A dronedaron az első új antiaritmiás szer, amelyet az elmúlt tíz évben engedélyeztek az Európai Unióban.

Új gyógyszer adásával az agyi katasztrófák kockázata jelentősen csökkenthető. A nagy érdeklődéssel fogadott előadás a müncheni Európai Szívgyógyász Kongresszuson, a legújabb tudományos eredményeket ismertető, Forró Vonal ülésszakon hangzott el.

A prevenció kapta a legnagyobb hangsúlyt, de számos új klinikai vizsgálati eredményt is bejelentettek, továbbá új gyógyszerekről is szó esett a Szív Világszövetség májusi kongresszusán. Üstdobokat verő, kurjongató, időközönként petárdákat robbantgató tüntetők, valamint a biztonsági erők egységei fogadták a kongresszus színhelyére egyesével beengedett résztvevőket a biztonsági okokból lezárt főkapu melletti kisajtónál. Aki odabenn képes volt több részre szakadni és bejárni a 21 párhuzamos ülésszakot, meghallgathatta mind az 1179 előadást és megvitathatta az 1367 posztert (ez utóbbiak 0,01 százaléka – 13 darab – magyar szakemberek munkáját ismertette). De akkor még mindig nem vett részt a gyógyszer- és műszergyártó világcégek szervezte megbeszéléseken, amelyek külön zajlottak. Ha maradt ideje, a csarnokok közötti, néhol tekintélyes távolságot letudva, meglátogathatta mind a 294 kiállítási standot. A teljes kép befogadására a Világkongresszus 15 000 – köztük 21 magyar – résztvevője közül csak kevesen voltak képesek. Kulcsszerepben a legkisebbek A házigazda Argentína 2001-ben indult programjában (EDUCANDO) a kisgyerekekkel foglalkozó pedagógusokat képezik ki arra, hogy tanítványaikkal elsajátíttassák a szívbetegségek megelőzését szolgáló életmódot, étkezést, rendszeres testmozgást, de úgy, hogy a szülők, nagyszülők is tanuljanak belőle. Már 8000 tanítót készítettek fel a feladatra. Az eddigi, ígéretes tapasztalatok szerint a tanítók a gyerekeken keresztül az egész családnak képesek olyan ismereteket átadni, amelyek a társadalom minden szegmensébe eljuttatják az egészséges életmód alapjait. Az argentin kardiológusok szerint ez lehet a kiindulópontja az elsődleges megelőzésnek. A prevenciós erőfeszítések másik fő iránya a nők szívbetegsége (Go red for women – lásd keretes írásunkat), hiszen a leggyakoribb halálok a nők körében is valamelyik kardiovaszkuláris betegség. Érdekes vizsgálatok A szívbetegségek megelőzésének kérdései mellett zsúfolt termekben hangzottak el az új gyógyszerekkel végzett legfrissebb vizsgálatok eredményei. Nagy sikere volt a polipill kérdéséről szervezett ülésszaknak, ahol a Szív Világszövetség (World Heart Federation, WHF) előző elnöke, a Barcelonából indult, jelenleg amerikai professzorként tevékenykedő Valentin Fuster elmondta saját, sokat tudó tablettaváltozatának történetét és a vizsgálatával kapcsolatos terveket (lásd Polipillsztori című írásunkat).   Számos tanulmányt ismerhettünk meg arról, hogy a jelenlegi vérnyomáscsökkentők kombinációja lényegesen hatásosabb, mint bármelyik monoterápia, bármilyen nagy adagban. Egy német munkacsoport több, jól fölépített vizsgálattal azt is bizonyította, hogy 10 mg amlodipin plusz 160 mg valsartan kombinációja azoknak a hipertóniás betegeknek a vérnyomását is biztonságosan csökkenti, akik túlsúlyosak vagy elhízottak és akiknek eredményes kezelésére az ACEgátló és a kalciumcsatorna-blokkoló kombinációja nem volt elégséges.   Egy török munkacsoport poszterdemonstrációjából megtudtuk, hogy a valsartan a pulmonális hipertenziót is hatásosan csökkenti és valószínűleg kedvezően befolyásolja a remodeling folyamatát, bár a 62 beteg kezeléséről beszámoló, isztambuli kollégák rámutattak: ezzel kapcsolatban szélesebb körű vizsgálatokra volna szükség.   Az antihipertenzív készítmények területén az aliskiren megjelenése jelentette a valódi eseményt. Amerikai kutatók ismertették 9500 beteg adataira vonatkozó, tíz, megfelelően kontrollált tanulmány anyagát feldolgozó elemzésüket. Az aliskiren napi 150 mg, illetve 300 mg adagja a kontrollhoz képest szignifikánsan csökkentette mind a szisztolés, mind a diasztolés tenziót, sőt, az antihipertenzív hatás azonos módon és mértékben érvényesült cukorbetegség, metabolikus szindróma vagy obezitás esetén is. Hasonlóan fontos, hogy az aliskirenkezelést a betegek ugyanolyan jól tolerálták, mint a placebót.   Az utóbbi időben élénk vita alakult ki arról, hogy perkután kardiológiai intervenciók után a bevezetett aszpirin- és clopidogrelterápiát mennyi ideig lehet és kell alkalmazni. Ezt a vitát tovább színezte, hogy többféle olyan gyógyszert kibocsátó sztent került forgalomba, amelynek későbbi szövődményrátája nem ismert. Egy houstoni munkacsoport behatóan foglalkozott a kérdéssel; mint beszámolójukból kiderült, tízéves követési idő tapasztalatai arról győzték meg őket, hogy az aszpirin–clopidogrel kombináció akár egy évtizedig is biztonsággal folytatható, a kezelés kitűnően véd a jelentősebb kardiovaszkuláris események ellen, ugyanakkor ritkák a vérzéses szövődmények.   Nagy figyelem kísérte a pitvarfibrilláció gyógyszeres kezelésének új lehetőségeként a dronedaron adásával nyert tapasztalatokat. Az ATHENA tanulmány eredményei szerint a készítmény – mintegy 21 hónapos követési idő adatai alapján – a jelenleg optimálisnak tartott terápiához képest 30 százalékkal csökkentette a kardiovaszkuláris okú halál kockázatát. A ritmuszavarok okozta mortalitási mutató ugyancsak 45 százalékos javulást mutatott. Imponáló változást értek el a kardiovaszkuláris okból szükségessé váló első kórházi felvétel gyakoriságában is: a dronedaroncsoportnál 25 százalékos volt a csökkenés.   Szakkönyveinkben rendíthetetlen tényként szerepel, hogy az akut koronáriaesemények, az agyi katasztrófák legvalószínűbben hajnalban vagy a reggeli órákban következnek be. Török kutatók megvizsgálták, hogy országukban milyen időpontban kapnak infarktust a koszorúérbetegek. ST-elevációs infarktus miatt felvett betegeiknél pontosan tisztázták a fájdalom kezdetét: az éjféltől reggel hatig előforduló infarktus gyakorisága Törökországban a nap összes szakához viszonyítva a legalacsonyabb volt (15 százalék). Csúcsidőszaka déltől este hatig tartott (35 százalék). Ez arra utal, hogy ez a kórkép is életritmusunktól, biológiai óránktól függ. Földrészeket áthidaló hasonlóság A poszterek között bukkantam a kardiovaszkuláris prevenció céljából 8500 chilei rendőrt vizsgáló tanulmányra. Az átlagosan 35 éves résztvevők (94 százalékban férfiak) 46 százaléka dohányzott, 15 százalékuk bizonyult kövérnek (30 kg/m2 feletti BMI). A kövérek vérnyomásátlaga 130/81 Hgmm, a nem kövéreké 124/78 Hgmm volt, ami statisztikailag ugyan szignifikánsan különbözik, de mindkét csoport esetén a normál határok között van. Megállapították, hogy az obezitás a fiatal rendőrök között sem ritka, aminek jelentős szív-érrendszeri kockázata van.   Úgy tűnik, hogy a rendőrök nem kis hányada a világ felénk eső végén is elhízott. A magyar poszterek felét Simonyi Gábornak és a vele dolgozó, kiváló hazai szakembereknek köszönhettük. Egyik tanulmányukban több mint húszezer rendőrt (92 százalékban férfiakat) vizsgáltak a kezelés nélkül maradó hipertónia és a súlytöbblet gyakoriságát keresve. A rendőrhölgyeknek 20, a férfiaknak 36 százaléka bizonyult hipertóniásnak. A betegek átlagos testtömegindexe 28±4 kg/m2 volt. A hipertóniások 30 százaléka bizonyult elhízottnak, 45 százalékuk túlsúlyosnak. Mindössze a rendőrök egynegyedének testtömegindexe maradt a normális határon belül.   Valószínűsíthető tehát, hogy a túlsúlyosság, a magas vérnyomás diagnosztizálatlansága vagy nem megfelelő kezelése a világ számos pontján összefügg a rendfenntartással. Három éve Bangkokban 85 rendőrt szigorú fogyókúrára ítélt a parancsnokság, mert pocakosan nem lehet jól irányítani a forgalmat, ráadásul a dundi rendőr rossz benyomást kelt. A fogyókúra eredményét nem közöltékimages/