Teák mentából, gyógyító porok rozmaringból

A pannonhalmi bencés monostor gyógyítási tradícióinak egyik legnagyobb kincse ez a latin nyelvű rendeléstani kézikönyv – mondja Hortobágyi Cirill perjel, a monostor gyógyászati hagyományainak kutatója. Reisch Elek szív nyugtatására szolgáló teája átment a mai módszerekkel végrehajtott hatásmódszertani vizsgán, egy másik receptje viszont a mákgubó miatt majdnem elbukott. Végül mégiscsak megmentették, és termék, pannonhalmi tea lett belőle, miután a kifogásolt komponens helyettesítésére találtak a tudomány mai állása szerint elfogadható növényt. 

Hársfavirágból, mentából, málnalevélből, rozmaringból készítettek teákat, gyógyító porokat már jóval Reisch Elek működése előtt Pannonhalmán. A 996-os alapítástól a XVI. század végéig ugyan nem sok dokumentum maradt fenn a monostori gyógyászatról, a pannonhalmi apátságot ugyanis a török korban feloszlatták, a szerzetesek északra menekültek, s a Szent Hegy kényszerű elhagyása a tárgyi emlékek pusztulásával járt együtt. A megmaradt szórványok segítségével mégis elég jól rekonstruálhatóak a korabeli történések.

Pannonhalmán a XII. század végén már működött kórház, ahol szerzetesek gyógyítottak. Ezt támasztja alá egy 1201-ból való oklevél, amelynek egyik hitelesítője "a kórház mestere, Márton". Valamivel később készült az a feljegyzés, amely a "betegház" fenntartásáról szól.

A szerzetesek gyógyító ténykedését Szent Benedek regulája szabályozta. A VI. század elején készült regula harmincnyolcadik fejezetében olvasható, hogy a betegekről mindenek fölött gondoskodni kell, legyen külön szobájuk – a fertőzések elkerülése okán - és egy istenfélő szorgalmas ápolójuk.

A gyógyító hely a monostorban a templom közelében lehetett, miként St. Gallenben, ahol ez a tradíció dokumentálhatóan, tervrajz formájában máig fennmaradt. A tervrajzot Nagy Károly uralkodó készíttette, s ennek mintájára emelték Európa monostorait. St. Gallenben még érvágó ház is volt, minden bizonnyal ott kezelték a magas vérnyomásban szenvedőket. A gyógyfürdőben a gyógynövénykert termése adott enyhülést a betegeknek. St. Gallenben a kezdeti időben tizenhat gyógynövényt termesztettek, erről tanúskodnak a tervrajzon az ágyásokba bejegyzett elnevezések.

Nagy Károly egyébként birodalomépítő politikájában fontos szerepet szánt a szerzeteseknek, monostoraikat kulturális és gazdasági központokká emelte – jegyezte meg Hortobágyi Cirill. A török kor után ismét benépesült a pannonhalmi monostor, a szerzetesek működése nyomán gyarapodásnak indult a könyvtár és terjedt a gyógynövény kultúra. Az 1658-as katalógus már 36 orvosi vonatkozású művet tart nyilván. A korai szakkönyvek közül az 1540-es frankfurti kiadású Botanikon a legértékesebbek egyike.

A végéhez kötött számozatlan lapokon receptek, orvosi tanácsok kéziratos feljegyzéseit találjuk. Az aláhúzások, a margóra írt bejegyzések arra utalnak, hogy használói nap mint nap forgatták. A mű nemcsak gyógyászat-történeti szempontból jelentős, hanem gyönyörű könyvészeti ritkaság, amelynek kézzel festett ábrái, fametszetei különleges élménnyel ajándékozzák meg a régi könyvek szerelmeseit.

A bibliotéka máig őrzi a gyógyítással foglalkozó szerzetesek szakkönyveit, kéziratos feljegyzéseiket, receptúra gyűjteményeiket, amelyek saját tapasztalataik, az általuk alkalmazott módszerek egyfajta summázatát adják. Az ókori tudományosságon alapuló ismereteik, a gyakorlat során szerzett tapasztalataik mellett a természetfölötti erőket is segítségül hívták, hiszen a gyógyulásba vetett hit megerősítésére évszázadokkal ezelőtt is szükség volt a gyógyuláshoz. Ez a hármas pillér alkotta a monostori gyógyászat lényegét.

Az áldás és az imádság a gyógyítás kultikus többletét jelentette. Egy XVII. század végi áldásgyűjtemény évszázados szokásokat tár fel a ma embere előtt. Megtudhatjuk belőle, hogy a szerzetesek milyen imát mondtak a betegek felépüléséért, s miként áldották meg a gyógynövényeket a gyógyítás szertartása szerint.

Pannonhalma környékén mai kifejezéssel élve nem kispályáztak a termesztésben, ezt érzékelteti egy különös eset. Történt, hogy az apát panaszt tett a győri katonák parancsnokánál, mivel a katonák a kertben kiásták és Bécsben jó pénzért eladták a gyógynövényeket. Vélhetően nem egy konyhakertnyi területen nevelt kosárnyi terméssel keltek útra, annyival nem lett volna érdemes vállalni a lebukás kockázatát…

Az elmúlt években a bencés főapátság komoly erőfeszítéseket tett a gyógynövény tradíció reneszánszáért, kultúrájának terjesztéséért. Laboratóriumi háttérrel, gyártó bázissal és kereskedelmi hálózattal bíró cégekkel kötöttek szerződést, szigorú vizsgálat alá vonták a recepteket, s az együttműködésből lettek a pannonhalmi teák, készülnek a gyomorerősítő hatású likőrök, borecetek és a levendulaolaj.

Levendulát jelenleg öt hektáron termesztenek, franciát és angolt. Az utóbbi illata erősebb, molyűzésre hatásosabb. Emellett próbálkoznak citromfű lepárlással, kísérleteznek kakukkfűolaj készítéssel. Elkészült a bemutató gyógynövénykert, szomszédságában gyógynövényház fogadja a vendégeket. Kialakítottak egy látványkertet is tizenhat kazettával, s bennük azokkal a növényekkel, amelyeket annak idején St. Gallenben termesztettek az atyák.

A monostor gazdasági tevékenysége kezdetben némi csodálkozást váltott ki azokból, akik úgy látják, a mai helyzetben az egyháznak a lelkipásztori tevékenységre kell koncentrálnia – idézte fel a reagálások egyik vonulatát Hortobágyi Cirill. Mások viszont úgy gondolják, hogy az egyház több szálon eresszen gyökeret a társadalomba, hiszen nemcsak szociális és kulturális szolgáltatásokkal, hanem adott esetben gazdálkodással is lehet hatni az emberekre – folytatta a perjel. A monostor mindig próbált önálló lenni, ez a bencés hagyomány is kötelez. A gyógynövénykultúrát így tehát életben tartják, továbbfejlesztik, a gyógynövények megáldásának szertartását újjáélesztették, de kórház létesítésén nem gondolkodnak.