A toxikus maszkulinitás jelensége egyre nagyobb kihívást jelent a mindennapi orvosi gyakorlatban is, hiszen a különböző szűrővizsgálatokon való részvétel, valamint a krónikus megbetegedések gondozási szükségletei kapcsán a beteg-együttműködést jelentősen rontó tényezőként kell vele számolni. A toxikus maszkulinitás ezenfelül egyre nagyobb figyelmet kap az egyéb területeket érintő társadalmi vitákban is. Az a káros férfinorma áll mögötte, amely szerint a férfiaknak erőseknek, érzelemmenteseknek és önállóknak kell lenniük, még akkor is, ha ez a fizikai vagy a mentális egészségük rovására megy.
A szív- és érrendszeri, a daganatos betegségek és a demencia kockázatát is csökkenti, ha átlagos napi lépésszámunkat akár csak tíz százalékkal növeljük.
Az Európai Unió Helyreállítási Alapjából (RRF) remélt 70 milliárd forintra vár az alapellátás, hogy végre funkcionálisan is működhessenek a praxisközösségek, ám Békássy Szabolcs országos kollegiális vezető háziorvos szerint jelentős forrásbevonás nélkül is lehetne néhány azonnali eredményt produkálni.
A hazai adatok azt mutatják, hogy az érintett betegkör nagysága és az amputációt jellemző mutatók alapján a nyugat-európai helyzethez képest jelentős elmaradásban vagyunk.
Kedvezőtlen étkezési és fizikai aktivitási szokások, romló szerhasználati és egészségi állapot mutatók figyelhetők meg a serdülőkorú iskolások körében.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?