulladást. Az egyik legkövetkezetesebb konklúzió az eddigi vizsgálatok alapján az, hogy összefüggés van a szérum-25(OH)D-koncentráció és a motoros tünetek súlyossága között. Okként feltételezhető az is, hogy a súlyos motoros tünettel rendelkező betegek kevésbé tartózkodnak napon. A VDR-polimorfizmusok és a betegség közötti kapcsolatot is vizsgálták, melyek során összefüggéseket is találtak. Összességében a D-vitamin valószínűleg jótékony hatású PD esetén (1, 2).
Amyotrophias lateralis sclerosisban (ALS) a D-vitamin szerepe vitatott. Felvetették esetleges neuroprotektív funkcióját a motoneuronokon, valamint a D-vitamin-szint és a várható élettartam közötti összefüggést. Alacsonyabb szint esetén fokozott az oxidatív stressz, apoptózis, tehát összességében a sejtkárosodás. Más kutatások a VDR-polimorfizmusok és a betegség közötti összefüggést vizsgálták, és ebben az esetben is találtak korrelációt (1, 2).
Az alacsony D-vitamin-szérumszint és a fejfájás között számos vizsgálatban találtak kapcsolatot migrénben, mind gyerekeknél, mind felnőtteknél. D-vitamin-pótlást követően általában a migrénes rohamok számának csökkenéséről számoltak be, a fájdalom intenzitásának befolyásolása viszont nem volt egyértelmű (1).
A diabéteszes neuropátia rizikótényezőjeként a D-hipovitaminózist is megemlítik, illetve azt is, hogy esetleg kapcsolatban áll a szenzoros polineuropátia előfordulásával és súlyosságával. A D-vitamin-hiány az érelmeszesedés, az inzulinrezisztencia, a fokozott gyulladás és az erek oxidatív károsodása miatt az idegek károsodását okozza. Emellett a mielinizáció, az axon és az idegsejt-differenciálódás is károsodik. A D-vitamin hiányának szerepe van a vékonyrost-neuropátia kialakulásában is, ilyenkor különösen a nociceptív receptorok károsodnak. Vannak olyan tanulmányok is, amelyekben leírták a D-vitaminnak a neuropátiás fájdalomra gyakorolt, jótékony hatását, és azt is megemlítették, hogy javítja a bőr mikrocirkulációját (1).
Összefoglalás
A szervezet D-vitamin-szintjét befolyásolják a környezeti faktorok – ezek közül a legjelentősebb az UVB-sugárzás –, de a D-vitamin táplálkozással is bevihető: a szükséges mennyiség egy részének forrásaként szolgálhat halmájolaj, tojássárgája, állati máj, vaj, gabonafélék és friss zöldségek, illetve táplálékkiegészítők. A D-vitamin akkor szívódik fel a leghatásosabban, ha étkezés közben vesszük be. Összességében láthatjuk, hogy a D-vitamin szerepe mind a perifériás, mind a centrális neurológiai betegségekben jelentős, bár különböző betegségekben csak részlegesen ismert az oka, ezért a mechanizmusok pontosításához további vizsgálatokra van szükség.
IRODALOM
1. Plantone D, Primiano G, Manco C, Locci S, Servidei S, De Stefano N. Vitamin D in Neurological Diseases. Int J Mol Sci 2023;24:87.
2. Moretti R, Morelli ME, Caruso P. Vitamin D in Neurological Diseases: A Rationale for a Pathogenic Impact. Int J Mol Sci 2018;19:2245.
3. Kim HA, Perrelli A, Ragni A, Retta F, De Silva TM, Sobey CG, Retta SF. Vitamin D Deficiency and the Risk of Cerebrovascular Disease. Antioxidants 2020;9:327.
4. Wang L, Zhao XM, Wang FY, Wu JC, Wang Y. Effect of Vitamin D Supplementation on the Prognosis of Post-stroke Fatigue: A Retrospective Cohort Study. Front Neurol 2021 Nov 5;12:690969.
a szerző cikkei
