Szívelégtelenség-tesztek tesztje

A 251 válogatás nélküli, fő panaszként nehézlégzés miatt a harmadlagos ellátáshoz tartozó kórház (Bad Ischl) intenzív osztályára felvett beteggel végzett prospektív vizsgálat során tíz biomarker plazmakoncentrációját ellenőrizték (BNP, MR-proANP, MR-proADM, copeptin, CT-proET-1, ST2, adiponectin, chromogranin A, proguanylin, prouroguanylin). Referencia-standardként a Framingham-pontszám alapján diagnosztizált és EKG-val megerősített akut instabil (akár szisztolés, akár diasztolés) szívelégtelenség szerepelt (Heart, doi:10.1136/hrt.2009.170696) . 

Akut, destabilizálódott szívelégtelenségnek tulajdonítható nehézlégzés esetén – amelyet a standard módszerrel a 251 közül 137 betegnél állapítottak meg – mind a tíz biomarker plazmakoncentrációja meghaladta azt az értéket, amelyet a más okból kialakult diszpnoe miatt felvett betegeknél mértek.

Hatásfokmérő karakterisztikával (Receiving Operating Characteristics – ROC), amely a diagnosztikai eljárások és mérési módszerek jellemzésére szolgáló görbe, és a különböző álpozitivitási arányokhoz tartozó szenzitivitásértékeket ábrázolja, két biomarker, a BNP és az MR-proANP (B típusú nátriuretikus peptid, Mid-regional Pro-atrial Natriuretic Peptide) idő-koncentráció görbéje szignifikáns mértékben meghaladta az összes többi mutatóét. A többváltozós elemzés kimutatta, hogy e két marker emelkedett koncentrációja független mutatóként használható fel a szívelégtelenség diagnosztizálásában. A szerzők következtetéseikben megállapítják, hogy a két marker diagnosztikai értéke azonos, és a sürgősségi ellátás során mindkettő segítheti a destabilizálódott szívelégtelenség diagnosztizálását.

Dr. Varga Zoltán