Új biomarker a májrák korai kimutatására

A Alimentary Pharmacology & Therapeutics folyóiratban június 3-án jelent meg az Osaka University kutatóinak cikke, amelyben megállapították, hogy azoknál a szteatózisban szenvedő májbetegeknél, akiknek vérében magas a 15-ös növekedési differenciálódási faktor (GDF15; growth differentiation factor) szintje, nagyobb valószínűséggel alakul ki májrák. A vér GDF15-szintjének a máj rugalmasságát, elaszticitását (stiffness) jelző mutatókkal való kombinálásával hatékonyabban azonosíthatók azok a betegek, akiknél nagy a kockázata a májrák kialakulásának, a máj állapotromlásának és a kedvezőtlen betegségkimenetnek.

Ebben a tanulmányban a kutatócsoport a vér GDF15-szintjét mérve kimutatta, hogy a szteatózisban szenvedő betegeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki májrák, ha a vérük GDF15-szintje magas. Ezenkívül a magas GDF15-szintű vérrel rendelkező betegeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki májelégtelenség, ascites, hepatikus encephalopathia és más, májcirrózissal kapcsolatos szövődményes betegség, ami egyrészt a kórházi kezelések magasabb arányához, másrészt rossz prognózishoz vezet.

Az alacsony kockázatot jelző májelaszticitású betegeknél (Fibrosis (FIB)-4 index < 1,3) ritkán alakult ki májrák; ezért a kutatócsoport új módszert dolgozott ki a májrák hatékonyabb kimutatására a vér GDF15-szintjének és a FIB-4 index > 1,3 (a májelaszticitás közepes és magas kockázatát jelző) értékének kombinálásával.

Ez a megközelítés lehetővé teszi a májrák kialakulásának magas kockázatával rendelkező, a máj állapotának romlásával küzdő és a rossz prognózisú betegek hatékonyabb azonosítását. Ezen eredmények alapján a GDF15-értékek használata a zsírmájban szenvedő betegeknél klinikai alkalmazásokban, például a nyomonkövetési vizsgálatok és a májrákszűrések gyakoriságának optimális beállításához, a májrák korai felismerésére szolgáló hatékony szűrőrendszer létrehozásához vezethet.

A teljes információ