A fájdalom a WHO általános meghatározása szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely tényleges vagy potenciális szöveti sérüléshez társul, vagy ahhoz hasonlít, illetve ezen sérülés mértékével leírható (1). Az onkológiai fájdalmaktól szenvedő beteg azonban sokszor más betegeknél is erősebben tapasztalja, mennyire szubjektív jellegű is ez az érzet és mennyire erős mentális-pszichés distresszel járhat. Azonban bármennyire is nehéz meghatározni, leírni vagy mérni a daganatos betegségek kapcsán kialakuló fájdalmakat, lehetőségünk és kötelességünk is csillapítani azokat.
Nagyon rossz állapotú betegeken is tudunk segíteni, de ehhez az szükséges, hogy mindenkinek megadjuk az esélyt a felépülésre – mondta lapunknak Takács Katalin, a Dombóvári Szent Lukács Kórház krónikus belgyógyászati osztályának vezetője.
Egy egyenetlen és kiegyensúlyozatlan, sok szempontból demoralizált, széthulló, békeidőben is számos hiátussal és szervezetlenséggel terhelt egészségügyi rendszernek kell szembeszállnia most egy olyan járvánnyal, amely végletekig fogja feszíteni mindannyiunk teljesítőképességét. Dr. Svéd Tamás aneszteziológus, a Magyar Orvosi Kamara titkára azt mondja, ebben a helyzetben nincs más választásunk, csak az őszinteség.
Az előrehaladott, áttétes tumorban szenvedőkkel még az előtt ajánlatos tisztázni, hogy milyen életvégi céljaik vannak, mielőtt a potenciális sebészi beavatkozásokat szóba hoznák orvosaik, mivel esetükben jóval nagyobb a műtéti szövődmények esélye, írja a PLOS One egy tanulmánya.
Hogyan és hol halnak meg az orvosok, összehasonlítva a többi egészségügyi dolgozóval, az ügyvédekkel és az átlaglakossággal az USÁ-ban? A JAMA legutóbbi száma tucatnyi cikkben foglalkozik az élet végi kérdésekkel.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?