Ötszáz szívátültetés és ami mögötte van
A műtétekről, a kiválasztásról, a betegek utóéletéről és a kockázatokról kérdezte a 24.hu Szabolcs Zoltán szívsebészt.
Szerényen bújt meg a közelmúlt hírei között a Semmelweis Egyetem közleménye: elvégezték az ötszázadik szívtranszplantációt Magyarországon, ezzel most egy végstádiumú szívelégtelenségben szenvedő 24 éves férfi életét mentették meg az orvosok.
Dr. Szabolcs Zoltán szívsebésszel, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatóhelyettesével a 24.hu beszélgetett. Ebben az intézményben 455 beteg kapott új szervet az elmúlt negyed évszázadban.
Az emberek megértették és elfogadták, hogy ha szerettükön az orvostudomány már nem tud segíteni, halálukkal legalább mások életét megmenthetik. A közvélemény formálásában nagyon komoly szerepük van a sikeres műtéten átesett pácienseknek is – fogalmaz a professzor. Évente átlagosan 50-60 felajánlás érkezik, amióta csatlakoztunk az így már nyolc uniós országot tömörítő Eurotransplanthoz, a szervek 15-20 százalékát külföldről kapjuk. A kölcsönösség elvén működik, ami azt jelenti, hogy ezeket a szerveket alkalom adtán „vissza kell adni”. Kegyetlenül hangzik, de tény: ha a darabszámot tekintjük, minden itthon beültetett szívnek Magyarországon kell kitermelődnie.
Ha valahol van egy beültetésre alkalmas szív, a kórház értesíti a Szervkoordinációs Irodát, amely továbbítja az információt az Eurotransplantnak. Itt kezelik a nemzeti várólistákat is, és döntenek róla, melyik országban ki az a 2-3 beteg, aki megkaphatja.
Innentől kezdve a döntés adott transzplantációs központ orvosának kezében van, esetünkben ez a személy Szabolcs Zoltán professzor. A kiválasztás négy legfontosabb szempontja ebben a sorrendben:
- a vércsoport egyezzen;
- a donor és a recipiens (befogadó személy) közti súlykülönbség ne legyen több 10-15 százaléknál;
- sürgősség;
- várólistán elfoglalt hely.
