Metapneumovírus: kell tartanunk tőle?

A téli hónapokban az influenzaszerű tünetegyüttessel jelentkező betegek nagy számban keresik fel az alapellátást és a sürgősségi osztályokat (1). Magyarországi adatok szerint január első hetében – beleértve a gyermekpopulációt is – körülbelül 19 900 fő fordult orvoshoz influenzaszerű tünetekkel, míg 137 300 beteg akut légúti panaszokkal kereste fel az egészségügyi ellátórendszert. A súlyosabb esetek kórházi ellátást is igényeltek: 24 kijelölt, megfigyelési adatokat szolgáltató kórházban összesen 220 beteget vettek fel súlyos légúti tünetegyüttes miatt, közülük 22 fő szorult intenzív vagy szubintenzív ellátásra (1).

Az influenzaszerű klinikai kép mikrobiológiai háttere

Az influenzaszerű tünetegyüttest a WHO hirtelen kezdődő, lázzal (>38 °C) és köhögéssel járó, 10 napon belül jelentkező kórképként határozza meg (2). Ezt a kórképet számos vírus okozhatja, azonban a mikrobiológiai diagnosztika az alapellátásban gyakran elmarad. Ennek hátterében a magas betegforgalom, a klinikailag nehezen elkülöníthető tünettan, valamint az áll, hogy az eredmény sok esetben nem befolyásolja érdemben a terápiás döntéseket (3). Amennyiben mégis sor kerül mikrobiológiai diagnosztikára, azt leggyakrabban antigénalapú gyorstesztekkel végzik. Ezek elsősorban az influenza A és B, a SARS-CoV-2-, valamint a légúti óriássejtes vírus (respiratory syncytial vírus, RSV) fertőzések kimutatására szolgálnak (4). A tesztelésnek a diagnózis felállításán túl az oki kezelés indításában (pl. oseltamivir influenza esetén) és az indokolatlan, felesleges antibiotikum-felhasználás mérséklésében van szerepe.

Kiterjedtebb vizsgálatokra elsősorban kórházi környezetben vagy háziorvosi praxisokból beküldött légúti minták referencia laboratóriumi elemzése során kerül sor. Erre jellemzően légúti surveillance-adatok gyűjtése, rizikócsoportok célzott vizsgálata, valamint kritikus állapotú vagy sérült immunitású, magas kockázatú betegek esetében a specifikus, patogénre irányuló lehetséges kezelés miatt kerül sor (1). A tesztelés valós idejű polimeráz láncreakcióval (RT-PCR) történik, amely a gyorstesztek által vizsgált vírusokon túl a parainfluenza 1–4, a rhinovírus, az adenovírus és a humán metapneumovírus jelenlétét is kimutatja, illetve szükség esetén további panelekkel bővíthető a vizsgálat (4). Bár az RT-PCR-vizsgálat lehetőséget biztosít a kórokozók szélesebb körű azonosítására, a mindennapi klinikai gyakorlatban alkalmazása korlátozott, mivel költséges, nem mindenhol elérhető, és csak meghatározott esetekben befolyásolja közvetlenül a terápiás döntéseket (3).

A hMPV epidemiológiája és tünettana

A hMPV a Pneumoviridae családba tartozó, negatív szálú RNS-vírus, amelyet 2001-ben azonosítottak Hollandiában. Ez a légúti patogén elsősorban a téli és tavaszi hónapokban, különösen január és március között okoz járványos megbetegedéseket, elsősorban a gyermekeknél (3, 5). Kulkarni és munkatársai a 2005 és 2023 közötti időszak kutatásait elemezve globálisan 473 000 hMPV-vel kapcsolatos kórházi felvételt becsültek (6). Gyermekkorban a vírus által okozott fertőzés a felső és alsó légutakat egyaránt érintheti. A tünetek az enyhébb náthaszerű panaszoktól (például köhögés, torokfájás) egészen a súlyosabb kórképekig terjedhetnek, mint a bronchiolitis vagy pneumonia (5). A légúti fertőzés miatt kórházi kezelést igénylő gyermekek 5-10%-ánál a hMPV azonosítható kórokozóként (5). A felnőttek körében a hMPV jellemzően benignus, influenzaszerű tünetekkel jelentkezik. Ugyanakkor bizonyos alapbetegségek fennállása esetén a fertőzés gyorsan súlyosbodhat, és légzési elégtelenséget, akár halált is okozhat (3). A klasszikus tünettan mellett a hMPV krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) akut exacerbációjaként is jelentkezhet, ahol a klinikai állapot gyors romlása várható ebben a betegcsoportban (7).

A hMPV jelenlegi járványügyi jelentősége

2024 decemberében a Kínai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ a hMPV-fertőzések számának váratlan és gyors emelkedését regisztrálta, ami aggodalomra ad okot, mivel az esetszám növekedése meghaladta a szezonálisan várható halmozódást (8). Magyarországon az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz forduló betegek körében szintén számítani lehet hMPV-fertőzésre, különösen a jelenlegi nemzetközi járványügyi riasztások fényében (1). Azonban a hMPV diagnosztikája jelenleg korlátozott, mivel gyakran nem áll rendelkezésre megfelelő tesztelési lehetőség, gyorstesztpanelekben nem szerepel, és mivel a terápiás döntéseket közvetlenül nem befolyásolja, sok esetben nem is történik vizsgálat (3). Bizonyos betegcsoportokban azonban – különösen differenciáldiagnosztikai szempontból – kiemelten fontos lehet a hMPV-fertőzés felismerése, mivel az időben történő diagnózis döntő lehet a várható klinikai progresszió kezelése szempontjából (9, 10).

Rizikóstratifikáció és kezelési lehetőségek

A hMPV fertőzés kezelése az alapellátásban vagy sürgősségi ellátás keretében három fő útvonal mentén történik, amelyeket a betegek életkora és társbetegségeik határoznak meg (1. ábra). Az első betegút a fiatal, jellemzően komorbiditás nélküli betegek esete, akik a javasolt tüneti terápián (lázcsillapítás, gyulladáscsökkentő kezelés) túlmenően nem igényelnek további kezelést, és teljes gyógyulásra számíthatnak (5).

1. ábra. A hMPV rizikóstratifikációja és ellátási szempontjai felnőtt betegek körében (>65)

A második betegcsoportba az idős, krónikus kardiovaszkuláris betegségben szenvedő, immunszupprimált vagy immunszuppresszív kezelésben részesülő betegek tartoznak, akik influenzaszerű tünetekkel jelentkeznek az alapellátásban. Ennél a populációnál a hMPV-fertőzés súlyos szövődményekhez, például pneumonitishez, légzési elégtelenséghez, sőt halálhoz is vezethet (5). Több tanulmány is felhívta a figyelmet a fertőzés súlyosságára ebben a betegcsoportban. Philippot és munkatársai 208 hMPV-fertőzött beteg klinikai lefolyását vizsgálva megállapították, hogy a betegek 42%-ánál pneumonitis, 29%-uknál bakteriális koinfekció, míg 18%-uknál súlyos fertőzés volt megfigyelhető, amely mechanikai lélegeztetést igényelt vagy halálhoz vezetett. Az érintettek elsősorban idős, polimorbid betegek voltak (9). Továbbá El Chaer és munkatársai hematológiai és szolid szervi malignitásban szenvedő betegek körében vizsgálták a hMPV klinikai lefolyását. A tanulmányban a betegek 43%-ánál detektáltak pneumonitist, míg a halálozási arány alacsony maradt (10).

Ezeknél a betegcsoportoknál kiemelten fontos a légzési nehezítettség és a tüdőgyulladás jeleinek korai felismerése, valamint szükség esetén a mielőbbi kórházi felvétel. Súlyos, progrediáló klinikai kép esetén a tüneti kezelés és az oxigénterápia mellett IVIG és ribavirin alkalmazása is szóba jöhet, bár ezek hatékonyságát nem támasztják alá egyértelmű irodalmi adatok (5). Emellett a hMPV elleni védőoltások fejlesztése is folyamatban van, azonban egyelőre egyik sem kapott engedélyt (5).

A harmadik betegutat a krónikus tüdőbetegségben szenvedők alkotják, akik akut exacerbáció tüneteivel jelentkeznek az alapellátásban (5). Fontos kiemelni, hogy a hMPV nemcsak akut exacerbációt válthat ki, hanem szerepet játszhat a COPD kialakulásának elősegítésében is (6). Ilvan és munkatársai COPD-s és asztmás betegeknél vizsgálták a MPV előfordulását. Az akut exacerbáció hátterében COPD-s betegek esetében 31,1%-ban, asztmás betegek esetében pedig 36,4%-ban igazolták a vírus jelenlétét (7). Ezen betegek esetében a fertőzés gyorsan progrediálhat, gyakran szükségessé téve a kórházi ellátást vagy az intenzív osztályos kezelést. A terápiás stratégia elsősorban tüneti kezelést foglal magában, ami bronchodilatátorok alkalmazását, légzéstámogatást és gyulladáscsökkentő terápiát jelent. Súlyos esetekben szintén szóba jöhet ribavirin és intravénás immunglobulin (IVIG) alkalmazása is (5).

Összefoglalás

Bár a számos légúti vírusfertőzés között a hMPV eddig a ritkábban vizsgált kórokozók közé tartozott, az elmúlt hónapok globális epidemiológiai tendenciái rámutattak teljes körű megismerésének jelentőségére. Ez nem véletlen, hiszen a célzott diagnosztika nemcsak a megfelelő szupportív terápia alkalmazását teszi lehetővé, hanem segíthet elkerülni az indokolatlan antibiotikum-kezelést is.

IRODALOM

1. NNGYK. Légúti figyelőszolgálat adatai 2024–2025. évi szezon 2025. Available from: https://nnk.gov.hu/index.php/leguti-figyeloszolgalat-2/category/390-leguti-figyeloszolgalat-adatai-2024-2025-evi-szezon.html.

2. WHO. WHO surveillance case definitions for ILI and SARI 2014. Available from: https://www.who.int/teams/global-influenza-programme/surveillance-and-monitoring/case-definitions-for-ili-and-sari.

3. Loubet P, Mathieu P, Lenzi N, Galtier F, Laine F, Lesieur Z, et al. Characteristics of human metapneumovirus infection in adults hospitalized for community-acquired influenza-like illness in France, 2012–2018: a retrospective observational study. Clin Microbiol Infect 2021;27(1):127e1–e6.

4. Basile K, Kok J, Dwyer DE. Point-of-care diagnostics for respiratory viral infections. Expert Rev Mol Diagn 2018;18(1):75–83.

5. Uddin S, Thomas M. Human Metapneumovirus. StatPearls. Treasure Island (FL)2025.

6. Kulkarni D, Cong B, Ranjini MJK, Balchandani G, Chen S, Liang J, et al. The global burden of human metapneumovirus-associated acute respiratory infections in older adults: a systematic review and meta-analysis. Lancet Healthy Longev 2025 Feb;6(2):100679. DOI: 10.1016/j.lanhl.2024.100679.

7. Ilvan A, Aslan G, Serin MS, Calikoglu M, Yilmaz FM, Tezcan S, et al. [Investigation of the presence of human metapneumovirus in patients with chronic obstructive pulmonary disease and asthma and its relationship with the attacks.] Mikrobiyol Bul 2013;47(4):636–649.

8. Callari M. hMPV: Is There Cause for Concern? Medscape 2025.

9. Philippot Q, Rammaert B, Dauriat G, Daubin C, Schlemmer F, Costantini A, et al. Human metapneumovirus infection is associated with a substantial morbidity and mortality burden in adult inpatients. Heliyon 2024;10(13):e33231.

10. El Chaer F, Shah DP, Kmeid J, Ariza-Heredia EJ, Hosing CM, Mulanovich VE, et al. Burden of human metapneumovirus infections in patients with cancer: Risk factors and outcomes. Cancer 2017;123(12):2329–2337.