Az irányelvek a béta-blokkolók alkalmazását kiemelten támogatják az emelkedett nyugalmi pulzusszámú (>80 ütés/perc) betegeknél, mivel a magas nyugalmi pulzusszám a szimpatikus túlműködés jele, amely a kedvezőtlen szívizom-átépülés fontos mozgatórugója magas vérnyomás és szívelégtelenség esetén. 

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és a kardiovaszkuláris betegségek együttes előfordulása gyakori és klinikailag kiemelt jelentőségű. A két kórkép közötti kapcsolat nem csupán közös rizikófaktorokra vezethető vissza, hanem komplex patofiziológiai mechanizmusokra, beleértve a szisztémás gyulladást, az oxidatív stresszt, az endotheldiszfunkciót és a neurohumorális aktivációt.

A bétablokkolók (BB) évtizedek óta a kardiovaszkuláris (CV) betegségek kezelésének alapvető gyógyszercsoportját képezik. Alkalmazásuk kiterjed a hipertóniára, a koszorúér-betegség különböző formáira, a szívelégtelenségre és számos ritmuszavarra. Bár az elmúlt években újabb hatásmechanizmusú gyógyszerek jelentek meg, a BB-k szerepe továbbra is meghatározó, mivel prognózisjavító hatásuk számos klinikai helyzetben igazolt.

Az egyre gyakoribb gyermekkori magas vérnyomás korai felismerését és pontos diagnosztikáját segíti az az adatvezérelt applikáció.

A metabolikus szindróma elnevezés specifikus kardiovaszkuláris rizikófaktorok olyan halmozódását jelenti, melyek patofiziológiai háttere az inzulinrezisztenciával hozható összefüggésbe. Pontos patomechanizmusa továbbra is tisztázatlan, azonban az inzulinrezisztencia és a centrális elhízás központi szerepe egyértelmű.

Az obezitás progresszív, pandémiás méreteket öltő, gyakran többszörös recidívát mutató, potenciálisan gyógyíthatatlan betegség, amelynek számos következménye van. Rontja az életminőséget és a várható élettartamot, napjainkra az egyik legjelentősebb közegészségügyi problémává vált.

A szívelégtelenség kezelésében az elmúlt években, évtizedekben egy sikerkorszaknak lehettünk szemtanúi, hiszen számos randomizált kontrollált vizsgálat igazolta különböző készítmények mortalitás- és morbiditáscsökkentő hatását a szívelégtelenség fenotípusainak teljes spektrumán. 

A hipertónia megfelelő, irányelvek mentén történő ellátása – beleértve a felismerést (diagnózist) és a terápiát (célérték elérés) is – világszerte megoldatlan kérdés.

Jelen átfogó áttekintő cikk a kiterjesztett Vaughan-Williams osztályozás alapján tárgyalja az antiarrhythmiás szerek hatásmechanizmusát, klinikai alkalmazását, farmakokinetikai jellemzőit, mellékhatásait és monitorozási követelményeit.

A cisztás fibrózis a fehér bőrű rassz leggyakoribb autoszomális, recesszív módon öröklődő anyagcsere-betegsége. Előfordulása világviszonylatban 1:2500, hazánkban 1:4000 az élve születettek között.