A briteknél kulcsszereplő a patikus

Előfordul-e, hogy a gyártók etikátlan módszerekkel próbálják befolyásolni a gyógyszerelési szokásokat? – ezt a kérdést tette fel a Medical Tribune a brit gyógyszerügy két fontos szereplőjének. – Ugyan ki kockáztatna egy hatfontos tollért? – válaszolta Beryl Keeley, a brit gyógyszerhatóság (UK Medicines and Healthcare Products Regulatory Agency, MHRA) képviselője. – Hát persze! – mondta ugyanerre Warwick Smith, a brit generikus gyártók szövetségének igazgatója.

Szemere Gábor, a Richter és az Egis 50-50 százalékos tulajdonában levő Medimpex UK Limited nagykereskedelmi vállalat igazgatójának véleménye szerint Angliában megvan a hagyománya a törvények betartásának. Szavaira a legfőbb bizonyíték a brit gyógyszer-támogatási rendszer, amely egy kevésbé jogkövető országban már bevezetése után két héttel összedőlt volna. Ezt erősíti az is, hogy bár a brit lakosság fele térítésmentesen jut a medicinákhoz, a gyógyszerfogyasztás szintje mégis igen alacsony Angliában. A forgalom nagyobb része generikumokból áll, pedig ha az orvos originális készítményt rendel, a patikus nem helyettesítheti, amenynyiben viszont olcsóbb gyógyszermásolatot ír fel, a gyógyszerész bátran kiszolgálhatja a drágább, eredeti szert.

Újabb furcsaság a gyártók – köztük több magyar gyógyszergyár – hihetetlen árversenye a brit generikus piacért. Amíg egy eredeti készítménynek nem jár le a szabadalmi védettsége, generikus megfelelője nem léphet Nagy-Britannia területére. Másnap reggel viszont már ott kell lennie a patikákban, egyébként a forgalom nagy részét elorozza a konkurencia. Éjfélkor még nincs generikum az Egyesült Királyság területén, egy másodperccel később hihetetlen versenyfutás kezdődik. És ez gyakran szó szerint értendő. A Richter egy alkalommal katonai helikoptert bérelt, így szállította Skóciába a generikumot – mesélte Beke Zsuzsa, a cég szóvivője.

Eltérés tehát van bőven, és Matejka Zsuzsanna, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója szerint a brit gyógyszer-támogatási rendszer felveti a kérdést: ha a lakosság nagyobb része ingyen jut a gyógyszerekhez és mégis alacsony a fogyasztás szintje, vajon nem kulturális okok állnak-e a receptírási és gyógyszerfogyasztási szokásokban tükröződő különbségek mögött? Mindez valóban elgondolkodtató, mert elképzelhető volna-e nálunk, hogy az egészségbiztosító nem a gyártók forgalmára, hanem profitjára köt megállapodást, a gyenge hozamrátájú gyógyszercégeknek még visszatérítést is fizet, és végül mégis 200 millió fontot sikerül évente megtakarítania?

Nagy-Britanniában éppen ez történt.