Oroszi Beatrix: Folyamatos a kockázatértékelés
A koronavírus jelenlegi veszélyeiről, és az emberiséget veszélyeztető további vírusokról is beszélt Oroszi Beatrix, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központ igazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában.
Azok a szórványos megbetegedések, amiket tapasztalunk a környezetünkben, a koronavírus-járvány újbóli felbukkanását jelentik vagy valami teljesen mást?
Nagy valószínűséggel koronavírusról van szó. A koronavírus megjelenése óta minden évben láttuk azt, hogy augusztusban elindult egy-egy kisebb-nagyobb járványhullám. Ez nagyon gyakran összefügg azzal, hogy augusztus végén több fesztivál van, elindulnak a gólyatáborok, a fiatalok tömegekbe rendeződnek. Sokat számít az is, hogyha hőség van, akkor sokan otthon maradnak, zárt térben töltik a napjaikat. Ez nemcsak nálunk van így, hanem más európai országokban is. Ahol működik a surveillance, ott látják azt, hogy ilyenkor emelkednek az esetszámok.
De miért augusztusban? Miért nem inkább szeptemberben, amikor mindenki elmegy az iskolába?
A légúti járványokkal kapcsolatban sokan azt gondolják, hogy azok csak egy járványhullámot képesek okozni egy szezonban, ilyen például az influenza, egyszer van egy évben influenzajárványunk, jellemzően január végén, februárban kezdődik, és ezt követően március-áprilisban lezajlik. A koronavírus nem így működik. A koronavírus nagyon-nagyon gyorsan változik, ami azt jelenti, hogy egyik alvariáns jön a másik után. Ezeknek az a szuperképességük, hogy újra meg tudják fertőzni az embereket, azokat is, akik már korábban más variánssal megfertőződtek, és innentől kezdve végeláthatatlan hosszúságú kisebb járványhullámok sorozatát éljük meg. Ezt láttuk a múlt szezonban és most is ezt fogjuk látni. Az augusztusi pici járványhullám nem várja ki azt, hogy szeptemberben, októberben lesz megint egy újabb, valószínűleg egy másik variánssal.
(...)
Az egyik kritérium volt, hogy az eddigi védekezési módszereink nem hatékonyak ellene. De az eddigi védekezési módszereink egységesek a világon? Most éppen semmilyen védekezési módszert nem csinálunk, se maszk nincs rajtunk, se kezet sem mosunk sokkal többet, mint szoktunk.
A védekezési módszereknek a tárháza egységes. Az a tudomány területe, hogy eldöntse, bizonyítékokat gyűjtsön, hogy valami működik-e vagy sem. Ha valami működőképes, akkor arra a tudomány azt mondja, hogy ezt ajánljuk a döntéshozóknak bevezetésre. Ezek az ajánlások ma már világszerte egységesek. Ott van az Egészségügyi Világszervezet, a Járványmegelőzési Központ az Európai Unióban, nagyon sok nemzetközi szervezet van, amelyek ezeket a tudományos eredményeket összefoglalni és gyakorlatilag mindenki számára érthető módon prezentálni képesek. Az eszköztár egységes. Az, hogy ebből ki, mit használ fel, az mindig egy adott országnak a döntése. Nyilván pandémiában nem teljesen, ott össze kell hangolni az intézkedéseket. Az adott ország képességei, erőforrásai, a kockázatértékelés, hogy aktuálisan abban az országban mekkora a kockázat, mekkora a népesség védettsége, meghatározzák ezt. Itt a nemzeti szintű járványügyi hatóságoknak, szakembereknek kell okosnak lenniük és jó javaslatokat tenniük a döntéshozók számára.
A mostani megbetegedésszámnál kell valamilyen védekezési eszközt a civileknek, mondjuk, nekem használni?
A kockázatértékelés folyamatos. Tehát a SARS-Cov-2-nél, a covidnál azt tudni kell, hogy a járványügyi helyzet igen gyorsan változhat. Ezt talán megszokhattuk az elmúlt években. A mostani kockázatértékelésünk alapján azt tudjuk mondani, hogy a kockázat mérsékelt, súlyos megbetegedések tekintetében is mérsékelt. Leginkább a kockázati csoportok azok, akiknek figyelniük kell. A hatvanévesnél idősebbek, illetve azok, akik krónikus alapbetegséggel, immunhiánnyal küzdenek. És azokra is gondoljunk, akik nem tudják magukról, hogy krónikus alapbetegségük van vagy azt gondolják, hogy nem, de mégiscsak egy kicsit elhízottabbak, a cukruk nincs beállítva, a vérnyomásuk nincs beállítva, ők vannak kockázatnak kitéve. Náluk okozhat súlyosabb megbetegedést. Többlethalálozást jelen pillanatban ezen omikron-alvariánsok esetében nem igazán látunk, tehát ha súlyos megbetegedések elő is fordulnak, ezek jó eséllyel gyógyíthatók. Mindenképpen kiemelném azokat, akik ilyen kockázati csoportba tartoznak és nem rendelkeznek védőoltással. Igazából a legnagyobb kockázatnak, a legnagyobb veszélynek ők vannak kitéve, mert ha nem kaptak védőoltást, egy éven belül nem kaptak emlékeztető oltást, akkor ők azok, akiket igencsak ledönthet a lábukról a SARS-Cov-2 még ma is.
Jelen pillanatban van ajánlás arra nézve, hogy kinek milyen oltást kell vagy javasolt felvennie?
Nemzetközi ajánlások az idei védőoltási szezonra már vannak. A hazai védőoltás ajánlás egyelőre még nem jött ki, de nagyon várjuk, reméljük, hogy szeptember elején legkésőbb az is megszületik. Az irányvonal viszont teljesen egyértelmű, védőoltásban kell részesíteni elsősorban a kockázati csoportokat, akikről beszéltem, idősek, krónikus betegek, akik a sérülékenyek a népességben. A várandós nők is sérülékenyek, tehát az ő esetükben is mindenképpen javaslom a plusz védettséget, és ha valaki egy éven belül nem kapott védőoltást és nem is betegedett meg, nem vészelte át a fertőzést semmilyen formában, ott is alapvetően meggondolandó az, hogy a plusz védettségről gondoskodjon. Nyilván különbözők a kockázatok, mindenkinek más számít. A cél elsősorban az, hogy a terjedést csökkentsük. Minél jobban terjed a vírus, annál többet mutálódik, annál könnyebben változik. Fontos a terjedés csökkentése azért is, mert így tudjuk megóvni a sérülékeny embertársainkat, családtagjainkat, illetve azokat, akik egyébként dolgoznak, gyerekeik iskolába járnak és nyilván egy olyan légúti vírusszezon, ahol egymás után többször is meg lehet betegedni SARS COV II-ben meg aztán influenzában, meg még RSV-ben is, ez óriási terhet ró a gazdaságra, illetve a családokra. Fontos a terjedés lelassítása és utána pedig a második nagy cél az az, hogy a súlyos kimenetel, halálos kimenetel kockázatát minimálisra csökkentsük. Ne hagyjuk azt, hogy ma Magyarországon bárki is SARS-Cov-2-ben meghalhasson.
