Milyen és mennyi szex ajánlott a szívbetegeknek?

Szívbetegek gyakran számolnak be a szexuális kielégülés változásairól és a szexuális aktivitás csökkenéséről, írják sajtóközleményükben a brazíliai Rio Grande do Sul Egyetem Kardiológiai Intézetének kutatói. A páciensek és partnereik körében egyaránt gyakoriak a téves elképzelések, így gyakran előfordul, hogy a szexuális aktivitás képzelt veszélyei miatt a betegek korlátozzák nemi életüket. Ricardo Stein és munkatársainak tanulmánya azonban átfogó és korszerű áttekintést nyújt a témába vágó szakirodalomról, és evidencia alapú szakértői tanácsokkal és gyakorlati útmutatóval szolgál azzal kapcsolatosan, hogy milyen szexuális tevékenységeket ajánlhat az orvos pácienseinek (Sexual Activity and Heart Patients: A Contemporary Perspective).

Mint a tanulmány vezető szerzője kifejti, a közkeletű elképzelésekkel ellentétben, a legtöbb klinikailag stabil szívbeteg - különösen a nők - esetében igen kicsi annak az esélye, hogy szex közben elhalálozzon. A szexuális aktivitás, különösen a koitusz, folytatja a brazil kardiológus, az egészséggel összefüggő életminőség (health-related quality of life) fontos tényezője, ami sokak számára a legkellemesebb testmozgás-formát jelenti. A legtöbb klinikailag stabil állapotú szívbeteg számára, akik esetében különböző edzésprogramok is ajánlottak, a szexuális aktivitás a rehabilitáció részét képezheti. A hirtelen szívhalál, amitől számos páciens tart, az áttekintett közlemények tanúsága szerint igen ritka: a testedzéshez köthető halálesetek kevesebb, mint 2 százaléka fordul elő szívbetegeknél.

A tanulmány azt is megállapítja, hogy a szívinfarktust vagy egyéb kardiális eseményt vagy beavatkozást átéltek esetében alapvető fontosságú a szakértői tanácsadás azzal kapcsolatosan, hogy milyen módon állítsák helyre a korábban megszokott szexuális életet. A szexuális aktivitás, fejtik ki a kutatók, számos magatartásformát foglal magába, része a csókolózás (kissing: Ki), az érintések (touching: T), az orális (O) szex, a maszturbáció (M) és a vaginális/anális közösülés (intercourse: I), amelyek kifejezésére a szerzők összességében a KiTOMI betűszót vezetik be, és hozzáteszik: a KiTOMI modell révén nagyon egyszerű és objektív tanácsokat lehet adni a betegeknek. A legtöbb esetben valamilyen fajta szexuális aktivitás megengedett, magyarázza a vizsgálatot vezető Claudio Gil S. Araújo.

A legrosszabb állapotú betegek esetében az a legjobb, ha a felépülés közben KiT-tel kezdik a szexuális életet, és fokozatosan váltanak KiTOM-ra, majd legvégül valamennyi KiTOMI tevékenység engedélyezetté válik. Aline Sardinha, a vizsgálatban részt vevő harmadik kutató szerint a negatív kardiális eseményektől való félelem igen gyakori a szívbetegek körében, ami igen megnehezíti a normális szexuális élet fenntartását, ezért fontos, hogy a betegek és partnereik megbízható információt kapjanak orvosuktól többek között az erektilis diszfunkció kezelésére szolgáló módszerek alkalmazásával kapcsolatosan is.

Katt a képre az ábra nagyításához! vagy: irány a forrás!

 A tanulmány eredményeit és ajánlásait összefoglaló döntéstámogató ábra a beteg kardiális állapotát a széles körben elfogadott tudományos definíciók alapján térképezi fel, a pácienseket három rizikócsoportba osztja, és mindegyik csoport számára meghatározza, mi az ajánlható szexuális aktivitás. A javaslatok és tanácsok könnyebb érthetősége kedvéért a kutatók a különböző típusú szexuális aktivitásokhoz különböző sebességű sétát, illetve gyaloglást illesztettek, hogy azzal érzékeltessék, milyen erősségű fizikai aktivitásról van szó.

Dr. Araújo arra is felhívja a figyelmet, hogy a bizonyítékalapú szexuális tanácsadást ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint a munkába való visszailleszkedést segítő programokat, illetve a testmozgással kapcsolatos életmódváltás támogatását: „A KiT-nek megfelelő szexuális aktivitást szinte minden szívbetegnek ajánlhatjuk, szexuális orientációjukra való tekintet nélkül. A szívbetegek életében a szexuális élettel kapcsolatban jelentkező kérdések megbeszélését gyakran tabutémának minősítik, és nem foglalkoznak vele. Az egészségügyi ellátásban dolgozóknak meg kell törniük ezt az ördögi kört.”