Előfordul-e, hogy a gyártók etikátlan módszerekkel próbálják befolyásolni a gyógyszerelési szokásokat? – ezt a kérdést tette fel a Medical Tribune a brit gyógyszerügy két fontos szereplőjének. – Ugyan ki kockáztatna egy hatfontos tollért? – válaszolta Beryl Keeley, a brit gyógyszerhatóság (UK Medicines and Healthcare Products Regulatory Agency, MHRA) képviselője. – Hát persze! – mondta ugyanerre Warwick Smith, a brit generikus gyártók szövetségének igazgatója. Szemere Gábor, a Richter és az Egis 50-50 százalékos tulajdonában levő Medimpex UK Limited nagykereskedelmi vállalat igazgatójának véleménye szerint Angliában megvan a hagyománya a törvények betartásának. Szavaira a legfőbb bizonyíték a brit gyógyszer-támogatási rendszer, amely egy kevésbé jogkövető országban már bevezetése után két héttel összedőlt volna. Ezt erősíti az is, hogy bár a brit lakosság fele térítésmentesen jut a medicinákhoz, a gyógyszerfogyasztás szintje mégis igen alacsony Angliában. A forgalom nagyobb része generikumokból áll, pedig ha az orvos originális készítményt rendel, a patikus nem helyettesítheti, amenynyiben viszont olcsóbb gyógyszermásolatot ír fel, a gyógyszerész bátran kiszolgálhatja a drágább, eredeti szert. Újabb furcsaság a gyártók – köztük több magyar gyógyszergyár – hihetetlen árversenye a brit generikus piacért. Amíg egy eredeti készítménynek nem jár le a szabadalmi védettsége, generikus megfelelője nem léphet Nagy-Britannia területére. Másnap reggel viszont már ott kell lennie a patikákban, egyébként a forgalom nagy részét elorozza a konkurencia. Éjfélkor még nincs generikum az Egyesült Királyság területén, egy másodperccel később hihetetlen versenyfutás kezdődik. És ez gyakran szó szerint értendő. A Richter egy alkalommal katonai helikoptert bérelt, így szállította Skóciába a generikumot – mesélte Beke Zsuzsa, a cég szóvivője. Eltérés tehát van bőven, és Matejka Zsuzsanna, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója szerint a brit gyógyszer-támogatási rendszer felveti a kérdést: ha a lakosság nagyobb része ingyen jut a gyógyszerekhez és mégis alacsony a fogyasztás szintje, vajon nem kulturális okok állnak-e a receptírási és gyógyszerfogyasztási szokásokban tükröződő különbségek mögött? Mindez valóban elgondolkodtató, mert elképzelhető volna-e nálunk, hogy az egészségbiztosító nem a gyártók forgalmára, hanem profitjára köt megállapodást, a gyenge hozamrátájú gyógyszercégeknek még visszatérítést is fizet, és végül mégis 200 millió fontot sikerül évente megtakarítania? Nagy-Britanniában éppen ez történt.

Hatékonyabb, korszerű terápiára ösztönöznék az orvosokat Még csak az előkészítési fázisban tart, ám már eddig is nagy port kavart a házi- és szakorvosok új érdekeltségi rendszerének koncepciója. Az elképzelések szerint az orvosok visszajelzést kapnak gyógyszerfelírási szokásaikról, és hosszabb távon azt is nyomon követik, vajon betartják-e a szakmai protokollokat. A kormány már az 1997-es egészségbiztosítási törvényben felhatalmazást kapott a „háziorvosokat racionális gyógyszerfelhasználásra ösztönző rendszer kidolgozására és működtetésére vonatkozó részletes szabályok megalkotására”. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál két évvel később, 1999-ben el is készült az ezzel kapcsolatos szabályozás tervezete, viszont azóta is fiókban hever. A koncepciót most, úgy tűnik, igyekeznek leporolni, illetve újragondolni, miután Pusztai Erzsébet vezetésével tárcaközi bizottság jött létre a háziorvosok új érdekeltségi rendszerének kidolgozására. A racionális gyógyszerfelhasználást az elképzelések szerint nem direkt, kötelező előírásokkal, tiltásokkal szándékoznak elérni, ehelyett az orvosok folyamatos visszajelzést kapnának arról, hogy gyógyszerelési szokásaik mennyiben térnek el az átlagtól. Ez állandó kontrollt, illetve önkontrollt jelent – állítja Pusztai Erzsébet, emlékeztetve arra, hogy amikor 2000-ben a háziorvosok egy része közreműködött egy hasonló kísérletben, a felírt gyógyszer mennyisége 10 százalékkal csökkent a körükben.