A vakcináció  a  neuroimmunológiai betegséggel élők esetében  –  hasonlóan  az egészségesekhez  – általánosságban nem ellenjavallt.

Április 27-én frissítette a MANIT azt az iránymutatást, amelyet a neuroimmunológiai betegek Covid elleni oltására vonatkozóan tettek közzé, és amit korábban a MedicalOnline is közölt.

Az eddigi eredmények azonban azt mutatják, hogy az oltóanyag előnyei felülmúlják a lehetséges mellékhatások kockázatait, közölte az EMA kedden.

Tumoros betegek esetén magas a tumorhoz társuló trombózis (CAT) kockázata, és gyakori a rekurrens VTE események előfordulása. A CALLISTO egy több vizsgálatból álló nemzetközi kutatási program, amelyben a rivaroxaban hatékonyságát mérik fel a CAT megelőzésében és kezelésében, kiegészítve az EINSTEIN DVT és EINSTEIN PE adatait. Az EINSTEIN CHOICE a rivaroxaban két dózisának (napi 1x20 mg és 1x10 mg) hatékonyságát és biztonságosságát vizsgálja a VTE hosszú távú megelőzésében, az acetilszalicilsavval (ASA) összevetve.

A transzfúzió során sokszor többet ér a kevesebb vér; a vérlemezke-készítmények pedig akár megötszörözhetik egyes ritka betegségben szenvedők esetében a halálozási kockázatot.

Parenterális heparin-terápia, majd tartósan adott K-vitamin-antagonista, a mérleg másik serpenyőjében pedig négy új orális szer, amelyek alkalmazása kényelmesebb: nem igényelnek monitorozást és fix dózisban adhatók.

A helyesen működő, védő jellegű hemosztázis feladata az érhálózat átjárhatóságának és integritásának folyamatos biztosítása. A hemosztázis folyamata bonyolult celluláris és humorális mechanizmusok igénybevételével valósul meg, melyek legfontosabbjai: trombocita-funkciók, a koagulációs rendszer működése, az antikoaguláns és fibrinolitikus rendszer egyensúlya, gyulladásos folyamatok, endotél-funkció/diszfunkció.

A thrombus, trombózis szavak a görög „thrombos” szóból származnak. Az ókori Egyiptomban, később a görög-római orvoslásban Hippokratész és Galénosz is ismerték. Cikkünkben az antikoaguláns terápia két kulcsgyógyszere, a heparin és a kumarin, valamint a hirudinterápia történetét ismertetjük.

A heparin-indukálta trombocitopénia 1973-as leírása óta kihívást jelent mind a klinikus, mind a kutató számára. Nem könnyű elfogadni, hogy egy antikoaguláns okoz trombózist. Cikkünk a kórkép mai helyzetét, paradigmáját és paradoxonjait foglalja össze.

Heparin-indukálta trombocitopéniában a kórfolyamatért felelős antitestek a heparin adása után keletkeznek a szervezetben. Ebben az esetben azonban nem így történt: az antitestek szeptikus állapot hatására jöttek létre. Ezek szerint a diagnózis nem zárható ki pusztán azzal, hogy a beteg nem kapott heparint.