Pszichoterápiás rezsimben

A megszokott egészségügyi rendszerekben egyértelműen lehet igazodni a szabályokhoz, és a hagyományosan hierarchikus, autokratikus vezetési rendszerű kórházi szervezet nehezen fogad be egy rugalmas, kölcsönhatásokra épülő, komplex szervezeti struktúrát, mint amilyen egy pszichoterápiás osztály. A pszichoterápiás osztályra jellemző reflektív munkamód, a transzparencia szokatlannak, sőt akár ijesztőnek is tűnhet egy ilyen osztálynak teret adó ellátási rendszer szemszögéből. Egy pszichoterápiás osztályon a virtuális határok és a keretek folyamatos gondozása, megújulása szükséges, melyre a speciális működési elemek, az osztályos nagycsoport és a külső szupervízióval tartott személyzeti csoport ad alkalmat és lehetőséget. 

Áttekintés

A pszichoterápia történetében fejlődési és visszafejlődési szakaszokat fedezhetünk fel. A jelen időszakra az jellemző, hogy a pszichoterápiás érdeklődésű, pszichoterápiával dolgozó szakemberek hálásan fogadják azokat a törekvéseket, melyek a pszichoterápiás szakma összefogására, érdekképviseletére irányulnak (pl. a Pszichoterápiás Tanács Szövetség GIGAZOOM-rendezvényei). Mind a négy hazai egyetemen zajlik alapszakvizsgára ráépített pszichoterapeuta-szakképzés szakorvosok és szakpszichológusok részére, számukra gyakorlóhelyet az akkreditáltrezsim-rendszerű pszichoterápiás osztályok tudnak biztosítani. Ilyen osztályokból azonban kevés van az országban, sőt ezeknek gyakran a fennmaradásukért kell küzdeniük. A pszichoterápia tagozat pszichiátriai szakmai kollégiumon belüli megszűnése sem a szakma elismertsége felé mutat. A pszichoterápiás osztály lehet független a kórházi intézménytől, de gyakran a kórházi közegbe kell betagozódnia. Hogyan lehet megteremteni a megfelelő terápiás teret, védeni a határokat és megtartani a speciális terápiás közösségi formát? 

A pszichoterápiás osztály

Amikor a pszichoterápia alkalmazása osztályos keretekben történik, az még korántsem jelenti azt, hogy pszichoterápiás osztályról beszélhetünk. A pszichoterápiák alkalmazása bizonyos arányon túl megváltoztatja az osztály szerkezetét, működését. Pszichoterápiás osztályról beszélhetünk egyrészt, ha az elsődleges gyógyítási technika a különféle pszichoterápiák alkalmazása (1), másrészt, ha az osztály pszichoterápiás rezsimmel működik. 

Pszichoterápiás rezsim

A pszichoterápiás szóhasználatban a pszichoterápiákkal összhangban lévő szervezeti struktúrát nevezik pszichoterápiás rezsimnek (2). 

A pszichoterápiás rezsim két részből áll, a teamből és a betegek csoportjából. Működését jellemzi, hogy összehangolt pszichoterápiás terekben jön létre, a reális és a terápiás tér nem különül el élesen, a határok átjárhatók, a rendszerelemek és rendszerhatárok folyamatos karbantartására kell törekedni. Fontos, hogy a teljes személyzet pszichoterápiás szemlélettel vegyen részt a kezelésben. A stáb különböző szakmai csoporthoz tartozó tagjai egységes pszichoterápiás szemléletének kialakításán sokat kell fáradozni. Nehéz pl. a szemléletváltás az ápolók számára, ha előzőleg akut pszichiátriai ellátásban dolgoztak, és az ott megszokott, egyértelmű szabályokat a pszichoterápiás osztályon újra és újra tárgyalásra kerülő, rugalmasan kezelendő keretek váltják fel. A személyzeti csoportba való bekapcsolódásukat is akadályozhatja a reflektív működéstől való idegenkedésük.

Mi a különbség?

A pszichoterápiás osztály több szempontból is különbözik egy rehabilitációs pszichiátriai osztálytól. Pszichoterápiás osztály esetén például a felvétel nem terjed ki a teljes pszichiátriai betegségspektrumra, és nem feltétlenül végeznek a felvétel előtt aktív osztályos kezelést. Kiemelten fontos viszont, hogy a felvételhez (ami minden esetben önkéntes) pszichoterápiás indikáció szükséges, és a felvételt motivációs interjú előzi meg. A kezelést egy pszichoterápiás osztályon a beteg bármikor megszakíthatja. Itt nem a gyógyszeres kezelés az elsődleges, nemcsak a kóros funkciók helyreállítása a cél, hanem a viselkedés pszichoterápiás eszközökkel elérendő változtatása is.

Működési elemek 

A pszichoterápiás osztály komplex, állandóan alakuló szervezet, melyben a speciális működési elemek az osztályos nagycsoport és a személyzeti csoport. A nagycsoport beszélgetésein (heti 2-3 alkalom) a kezelésben részt vevők és a személyzet együtt vesz részt, a személyzeti csoport beszélgetésein (kéthetente) csak a személyzet van jelen minden tagjával, és a hierarchikus viszonyokat felfüggesztve lépnek interakcióba.

Terápiás közösség 

A terápiás közösségben a hangsúly az együttélésre kerül, a vezető terápiás forma pedig a csoport. Ennek magyarázata az, hogy a pszichés zavar a társas kapcsolatokban alakul ki, a társas kapcsolatok zavarában nyilvánul meg, tehát a kezelése is társas kapcsolatok közegében végezhető. A terápiás közösség olyan osztályszervezési módot jelent, melyben a személyzet és a páciensek közös gondjává és felelősségévé válik a betegek mindennapi életének rendje. A hagyományos kórházi osztályok hierarchikus szerveződésével szemben, amikor is a személyzet szabja meg ezt a rendet, alkotja a szabályokat, a terápiás közösség demokratikus alapelvek mentén működik. A demokratikus működést irányként, elérendő célként kezelik az osztály dolgozói, és mindennap dolgoznak megvalósításán. A pszichoterápiás osztályt minden más osztály szerkezetétől, működésétől megkülönbözteti az, hogy a kezelés szerves része a rendszer elemeinek egymáshoz való viszonya és kölcsönhatása. Ezek az elemek a következők: kezelések (pszichoterápiák, gyógyszeres kezelés), pszichoterápiát kiegészítő csoportok, operatív megbeszélések, reflexiós fórumok és az élettér (2). Mindezek integrációjában kitüntetett szerepe van a pszichoterápiás betegvezetésnek. Az osztály üzemeltetésében az operatív működés biztosítása is különbözik az egyéb osztályokétól. A különbség abban rejlik, hogy a pszichoterápiás munkamódban ezek az elemek is újra és újra megkérdőjeleződnek, ami konfliktusforrásként jelenik meg, nehezítve az operatív működést. A tárgyszerűség helyett beállítódás, benyomások, kapcsolati viszonyok kerülnek felszínre, és elmaradhatnak a tényszerű válaszok. A reflektív működés beállítódásváltozáshoz vezethet, nem operatív megoldáshoz. A reflektív fórumokon viszont épp események, folyamatok és viszonyok kerülnek feldolgozásra, ezek a formák: a nagycsoport, a személyzeti csoport, az esetmegbeszélések, a szupervízió (3). A pszichoterápiás rezsimben érdemes megtanulni, hogy mikor legyünk operatív, mikor reflektív munkamódban. 

Terápiás csoportok 

A terápiás közösség életében a csoportos beszélgetésnek központi szerepe van, kórházi osztály kereteiben működve kiváltképp. A terápiás közösség alapvető követelményeinek a közös beszélgetés felel meg leginkább, mely teret enged a tagok szoros kommunikációjának, és visszajelzésekre ad lehetőséget mind horizontális, mind vertikális síkon. 

A terápiás csoportok szerkezete összetételüktől, irányultságuktól és a csoportvezető viselkedésétől függ (autokratikus, „laissez-faire”, és a szabadon demokratikus) (4). Autokratikus csoportvezetés mellett a csoport kivonja magát minden felelősség alól, egyre inkább regresszív módon viselkedik, „tömeggé” válik, és a csoporttagok nem érdekeltek abban, hogy változtassanak, nem kezdeményeznek a témáról felismerő és változtatást elindító megbeszélést. A „laissez-faire” stílust a passzivitás és engedékenység jellemzi, a versengő, klikkalkotó, terrorizáló csoporttagok érzelmi, ösztönös túlsúlya miatt a csoport felbomlásához vezet. A szabadon demokratikusan vezetett csoport a szerepek megoszlásának optimális mértékét nyújtja, és ez a csoporttagoktól alkalmazkodási és önérvényesítési képességeket igényel, tapasztalatok szerzésére ad lehetőséget. A szabadon demokratikus vezetési stílusban a csoportvezető vezet, de segít a csoportnak problémáik megoldásában úgy, hogy befolyását a csoport érési folyamataira a viták szókratészi dialógus segítségével való irányításán keresztül a minimumra csökkenti. A csoport így eljuthat oda, hogy saját magát felelősségteljesen vezetni tudja (5). 

Megosztott vezetés 

A terápiás közösségben a megosztott vezetés jellemző. A vezetés nem egy személy szerepe, hanem magának a csoportnak (az összes csoporttagnak) a funkciója. Minden csoporttagnak része van a közösségért való felelősségben és a döntések meghozatalában. 

Egy jól működő terápiás közösség döntő kritériuma, hogy utat és módot találjon arra, hogy az indítványokat és kezdeményezéseket megvalósítsa. Ehhez kellenek a karbantartott virtuális határok. 

Működhet-e?

Félő, hogy egy hagyományos hierarchikus, autokratikus vezetési rendszerű kórházi szervezet tagjaként a stáb is regresszív állapotba kerül, mert magasabb szervezeti szinten nem történik felismerést, változtatást elindító megbeszélés. Ezek az állapotok leképződnek a terápiás terekben, a rezsimben is. A személyzeti csoportok reflektív fórumként külső szupervizorral segítséget tudnak nyújtani abban, hogy a vertikális síkon megjelenő nehézségek olyan mértékben kezelhetővé váljanak, hogy horizontális síkon minél kisebb mértékben árasszák el a pszichoterápiás osztály működését, kapcsolati rendszerét.

Forrás: MT

IRODALOM

1. Lovas Zs, Szőnyi G. Az osztályos kiscsoport mint önálló pszichoterápiás alaphelyzet – hasonlóságok és eltérések az ambuláns csoporttal és családterápiával szemben… Psych Hung 1988;III/1:3–14.
2. Szőnyi G. Pszichoterápiás osztály, terápiás közösség és személyzeti csoport. In: Szőnyi G (szerk.). A pszichoterápia tankönyve. pp. 156–173. Budapest: Medicina, 2015
3. Pszichoterápiás szakmai protokoll. https://www.mentalport.hu/szakmai-informaciok/pszichoterapias-szakmai-protokoll/ Letöltés: 2024.04.30.
4. Simon L. Csoport- és csoportpszichoterápia. In: Unoka Zs, Purebl Gy, Túry F, Bitter I. Pszichoterápia alapjai. pp. 121–129. Budapest: Semmelweis Kiadó, 2019
5. Krüger H, Veltin A, Zumpe V. A csoportos beszélgetés. In: Buda B (szerk). Pszichoterápia. Budapest: Gondolat Kiadó, 1981