Speciális krónikus osztály nyílt

Ezeket az embereket ma jellemzően valamelyik kórház ápolási osztályán helyezik el, a családok többsége ugyanis fizikailag, lelkileg és anyagilag sem bír, bírna otthon gondoskodni róluk. Egy átlagos ápolási osztályon azonban nem kaphatnak meg mindent, ami akár csak megalapozná a reményt, hogy egyszer még ők is visszatérhetnek közénk. Ezért is fontos lépés, hogy az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben megnyílt a súlyos idegrendszeri sérülteket ellátó, speciális emelt szintű krónikus osztály. A részleg – mint Cserháti Péter, az intézet főigazgatója mutatja –, telt házzal üzemel: húsz beteg fekszik itt, akik a legkülönbözőbb okokból és a legkülönbözőbb helyekről kerültek ide.

A részleg főorvosa, Derhán Tamás, vezető ápolója Kuzmányi Éva. Ők mesélik, hogy a legtöbb ápoltjuk hatvanon felüli, nagy részük szívinfarktust kapott, és bár sikerült őket újraéleszteni, az agyuk túl hosszú ideig nem kapott elég oxigént, ami miatt az teljes egészében károsodik. Ráadásul döntően krónikus betegekről van szó, akiknél az első néhány hétben nehéz eldönteni, mennyire képes a szervezetük a regenerációra. A stroke-osok, főként, ha fiatalok, ilyen értelemben szerencsésebbek, mert a vérzés jellemzően csak egy konkrét agyi területet érint, amelyiknek a funkcióját részben vagy egészében átveheti egy másik.

Már ha nem többszörös stroke-on estek át. Itt olyan beteget is ápolnak, akit nemcsak hogy kihoztak a kómából, de már jócskán benne járt a rehabilitációs programban, úgy tűnt, teljesen fel is gyógyul, amikor újra stroke-ot kapott, ami után még koponyaműtétet is végre kellett rajta hajtani.

Az osztályon azonban nemcsak agy-, hanem gerincvelősérültek is fekszenek. Van, aki évek alatt bénult le: eleinte csak a járás esett nehezére, mára egyedül az ágyból sem tud kikelni, és a legrosszabb, hogy az orvosok sem tudják, mi okozza nála a folyamatos állapotromlást. De van olyan beteg is az osztályon, aki amellett, hogy egy gerincdaganat miatt részben lebénult, skizofréniával küzd, miközben egyébként egyedül neveli gyermekét. Ő ebben az állapotában ma légüres térbe került volna az egészségügyben, ha nincs ez az osztály.

Ugyanúgy, mint azok a tartósan éber kómás betegek, akikről ugyan a családjuk gondoskodik, de akiket egyszerűen nincs hol elhelyezni, még átmeneti időre sem, ha a gondozó szülő, nagyszülő szorul orvosi kezelésre. S hogy ez egyáltalán nem ritkaság, azt nemcsak az bizonyítja, hogy százas nagyságrendben lehetnek otthon ápolt kómás betegek, de az is, hogy csak az osztály megnyitása óta eltelt pár hónapban már több ilyen pácienst is felvettek néhány hétre.

A betegek instabil állapota miatt ugyanis – mondja az osztályvezető – gyakorlatilag intenzív osztálynak megfelelő felszerelésre, gyógyszerre és ellátásra van itt szükség. A páciensek emellett olyan spe­ciális ápolásban-­gondozásban részesülnek ezen a helyen, amely nem csupán az életben maradásukhoz nélkülözhetetlen, de abban is segít, hogy amennyire csak lehet, felépüljenek. A speciális kórházi ágyakon például felfekvés elleni matracokat, párnákat használnak, a betegekkel rendszeresen gyógytornász, logopédus, szakpszichológus foglalkozik – teszi hozzá Kuzmányi Éva.

Az osztályon a Magyar Idők járt, a teljes riportot a portálon olvashatja.