A New Scientist szerkesztői Nobel-díjasok, neves egyetemek professzorai segítségével arra keresték a választ, mire lesznek képesek utódaink fél évszázad múlva, a tudomány mely területein várhatók döntő áttörések. Az előretekintés előtt vessünk egy pillantást a múltra – figyelmeztette egyikük az olvasókat. Mert ekkor kiderül: a csillagászat és a fizika legnagyobb felfedezései közül egyetlen egyre sem számítottak ötven évvel ezelőtt! Nemcsak azt fogjuk érteni ötven év múlva, hogy miben különbözünk a csimpánzoktól, hanem azt is, hogyan váltak szét útjaink, hogyan alakultak ki a döntő különbségek. A New Scientist szakértői azt remélik, hogy Afrikában felleljük 8–12 millió évvel ezelőtt élt őseink maradványait. Az elágazásokhoz időpontokat rendelve megérthetjük az evolúció ütemét, a tömeges kipusztulásokat, a diverzifikációt. A földi fajok többsége (elsősorban a mikrobiológiája szintjén) még ismeretlen, jelentős meglepetések várhatók a biológiában. Andrew Knoll szerint először fel kell tárni a gének szerepét a fejlődésben, az evolúció irányításában, ezt követően fejthetjük meg az emberig elvezető evolúcióban milliárd éveken át szerepet játszott biológiai és fizikai folyamatokat. Ide kívánkozik Sydney Brenner megdöbbentő jóslata. Szerinte az emberi agy működésének részletesebb feltárása segít majd a természettel, a technológiákkal és az embertársainkkal való kölcsönös kapcsolataink kezelésében. Brenner ugyanakkor olyan méretű katasztrófára számít, amelyet csak néhányan élnek túl. A természet veszi át az uralmat és újraindul az evolúció, mert a kulturális evolúció csődöt mondott. Biztos abban, hogy kistermetű embereket választ ki a szelekció, hogy a test képes legyen az agyteljesítményhez való alkalmazkodásra. Figyelem, érzékelés, tudatosság Igor Aleksander szerint is megértjük majd a tudatot, az ugyanis – legyen bármilyen bonyolult – nem más, mint egy információs gépezet. Ötven év múlva már tudunk a Turing-tesztet teljesítő gépet építeni (ezzel megállapítható, hogy a számítógép képes-e emberhez hasonló módon „gondolkodni”). A koponyára helyezett kis képalkotó és más eszközök felderítik, mi történik az agyban, miközben ítéletet alkotunk, tárgyalunk, reményeket és szándékokat fogalmazunk meg. A pszichológusok feltárják az agyi folyamatok és a viselkedés kapcsolatát, reméli Philip Zimbardo. A hordható eszközökkel legalapvetőbb szinten válnak tanulmányozhatóvá olyan alapvető jelenségek, mint a figyelem, az érzékelés, a tudatosság. A jelenségek megértése új megközelítésekhez vezethet a szkizofrénia, az autizmus, a depresszió és az Alzheimer-kór gyógyításában. Ma már valós időben tudjuk nyomon követni az agyműködést. Susan Greenfield abban bízik, hogy a térbeli felbontást is lényegesen javítani lehet és a szinapszisok szintjén láthatjuk a tanulással járó változásokat. Ötven év múlva világosabban látjuk, hogyan kapcsolódik össze agy és tudat. Antonio Damasio arra vár magyarázatot, miképp hozhat létre viszonylag kevés gén olyan bonyolult rendszert, mint az agy. Megtaláljuk a gének és a viselkedést, tanulást támogató idegi struktúrák és műveletek közti kapcsolatot. Az egészség megértéséhez, javításához az agyat kell megérteni, érvel Michael Marmot. Jobban meg kell ismernünk, miként befolyásolja a korai gyermekkorban a környezet az ember és a világ közti kölcsönhatást. Egyéni genom? Francis Collins feladatot tűzött ki: az egyéni genom meghatározásához ezer dolláros vagy még olcsóbb szekvenálót kell létrehozni. Így feltárhatók az egyes emberek betegségekre hajlamosító genetikai hibái. A „mindenkit egyformán” megközelítés helyébe az egyéni előrejelzés-kezelésmegelőzés léphet. Fel kell tárni a genetikai és a környezeti kockázatok közti bonyolult összefüggéseket, majd csökkenteni kell a kockázatokat. Genetikai kutatás adhat választ arra, hogyan lehetne a daganatos betegségeket elkerülni a sejtnövekedés és a sejthalál közti egyensúly átprogramozásával. Ma azt kérdezzük, meddig élhet az ember. Ötven év múlva Collins szerint azzal a kérdéssel szembesül a társadalom, hogy mennyi ideig akarunk élni. Richard Miller az öregedés lassítására számít, ehhez fel kell tárni a DNS-sérüléseket helyesbítő mechanizmusokat. Hosszú életű állatokban tanulmányozzák azokat a molekuláris utakat, amelyek a sérülésekkel szemben ellenállóvá teszik a sejteket. Ezeket felismerve ki lehet dolgozni az öregedést valóban lassító gyógyszereket. Ötven év múlva a százévesek olyan erősek és produktívak lehetnek, mint a mai hatvanasok. Áttörés várható a pszichiátriai kórképek genetikai alapjainak feltárásában, új tudományág születhet, a preventív pszichiátria, írta Charles Nemeroff. A mai, zömmel próbálkozásokra alapozott kezelések helyét a genomikára és az agyról készített felvételekre alapozott, egyénre szabott gyógyítás váltja fel. Simon Baron-Cohen előrejelzése szerint egy sor folyamat genetikai hátterét fogják feltárni. Elsősorban az autizmusra és pszichés vágyakra (éhség, szex) gondol. Ha a személyiségek eltéréseiben csak 50 százaléknyi a gének befolyása, akkor is izgalmas lehetőség a szerepük kiderítése az agyszerkezet és az agyműködés változatosságának meghatározásában. Feltárul az egyes sejtek, hálózatok és gének funkciója a memória működésében, véli Daniel Schacter. A memória szabadsága? Kiderül, hogyan hat molekuláris szinten a társadalom és a kultúra a memóriára. Azt is megtudhatjuk, hogyan alakult ki memóriánk az evolúció során. Elizabeth Loftus attól tart, hogy képesek leszünk megváltoztatni az emberek emlékezetét. 2048-ban George Orwell egyik leszármazottja majd könyvet ír 2084 címmel egy ellenőrzésre szoruló totalitárius társadalomról. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a memória a szabadsághoz hasonlóan törékeny dolog. Ötven év múlva az lehet a kérdés, milyen korlátokat kell szabni a politikusok, ügyvédek és hirdetők számára. Gregory Chaitin matematikus abban bízik, hogy manipulálni fogják az emberi genomot, a mai száraz és formális megközelítést kalandosabb, kreatívabb megközelítés váltja fel. John Halpern kábítószerek adásával kombinálná a pszichoterápiát. Ez segítene abban, hogy félelem nélkül fogadjuk el a halált, és a ma annyira hiányzó érzések, a részvét és remény forrása lehetne. Reparáció és öregedésgátlás Anthony Atala jövőképében a páciens kis szövetdarabjából testén kívül növesztenek új szervet, majd ezt beültetik. A testbe injektált, univerzális, a sérülés helyére vándorló donorsejtek javítják majd ki a szöveti sérüléseket. Sejtek időnkénti bejuttatásával lassítható lesz az öregedés folyamata. Ellen Herber-Katz szerint közeli az idő, amikor gyógyszerekkel elérhető lesz a súlyosan sérült gerincvelő gyógyulása, a szív regenerálása vagy az elvesztett végtag újranövesztése. Ötven éven belül rutintevékenységgé válik az egész test kicserélése. A szülők testi sejtjeiből mesterséges petesejtet és ondót hoznak létre, jósolja Roger Gosden, nem lesz szükség donorokra. Őssejtekből indulnak, azonosítják és kijavítják a genetikai hibákat. Minden baba egészségesen születik, legalábbis ott, ahol lesz erre akarat, képzés és erőforrások. Carl Djerassi arra az áttörésre vár, hogy későbbi felhasználás céljára tárolni tudják fiatal nők petefészekszöveteit, petesejtjeit. A nők egyre későbbi életkorban szülnek, a fiatalkori szövetek felhasználása a szülés idejének további biztonságos kitolását tenné lehetővé. Lewis Wolpert a biológia és a számítógép-tudomány várható fejlődésére alapozva reálisnak tartja, hogy megjósolhassuk az embrió teljes jövőbeni fejlődését. Megértjük a rendellenességek kialakulását és képesek leszünk azokat korrigálni, kivéve az idegsejtek közti kapcsolatot az agyban. Fejlődő számítógép-tudomány Az agyműködés megértésével párhuzamosan a számítógép-tudomány is hatalmas fejlődésen megy keresztül. Megszületik az általános célú kvantumszámítógép. A mai internetes keresőrendszerek utódai nem weboldalak listáját adják meg, hanem a lényeges pontokat összefoglaló dolgozatot k é s z í t e - n e k , vagy párbeszédet folytatnak a témáról az érdeklődővel. Nem szavakat írunk a keresőbe, hanem digitális közvetítővel beszéljük meg igényünket. Megoldják az alakfelismerés problémáját – ebben a számítógépek és robotok ma még egy kétéves gyerekkel sem veszik fel a versenyt. Ötven év múlva léteznek már „intelligens” elhatározásokra képes automata rendszerek, amelyek egymással együttműködve segítik az embereket munkájukban, a tanulásban, a gondolkodásban és emlékezésben, tervezésben és döntésben. Ray Kurzweil becslése szerint 2020-ban a számítógépek már szimulálni tudják az emberi agyat, a mesterséges intelligenciában hasznosítani tudjuk az emberi intelligencia folyamatait. Kezdetben kutatási célokra közvetítő egységet építenek be az agyba, mely kapcsolatot teremt a szerv és egy gép között, de 2056-ra megkezdődhet az agy és a gépek valamiféle összeolvadása, ezzel a teljesítmény fokozása. Daniel Pauly olyan eszközök megjelenésére számít, amelyek észlelik, felerősítik és agyunkba továbbítják az állatok „érzéseit, gondolatait”, ezek hasonló érzelmeket és gondolatokat keltenek bennünk. Ennek megvalósulása véget vet a húsevésnek; valamennyien vegetáriánusok leszünk. Nem kell tartanunk az intelligens gépektől: összeolvadunk az általunk létrehozott eszközökkel. Eredményeink jó felhasználása rajtunk múlik. Mit érnek az orvosi felfedezések, ha a legtöbb ember számára elérhetetlenek? Mit ér a hatalom, ha csak fegyvergyártásra használjuk? Alaposabban meg kell értenünk az emberi természetet, várja el Frans de Waa. Ehhez a társadalomtudományoknak a töredékes, ideológiával telített megközelítések helyett objektíven kell vizsgálniuk a viselkedés egészét.