A dronedaron napjainkban

Mindez súlyos klinikai tünetekhez és megnövekedett szív- és érrendszeri halálozáshoz vezethet. A szív aritmiáinak leggyakoribb formája a pitvarfibrilláció. Az Egyesült Államok adatai alapján az emberek 1 százaléka szenved ebben a betegségben, prevalenciája az életkorral nő, 60 év felett eléri a 3,8 százalékot, 80 év felett már a népesség 9 százalékát érinti.

Az elektromos terápia fejlődése ellenére (defibrillátorok) számos tünetes beteg igényli a gyógyszeres kezelést. A betegség kialakulásának gyakoribbá válásában szerepet játszik a magas vérnyomás, a koszorúerek megbetegedése, a mitrális billentyű hibája, amely lehet reumás eredetű vagy a billentyű kötőszöveti gyengeségéből adódó előreesés. Az okok közé sorolható az excesszív alkoholfogyasztás (holiday heart szindróma). A pitvarfal progresszív fibrózisát elsősorban a pitvar kitágulása és falának feszülése, legvalószínűbben a vena pulmonalis és a pitvarfal határán lévő izomszövetből kiinduló elektromos aktivitás okozza.

A ritmuszavarok kezelésére nagyon jól bevált szernek bizonyult az 1961-ben kifejlesztett benzofurán-származék, az amiodaron, amely 1985 óta forgalomban van Cordarone néven. A pitvarfibrilláción kívül a kamrai tachikardiák kezelésére is alkalmazható, azonban mellékhatásai súlyosak lehetnek. Nagy jódtartalmánál fogva 12 százalékban okoz autoimmun pajzsmirigy-gyulladást.

Emellett tüdőmellékhatásai is lehetnek, legsúlyosabb esetben a tüdőszövetet károsító kiterjedt tüdőfibrózis. Miután ezek a mellékhatások a magas jódtartalommal vannak összefüggésben, kifejlesztésre került a molekula jódmentes változata, a dronedaron (Multaq, Sanofi-aventis), aminek ilyen súlyos mellékhatásai nincsenek. E szer hatásait elemzik Stefan Hohnloser és munkatársai a New England Journal of Medicine 2009. februári számában.

A dronedaron hatásspektruma szűkebb, mint az amiodaroné, kamrai tachikardia kezelésére és megelőzésére nem, elsősorban pitvarfibrilláció kezelésére alkalmas. A szerzők 4628 beteg vizsgálati adatát dolgozzák fel, akiknek fele dronedaront kapott, a másik felük placebót. A betegek átlagos életkora 71,6 év volt.

Ebben az ún. ATHENA tanulmányban a dronedaron szignifikánsan csökkentette a szív- és érrendszeri okból bekövetkező kórházi befekvések számát, a pitvarfibrillációk kiújulását és számát, és a tünetmentes periódust a nem kezeltekben észlelt 53 napról 116 napra növelte. A szer csökkenti a pitvarfibrillációban észlelt kamrai frekvenciát és a ritmuszavarok okozta szív- és érrendszeri halálozást is. Egy korábbi (ún. ANDROMEDA) tanulmányban a szer kifejezetten rontotta a halálozást rossz kardiális funkció mellett (NYHA 4. stádium), tehát 35 százalékos ejekciós frakció alatt adása nem javasolható.

A gyógyszer leggyakoribb mellékhatásaként bradikardiát, a QT idő megnyúlását, hasmenést, hányingert, bőrkiütéseket, a szérum kreatinszintjének emelkedését tapasztalták.

A Cordarone-nál tapasztalt tüdő- és pajzsmirigy-megbetegedéseket nem észlelték. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a Cordarone hatékonyabb a tachikardiák és a pitvarfibrilláció megelőzésében és kezelésében a dronedaronnál, mellékhatásai viszont jóval gyakoribbak és súlyosabbak lehetnek.

A dronedaron a pitvarfibrilláció kezelésében és megelőzésében is jelentős szerepet kaphat, szignifikánsan csökkenti a hospitalizációk számát, a szív- és érrendszeri történéseket és a halálozást is. A készítmény törzskönyvezése 2009 júniusában az Egyesült Államokban, majd néhány hónappal később ugyanez év decemberében Európában is megtörtént.

Adása súlyos szívelégtelenségben (NYHA 4. stádium), másod- vagy harmadfokú pitvar-kamrai blokkban, súlyos, 50/perc alatti bradikardiában és 500 millisecundum feletti QT-intervallum megnyúlás esetén nem ajánlható. Együttadása bizonyos antibiotikumokkal (pl. clarithromycin) és antimikotikumokkal nem javasolt. Nem bizonyított, de lehetséges, hogy májkárosító hatása van.

A szer mindenképpen ígéretesnek tűnik az egyre gyakoribbá váló pitvarfibrilláció kezelésében, de teljesen nem váltja ki a Cordarone alkalmazását. Az életveszélyes kamrai tachikardiák kezelésében a Cordarone mindenképpen hatékonyabb a dronedaronnál; az előbbi szer háttérbe szorulása inkább az intrakardiális eszközök további elterjedésétől és a molekula továbbfejlesztésétől várható.