Önfegyelmet és zárkózottságot tanul az orvos

Kiderült: az orvosok mindössze tíz százaléka él a pihenőidővel, alig-alig olvasnak kedvtelésből, nemigen mennek színházba, nem nagyon élnek az „igazi", a munkától független szabadsággal. Az intézet munkatársai évek óta kutatják az orvosok lelkiállapotát és egészségét, nem véletlen, hogy a férfi orvosok öngyilkossági aránya háromszor, a nőké ötször magasabb, mint az átlag, s a nők 10 évvel rövidebb élettartamra számíthatnak, mint kortársaik. A férfiaknak a betegekkel való kapcsolat és a műhibák okozzák a legtöbb szorongást, illetve, hogy esetleg képtelenek meggyógyítani betegüket. A hallgatók és az orvosok harminc százalékának lesznek komolyabb pszichológiai problémái, s csak úgy a tizedük keres pszichiátriai segítséget - félnek a megbélyegzéstől.

A leggyakoribb problémák a depresszió, az öngyilkosság és a szenvedélyfüggőség. Az orvostanhallgatók túlnyomó többsége fogyaszt rendszeresen alkoholt, 11-23 százalékuk nagy mennyiségben, 6,5 százalékuknak az alkoholizmus komoly veszélyt jelent. Az egyetem elvégzése után a rezidensek egyharmada, az orvosnők negyven százaléka szenved depressziós tünetektől - idézi tanulmányát Túry Ferenc, aki szerint e körben az öngyilkosság a balesetek utáni második leggyakoribb halálok az orvosok és orvostanhallgatók között. A Magatartás-tudományi Intézet kutatói szerint az egészségügyben dolgozók egyre erősebb stressznek vannak kitéve: csökkent a szakmai presztízsük, egyre kevesebben vannak, miközben a munka mennyisége nőtt.

Forrás: Népszabadság