Rákgyógyítás lázzal
Itt az ideje feléleszteni egy régi, valószínűleg igen hatékony terápiás megközelítést, mivel a kemoterápia, aminek bevezetésekor a lázterápiát háttérbe szorították, korántsem olyan hatékony, mint remélték. A fertőző lázas betegségek a rákok gyógyításán túl azok megelőzésében is segítenek – ennek mechanizmusát tárta fel egy német kutatócsoport.
Ha egy tumorban szenvedő túlél egy lázas megbetegedést, előfordulhat, hogy a szervezetét pusztító tumor spontán remisszióba kerül, felszívódik. A rák lázterápiával történő gyógyításáról az első tudományos publikáció 1868-ból való, és a német orvos, Wilhelm Busch nevéhez fűződik, írja a szintén német sejtbiológus, Uwe Hobohm a New Scientistben megjelent cikkében (Killing cancer with fever: An old therapy revisited).
Wilhelm Busch-nak a lázterápia rákgyógyításban való felhasználásáról írott cikkét olvasva egy amerikai sebész kezdett szisztematikus kísérletekbe még a 19. század végén. William Coley és követői 1895 és 1936 között (ekkor halt meg Coley) többszáz rákbeteget kezeltek lázat okozó pathogének kivonataival (Coley’s toxin). A növekvő dózisokkal igyekeztek 39°C feletti lázat létrehozni, és bár voltak sikertelen esetek, a rákok visszaszorulása, a gyógyulási ráta igen magas volt.
A sikerek ellenére a kemo- és a radioterápia bevezetésekor a lázterápiát kiszorították a praxisból, teszi hozzá Uwe Hobohm professzor, aki egy egész könyvet is szentelt a témának (Healing Heat: An essay on cancer immune defence, a könyv hatalmas irodalomjegyzéke az interneten szabadon olvasható).
Mint Hobohm a New Scientistnek írt cikkében kifejti: a lázterápia modern alkalmazásának az is akadálya lehetett, hogy nem volt ismert a hatás mechanizmusa. A német sejtbiológus és munkatársai azonban egyszerű immunológiai magyarázatot találtak Coley sikereire.
Az ugyanis kétségtelen, hogy Coley sok rákos beteget sikeresen meggyógyított. Ráadásul, mint egy 2008-as áttekintésben a Nature-ben írja Alberto Mantovani, a University of Milan kutatója: Coley terápiája dokumentált módon több olyan malignitás esetében is hosszú távú túlélést eredményezett, amelyek gyógyítása ma nem megoldott (Nature, vol 454, p 436).
Így például olyan szarkómás pácienseket kezelt néhány hónapon keresztül, hetente 2-3 alkalommal adott lázindukáló injekciókkal, akik inoperábilis, végstádiumú betegségben szenvedtek, a kezelés hatására azonban az ötéves túlélésük meghaladta a 80 százalékot.
A lázterápia hatásmechanizmusa
Mi tehát a lázterápia sikerének oka, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a rákok kb. 20 százalékát krónikus fertőzések okozzák, teszi fel a kérdést Uwe Hobohm. A professzor akkor kezdte komolyan venni a láz és a rákból való felgyógyulás közötti összefüggést, amikor elolvasott egy 1951-es tanulmányt gyermekkori leukémiában szenvedők spontán remissziójáról, amely szerint a 26 spontán gyógyulást 80 százalékban lázas infekció előzte meg (The American Journal of Medicine, vol 10, p 238). Ezt követően több mint 30 olyan tanulmányt talált, amelyek szerint azok az emberek, akikben életük során több lázas fertőző betegség - pl. kanyaró, mumpsz - is kialakult, kisebb arányban szenvedtek a későbbiek során tumoros megbetegedésben, és kevesebb volt esetükben a relapszus standard terápiát követően. Mi lehet ennek a molekuláris mechanizmusa? Mint Hobohm írja: a kémiai, veszélyt jelző szignálok – pathogen recognition receptor ligands, PRRI – széles skálája állhat a háttérben, amelyeket a szervezetbe hatoló baktériumok, vírusok, gombák és egyéb kórokozók hoznak létre, és amelyek perceken belül aktiválják szervezetünk veleszületett immunrendszerét.
A szervezet citotoxikus limfocitái általában alapesetben is felveszik a harcot a rákkal, reakciójuk azonban túl gyenge ahhoz, hogy megállítsák a tumornövekedést. A PRRI-k révén aktivált immunrendszerben a dendritikus sejtek is bekapcsolódnak, és aktiválják a T-sejtek számos típusát, ennek következtében egy sokkal hatékonyabb működésmód lép életbe, ami a kórokozón kívül a tumort is elpusztítja. Hobohm és munkatársai tavaly kísérletileg is igazolták e fenti hipotézisüket (Mistletoe lectin has a shiga toxin-like structure and should be combined with other Toll-like receptor ligands in cancer therapy, Cancer Immunology, Immunotherapy).
Továbbmenve, a Coley-féle lázterápia szélesebb összefüggésbe is illeszthető, így pl. Julius Wagner-Jauregg 1927-ben azért kapott Nobel-díjat, mert kimutatta a malária-fertőzés szifiliszt gyógyító hatását, illetve ma standard terápiának számít a húgyhólyagrák kezelésében az élő TBC-baktérium hólyagba injektálása – mindkét módszer hatásosságának hátterében a PRRI-k állhatnak.
Mint Hobohm írja, a lázterápia klinikai vizsgálatai nem lesznek egyszerűek, mivel olyan betegekre van hozzá szükség, akiknek immunrendszerét nem károsította súlyosan kemo- vagy radioterápia. Talán olyan kórképekben próbálhatják majd ki, amelyekben a kemoterápia meglehetősen rossz hatásfokú, így hasnyálmirigy- vagy májrák esetén, illetve a lassan növő prosztatakarcinóma eseteiben.
