2021. május. 10., hétfő - Ármin, Pálma.
hirdetés
hirdetés

Gyógyítás

Szerológiai vizsgálatok. II. rész

A fertőző betegségek diagnosztizálása nagyban hasonlít a rendőrök és a nyomozók munkájához. Az ügy megoldásához a vizsgálónak – a helyszínen levő bizonyítékokra támaszkodva – fel kell fednie a bűnöst. A bűnügyi történetek kedvelői azonban jól tudják, hogy a tettes nem az elkövetés eszközével a kezében várja a helyszínen üldözőit. A bűnügy megoldásához általában fáradságos munkával kell összegyűjteni a vádemeléshez szükséges bizonyítékokat.
Az I. rész itt olvasható.

Ha a szerológiai vizsgálatok csak az ellenanyag jelenlétét mutatják ki, és nem állapítható meg, hogy az ellenanyag IgM vagy IgG típusú-e, akkor savópárvizsgálatot kell végezni, azaz hetekkel később meg kell határozni a konvaleszcens titert is annak igazolására, hogy akut betegségről, nem pedig korábban átvészelt fertőzésről van szó. Ez természetesen késlelteti a diagnózis felállítását.
 
Végül, ha a teljes populációban nagyon magas bizonyos ellenanyagok szeroprevalenciája (ez a helyzet például bizonyos földrajzi területeken a Lyme-kór esetében), akkor nehéz eldönteni, mi a jelentősége a szerológiai teszt pozitivitásának.
 
A fentiekben említett korlátok ellenére igen fontos szerepe van a szerológiai vizsgálatnak például akkor, ha fennáll a gyanú, hogy egy újszülött fertőzötten jött világra – és ez igen gyakori probléma. Amennyiben a fertőző ágens át tud jutni a méhlepényen, akkor a terhes nőről a magzatra is ráterjedhet a betegség. Általában a terhesség korai szakaszában előforduló in utero fertőzések károsítják leginkább a magzatot, mivel ilyenkor a magzat növekedése igen gyors, és ekkor alakulnak ki a szervrendszerek. A kongenitális fertőzésekért leggyakrabban az ún. TORCH csoportba tartozó kórokozók felelősek (Toxoplasma, rubeolavírus, cytomegalovírus, HSV 1-es és 2-es típusa). A TORCH betűszóban az „O” az egyéb (angolul: other) kórokozókra utal, amelyek igen sokfélék lehetnek, például a hepatitis B és C vírus, az EBV, a HIV, az enterovírusok, a Bartonella, a parvovírus B19, a T. pallidum, a varicella-zoster vírus, a Listeria, a limfocitás choriomeningitis vírusa, a Chagas-kórt okozó trypanosomák, a Coxsackie vírusok és az adenovírusok. E fertőzések elsősorban szerológiai vizsgálattal diagnosztizálhatók.
 
Ha veleszületett fertőzésre gyanakszunk, azonnali szerológiai vizsgálatot kell végezni a feltételezett kórokozóra specifikus ellenanyagok kimutatása végett mind az anyánál, mind az újszülöttnél. Fokozottan igaz ez akkor, ha syphilist vagy toxoplasmosist feltételezünk, mert e kórképekben a korai diagnózis és kezelés megóvhatja az újszülöttet a betegség súlyos következményeitől.
 
Különösen nagy a jelentősége annak, ha az újszülött vérében vagy gerincvelői folyadékban valamilyen kórokozóra specifikus IgM mutatható ki, ugyanis az anyai IgM túlságosan nagy mérete miatt nem jut át a méhlepényen, ezért az újszülöttben kimutatható IgM-et bizonyosan a saját immunrendszere termelte. Az IgG átjut a placentán, és mivel az IgG-válasz csak a fertőzést követő második-harmadik hétre alakul ki, az újszülöttben talált IgG általában csak annak a jele, hogy az anya IgG-je a méhlepényen át a magzatba került.
 
A veleszületett fertőzések szerológiai kimutatásának azonban vannak korlátai. A 35. terhességi hét után a legtöbb anyai IgG átjut a magzatba, és ez befolyásolja a koraszülötteknél kapott eredményeket. Az IgM tipikusan a fertőzést követő első-második héten mutatható ki, és szintje 2–3 hónapig emelkedett marad. Ezért az újszülöttkori fertőzés időpontjától függ, hogy tévesen negatív eredményt kapunk-e. Ilyen eset áll elő akkor is, ha az újszülött ugyanazon antigének ellen termel IgMet, mint amelyek ellen az anya IgG-t. A kapott eredmények értelmezéséhez, megerősítéséhez ezért szükséges lehet, hogy az első vizsgálatot követő második-negyedik héten újra meghatározzuk az ellenanyagok titerét (lehetőleg az IgG-ét és az IgM-ét is, ha ezek termelődnek az adott kórokozó ellen). A 12–15 hónaposnál fiatalabb újszülötteknél a második teszt során mért titer alapján megállapítható, hogy az IgG a placentán át került-e az újszülöttbe (ilyenkor az idő múlásával csökken a titere, mivel az IgG felezési ideje mintegy egy hónap), vagy pedig az újszülött immunrendszere válaszolt-e IgG-termeléssel az akut fertőzésre (ebben az esetben a titernek legalább az első titer négyszeresére kell emelkednie).
 
Egyes kórképekben a szerológiai vizsgálat a diagnózis egyetlen eszköze. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy kizárólagossága ellenére sem tekinthető mindig optimálisnak. Ahhoz, hogy az orvosok a diagnózis felállítása és a kezelés érdekében megfelelően tudják alkalmazni a szerológiai vizsgálatokat, ismerniük kell ezek előnyeit és korlátait is.
 
Lee és Krilov, Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Változó, hogy egy adott életciklusban biológiailag mennyi testmozgásra van szükségünk ahhoz, hogy testileg és lelkileg is egészségesek maradhassunk. Az ausztrál egészségügyi minisztérium külön útmutatóban teszi közzé javaslatait az idősebb, 65 év feletti korosztály számára.

A május elsején hatályba lépő kormányrendeletben meghatározott szabályok nem az alapján osztják ketté a társadalmat, hogy van-e védettségük, hanem az alapján, hogy van-e védettségi igazolványuk.