A D-dimer diagnosztikai teljesítőképességének változásai mélyvénás thrombosis gyanújakor

Mélyvénás thrombosis (DVT, deep vein thrombosis) klinikai gyanújakor a D-dimer meghatározása egyszerű és olcsó vizsgálómódszer. Számos kutatás foglalkozott a D-dimer teszt diagnosztikai pontosságának értékelésével a DVT diagnosztikájában, és próbálkozások történtek e vizsgálatok szisztematikus áttekintésére és szélesebb körű következtetések levonására is. Az egyik legfrissebb áttekintés DVT és pulmonalis embolia (PE) eseteiben elemezte a D-dimer alkalmazását, mely alapján a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy az ELISA (enzimkötött immunoassay) módszerrel meghatározott D-dimer-érték negatív prediktív értéke a DVT igazolásában ugyanolyan jól használható, mint a duplex ultrahangvizsgálat negatív lelete. Ugyanez a közlemény azonban azt is kiemelte, hogy a D-dimer specificitása alacsony, ami korlátozza a gyakorlati alkalmazhatóságát.

Ezen túlmenően egyéb kérdések is tisztázásra várnak. Bár meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy az egyes vizsgálatok eredményei bizonyos határok között változnak, e heterogenitást csak kevés vizsgálatban elemezték.

Két témakör érdemel különös figyelmet:

1) A D-dimer kimutatása nagyobb szenzitivitással rendelkezik a proximális, mint a distális DVT-k kimutatásában. Proximális DVT eseteiben nagyobb a propagáció esélye, mint disztális DVT esetén, ezért a fel nem ismert disztális DVT potenciálisan kevésbé veszélyes. Az ultrahangvizsgálat széles körben elterjedt diagnosztikai vizsgálómódszer DVT kimutatásában, noha a disztális DVT igazolása terén szenzitivitása korlátozott, ugyanakkor a proximális DVT kimutatásában szenzitivitása kiváló.

2) A D-dimer diagnosztikai paraméterei a DVT klinikai valószínűségének függvényében változóak lehetnek.

Az összefoglalt vizsgálat célja a D-dimer specificitásával és szenzitivitásával kapcsolatos szakirodalmi adatok és metaanalízisek szisztematikus áttekintése olyan esetekben, amikor DVT klinikai gyanúja miatt került sor a vizsgálatra.

Betegek és módszerek

Az alábbi adatbázisokban végeztek keresést: Medline, EMBASE, CINAHL, Web of Science, Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Controlled Trials Register, Database of Reviews of Effectiveness és ACP Journal Club. Azokat a vizsgálatokat gyűjtötték ki, amelyek a D-dimer értékét egy referenciastandarddal vetették össze DVT gyanúja esetén.

Eredmények

Összesen 97 vizsgálatot vontak be az elemzésbe, melyek 198 tesztet öleltek fel 99 különböző betegcsoportban. A D-dimer összegzett szenzitivitása 90,5%-nak, specificitása 54,7%-nak adódott, ám mindkét becslés vonatkozásában jelentős heterogenitás állt fenn. Az elemzés szerint a heterogenitás részben a vizsgálat felépítésével, az alkalmazott kizárási kritériumokkal, a betegtoborzás konszekutív vagy prospektív jellegével, illetve azzal magyarázható, hogy előzetesen meghatározott D-dimer-határértékeket vettek-e figyelembe. A szenzitivitás és specificitás attól függően is változott, hogy ELISA (94% és 45%), latex (89% és 55%) vagy teljesvér-agglutinációs tesztet (87% és 68%) alkalmaztak-e. A szenzitivitás jobbnak bizonyult a proximális, mint a disztális DVT eseteiben. A specificitás attól függött, hogy a DVT klinikai valószínűsége nagy, közepes vagy csekély volt; a specificitás ennek függvényében rendre 51%-nak, 67%-nak, illetve 78%-nak adódott.

Következtetések

A D-dimer jó szenzitivitással és alacsony specificitással rendelkezik a feltételezett DVT diagnosztikájában. Az összes analízis jelentős heterogenitást jelzett, mely részben az egyes vizsgálatok betegkiválasztásában és módszertanában fennálló különbségekre vezethető vissza. A D-dimer szenzitívebben jelzi a proximális, mint a disztális DVT-t, míg specificitása a DVT vizsgálat előtti klinikai valószínűségétől függően változó lehet: a DVT csekély klinikai valószínűsége esetében alacsonyabb.

Forrás: Goodacre S, et al. Variation in the diagnostic performance of D-dimer for suspected deep vein thrombosis. Q J Med. 2005;98:513–527.