Miért nem érti a magyar beteg az orvosát?

A hatékony egészségügyi ellátás alapköve ma már nem csupán a precíz diagnózis vagy a korszerű terápia, hanem az a kommunikációs híd, amely az orvos és a beteg között épül fel. Az egészségértés és egészségműveltség szintje Magyarországon kritikus kihívások elé állítja az orvosokat és szakdolgozókat, hiszen a páciensek jelentős része nem érti meg maradéktalanul az instrukciókat, ami közvetlenül rontja a gyógyulási esélyeket és növeli a rendszer leterheltségét – hangzott el többek között a csütörtöki, Páciens-kommunikáció – betegedukáció konferencián, amelyet immár második alkalommal rendeztek meg Budapesten.

Az alacsony egészségértés jelei a mindennapi gyakorlatban sokszor rejtve maradnak, mégis alapvetően meghatározzák a beteg sorsát. A tapasztalatok szerint a páciensek mintegy 89 százaléka küzd elégtelen vagy problémás egészségértéssel, ami azt jelenti, hogy nem képesek a saját egészségükkel kapcsolatos helyes döntések meghozatalára. Lengyel Lívia, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának kommunikációs csoportvezetője, aki arra is rámutatott, hogy a legfőbb nehézséget az adherencia, vagyis a terápiahűség fenntartása jelenti. Ha a beteg nem érti a kezelés célját vagy módját, a folyamatból egyszerűen „kihullik”. Az alacsony egészségértésű páciens gyakran nem ismeri fel időben a tüneteit, nem tudja, mikor kellene szakemberhez fordulnia, és ha el is jut a rendelőbe, a szituációban panaszossá, elégedetlenné válik. Érdekes adat, hogy a panaszos esetek 99 százalékában valamilyen kommunikációs hiba áll a háttérben: valamit nem, vagy nem elégszer, esetleg nem érthetően mondtak el a betegnek.

A szakember szerint a járóbeteg-ellátás öt legforgalmasabb területén markánsan mutatkoznak meg ezek a hiányosságok. A bőrgyógyászatban a szteroidfóbia gátolja a hosszú távú kezelést, a nőgyógyászatban a tünetek bagatellizálása vezet késlekedéshez, a szülészetben pedig életveszélyes állapotokat idézhet elő, ha a kismama nem tudja értelmezni a veszély jeleit. Az urológiai ellátásban a kontroll elmaradása, a fül-orr-gégészetben az eszközhasználati (például hallókészülék) nehézségek, az endokrinológián pedig például az inzulinadagolás körüli számítási hibák jelzik a rendszer réseit.

A megoldás kulcsa a beteg szintjén megvalósuló, rövid, lényegre törő és többször ismételt tájékoztatásban rejlik. A „teach-back” technika alkalmazása – amikor visszakérdezzük a betegtől, mit értett meg a hallottakból – drasztikusan javíthatja az együttműködést. Emellett kulcsfontosságú a „red flagek”, azaz a figyelmeztető jelek egyértelmű tisztázása: a betegnek pontosan tudnia kell, mi az a tünet, ami normális, és mi az, ami azonnali orvosi beavatkozást igényel.

A betegutak pontos kijelölése, a mérföldkövek és csekklisták átadása, valamint a digitális térben való hiteles jelenlét mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a páciens ne tévedjen el a rendszerben, és partnerévé váljon a saját gyógyulásában – foglalta össze Lengyel Lívia, a konferencia főszervezője.

A magyarok harmadának a zárójelentés értelmezése is gondot okoz

Az egészségértés helyzete az elmúlt évtizedben nem mutatott érdemi javulást, annak ellenére sem, hogy a kommunikációs csatornák száma jelentősen bővült – mondta Szalóki Katalin, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) igazgatója. Egy friss kutatás adatait bemutatva arról is beszélt, hogy a magyar lakosság háromnegyede szed napi szinten valamilyen készítményt, mégis zavar van a fejekben a gyógyszerfogalmakat illetően: sokan nem képesek különbséget tenni a vényköteles gyógyszerek és az OTC készítmények vagy étrend-kiegészítők között.

Miközben a lakosság fele túlsúlyos, a kutatásban válaszolók 47 százaléka mégis elégedett saját fizikai állapotával. Ez a fajta kognitív disszonancia a betegségtudat hiányát jelzi: miközben a legtöbben a daganatos megbetegedésektől félnek, a halálozásokért leginkább felelős kardiovaszkuláris kockázatoktól mindössze 13 százalék tart, de a jövőben óriási társadalmi terhet jelentő demenciával alig foglalkoznak.

A kutatás rávilágított arra is, hogy az írásos dokumentáció, például egy zárójelentés vagy betegtájékoztató értelmezése a magyarok több mint harmadának megoldhatatlan feladat a gyenge szövegértési készségek miatt. Emiatt felértékelődik a szóbeli kommunikáció és a bizalom szerepe. Bár a háziorvosok iránti bizalom szintje emelkedett az elmúlt években, az intézményrendszer megítélése romlott.

Új jelenség az „egészségügyi influenszerek” térnyerése: bár a válaszadók többsége állítja, hogy nem követi ezeket a csatornákat, negyedük mégis innen tájékozódik, elsősorban táplálkozási kérdésekben. Ez veszélyes terep, hiszen gyakran szakmai háttér nélküli tartalomgyártók osztanak meg információkat, ami felveti az állami szintű hitelesítés igényét is. A digitális világ számos új információs csatornát nyitott meg, ennek ellenére a betegek mégis rosszabbnak érzik a hozzáférést, mint korábban, és a szűrésekkel kapcsolatos tájékozottságuk is elmarad a 2015-ös szinttől.

Az empátia a legjobb gyógyszerbiztonsági eszköz?

A gyógyszerbiztonság kérdése nem csupán szakmai, hanem betegélmény-fókuszú megközelítést is igényel – derült ki Báldy Barbara, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Tagozatának PhD hallgatója előadásából. – A betegek vágynak a partnerségre és a kontrollra a saját terápiájukban, de a rendszer nem mindig kínálja fel nekik ezt az aktív szerepet. A „netnográfiai” kutatások, amelyek során az online közösségi médiában megjelenő narratívákat elemzik, egyértelmű összefüggést mutatnak az empátia és az adherencia között. A lekezelő kommunikáció és az empátia hiánya azonnali bizalomvesztéshez és a terápia elhagyásához vezet.

A gyógyszerészek szerepe ebben a folyamatban jelenleg kiaknázatlan, a betegek sokszor nem is ismerik pontosan az ellátórendszer egyes szereplőinek feladatait. A biztonságérzetet a beteg számára a tiszteletteljes és ellentmondásoktól mentes kommunikáció adja meg; amint ellentétes információkkal találkozik a páciens, a bizalma azonnal meginog.

A technológiai fejlődés, különösen a mesterséges intelligencia (MI) megjelenése, alapjaiban változtatja meg a beteg útját a diagnózisig. Üveges Szabolcs, a Budai Egészségközpont marketingvezetője szerint strukturális paradigmaváltás tanúi vagyunk: a klasszikus keresőoptimalizálás korszakából átléptünk a válaszoptimalizált korszakba.

Az MI nem csupán linkeket dob fel az egészségügyi információt keresők számára, hanem strukturált, közérthető válaszokat ad, ami csökkenti a páciens kognitív terhelését. Ez azonban azzal a kockázattal jár, hogy a beteg nem kattint tovább a forrásintézmény weboldalára, így a hitelesség ellenőrzése elmarad. A páciensek ma már nem kulcsszavakkal, hanem összefüggő kérdésekkel fordulnak az MI-hez, és gyakran megnyugvást keresnek a válaszokban.

Mindez az orvosok számára is új helyzetet teremt, hiszen beteg már egy MI által strukturált információhalmazzal „felvértezve” érkezik a rendelőbe.

A gazdasági válság kikezdi az adherenciát

A digitális egészségügy körüli sztereotípiák ledöntésére hívta fel a figyelmet Szerencsés Dóraközgazdász, egészségügyi piackutató, az Inspira Research társtulajdonosa. Kutatásaik cáfolják, hogy az applikációk csak a fiatalok eszközei: a magas digitális érettségű csoportban felülreprezentáltak a nők – mint a család „egészségmenedzserei” – és a krónikus betegek, akik kényszerűségből tanulják meg a technológia használatát. Bár a 40 felettiek 72 százaléka ismer legalább egy egészségügyi appot, tartósan csak 46 százalékuk használja azokat. A szakember hangsúlyozta: a technológia önmagában kevés, a betegnek látnia kell a konkrét hasznot és életminőség-javulást, különben a 60 oldalas életmód-tanácsadókhoz hasonlóan a digitális megoldások is kihasználatlanok maradnak.

Kritikus figyelmeztetésként említette, hogy a gazdasági várakozások miatt a betegek 43 százaléka kevesebbet tervez költeni vényköteles gyógyszerekre, ami az adherencia súlyos romlásához vezethet. Az orvosi kommunikációnak ezért most prioritásként kell kezelnie a gyógyszerszedési hajlandóság fenntartását.

A gyógyítás stratégiai alapja a megfelelő tájékoztatás

A pácienskommunikáció nem csupán etikai kérdés, hanem a betegjogok érvényesülésének fundamentuma – hangsúlyozta Gerőcs Kata, a szentendrei Egészséges Városért Közalapítvány elnöke, korábbi betegjogi képviselő. Kiemelte, hogy a tájékoztatáshoz való jog stratégiai jelentőségű: ennek sérelme akadályozza az önrendelkezést és közvetlenül rontja a gyógyulási esélyeket. A betegjogi panaszok többsége nem szakmai hibákból, hanem a „rossz bánásmódból” és a méltatlan kommunikációból fakad.

A tájékoztatást a beteg életkorához, iskolázottságához és állapotához kell igazítani – hangsúlyozta Gerőcs Kata, hozzátéve, hogy a hatékony kommunikációhoz elengedhetetlen a „visszakérdezés” módszere, mivel a szorongó beteg figyelme szelektív. Úgy vélte, a gyógyító munka csapatjáték: ha az intézményen belüli, szakdolgozók közötti kommunikáció sérül, annak a levét a beteg issza meg, ami frusztrációhoz és az emberi méltóság sérelméhez vezet. A megoldás a tudatos jogkövetés és a szakdolgozói kommunikációs tréningek integrálása, amely egyszerre védi a beteget és a kiégéssel küzdő szakembert.

A közösségi motiváció ereje az egészségértés fejlesztésében

A prevenció és a betegedukáció egyik legsikeresebb hazai gyakorlati példája a Richter Egészségváros, amelyről Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. csoportszintű PR, CSR és kormányzati kapcsolatok vezetője számolt be a konferencián bemutatott számos hazai jó gyakorlat sorában.

A 16 éve futó, robusztus szűrőprogram a lakosság számára ingyenes, azonnali és komplex vizsgálati csomagot kínál, kikerülve a hosszú várólistákat. A szakember hangsúlyozta: a program sikere az attitűdformálásban és a közösségi motivációban rejlik. A tapasztalatok szerint a lakosság egészségértése sokszor alapvető hiányosságokat mutat, ám a nyitottság megvan a fejlődésre. A szűrések során a résztvevők 30-40 százalékánál találnak figyelmeztető jeleket, és nem ritka az azonnali életmentő beavatkozás sem. Beke Zsuzsa kiemelte, hogy az orvos-beteg kommunikáció javítása érdekében a programban részt vevő szakorvosokat külön felkészítik arra, hogyan kerüljék a szakzsargont, és közérthető, befogadható formában beszélgessenek a páciensekkel. A hiteles arcok, ismert emberek bevonása segít abban, hogy a nehezebben elérhető rétegekhez is eljusson az életmódváltás és a gyógyszeres terápia fontosságának üzenete. A legnagyobb kihívást továbbra is a hosszú távú együttműködés jelenti: még biztos időpont birtokában is a kiszűrt betegek 30 százaléka nem megy vissza a kontrollra, ami rávilágít a folyamatos és támogató betegedukáció szükségességére.