Metabolikus memória
Az OTSZ Online szerint 1-es típusú cukorbetegségben az elégtelen glükózkontroll fokozza az évtizedekkel később fellépő szövődmények kockázatát.
Az 1-es típusú cukorbetegség korai szakaszában az immunrendszer elpusztítja a hasnyálmirigy az inzulintermelésért felelős sejtjeit. Ennek következtében hyperglykaemiás állapot jön létre, mely a szervezet minden szövetét károsítja, köztük a szemet, a veséket, az idegrendszert, a szívét és a keringést. Az elégtelen glykaemiás kontrollal jellemezhető korai epizódok akkor is permanens károsodást eredményeznek, ha az érintett személy későbbi életében a glükózkontroll kielégítővé válik. Ez fokozza a diabéteszes szövődmények előfordulásának kockázatát.
A szakemberek előtt régóta ismert a metabolikus memóriának nevezett jelenség, bár a hátterében álló tényezőkről csak keveset tudunk. Diabéteszes állatmodelleken végzett kísérletek során olyan epigenetikai változásokat elemeztek, melyek a DNS-szekvenciák módosítása nélkül változtatják meg bizonyos gének aktivitását. Ezek a változások bekövetkezhetnek betegség, illetve az érintett környezetével vagy életmódjával összefüggő faktorok hatására. Eddig azonban nem rendelkezünk azt bizonyító közvetlen adatokkal, hogy ezek az epigenetikai változások emberek esetében is befolyásolnák a diabéteszes szövődmények előfordulásának valószínűségét. Most azonban kaliforniai kutatók szoros összefüggést tártak fel az elégtelen glykaemiás kontrollal járó korai epizódok, az epigenetikai változások, illetve az évekkel később jelentkező diabéteszes komplikációk között.
A Nature Metabolism című lapban közzétett vizsgálatukban a szerzők archivált vérmintákból származó sejtekben profilírozták a DNS-metilációnak nevezett epigenetikai módosulást. A metiláció a gének „kikapcsolásával” akadályozza meg, hogy a gének az általuk kódolt fehérjéket termeljék. A vérminták vételére két évtizeddel korábban került sor olyan cukorbetegeknél, akiket a Diabetes Control and Complications Trial (DCCT) keretében szorosan nyomon követtek. Az adatok azt igazolták, hogy azoknál a személyeknél, akiknek glükózszintjeit sikerült a normális tartomány közelében tartani, a vizsgálat 10 éve alatt szignifikánsan kisebb arányban fordultak elő diabéteszes szövődmények.
