A European Journal of Nutrition folyóiratban közölt felmérés eredményei szerint a brit kisgyermekek napi kalóriabevitelük közel felét ultrafeldolgozott élelmiszerekből biztosítják; ez az arány hét éves korukra tovább nő.

Az obesitas kialakulásának okai sokrétűek, genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak a folyamatban. Az iparosodott országokban a táplálkozási szokások megváltozása, a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának növekedése, a fizikai aktivitás csökkenése, valamint a mozgásszegény életmód vezetett oda, hogy az obesitas és a túlsúly globális közegészségügyi problémává vált szerte a világon, amely számos társadalmi és gazdasági kihívást is jelent.

A túlsúly és elhízás kialakulásáért alapjaiban a hosszú távon fennálló, szükséglettel szembeni túlzott energiabevitel felelős. Mégis multifaktorális problémaként tartjuk számon, hiszen az energiaszükséglet és felhasználás egyensúlyzavarát genetikai, epigenetikai, fiziológiai, környezeti és szociokulturális faktorok együttesen idézik elő (1).

Súlyos elhízásban szenvedő betegek testzsírtartalmának normalizálási nehézségei miatt agresszívebb kezeléseket tanulmányoztak ebben az alcsoportban, mint például az elhízás sebészi megoldását, amelyet metabolikus sebészetnek is neveznek.

A Nutrients folyóiratban szeptember 29-én jelent meg a Shanghai University kutatóinak cikke, amelyben azt vizsgálták, hogy az étrendben található polifenolok milyen hatással vannak az öregedési folyamatokra.

Kérdezzen Ön is a Magyar Tudomány Ünnepén!

Kutatók azt vizsgálták, hogy a várandósság alatti mediterrán étrendet népszerűsítő táplálkozási tanácsadás hatással van-e arra, hogy az ilyen étrendet követő édesanyák gyermekeinél két éves korukra milyen valószínűséggel alakul ki túlsúly.

Egy kiterjedt irodalmi áttekintés szerint látszanak ugyan bizonyos előnyei a bioélelmiszerek fogyasztásának, de az ok-okozati összefüggés egyelőre nem bizonyítható.

A The Lancet Regional Health – Europe folyóiratban megjelent cikkben az ultrafeldolgozott élelmiszerek és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata közötti összefüggést vizsgálták.

Elhízott nőknél hosszabb a fogantatási idő, alacsonyabb a termékenységi arány és gyakrabban fordul elő vetélés. Az elhízás megváltoztatja az olyan hormonokat, mint az adiponektin és a leptin, ami a hipotalamusz-hipofízis-ivarmirigy tengely minden szintjét érinti. A glikációs végtermékek (AGE-k) és a monocitakemotaktikus protein-1 (MCP-1) olyan gyulladásoscitokinek, amelyek fontos szerepet játszhatnak az elhízásban előforduló petefészek-diszfunkció patofiziológiájában. Elhízott férfiaknál megváltoznak a spermaparaméterek, csökken a tesztoszteron, nő az ösztradiol szintje, hipogonadizmus és epigenetikai módosulások adódnak át az utódoknak.