Kulka Janina apajegye

- Legszívesebben talán nevet is változtattál volna - idézem fel a Semmelweis Egyetem II. számú Patológiai Intézet professzorának 1975-ös búbánatát.

- Oda is álltam az apám elé és megkérdeztem: mit szólnál hozzá, ha engem holnaptól máshogy hívnának? Mikor láttam az arcát, azt hittem elsüllyedek, hogy enynyire ostoba vagyok, de egyszerűen nem akartam jogtalan előnyre szert tenni. Sokszor mondogattam, minket a testvéremmel az ő híre miatt eleve úgy kezelnek, hogy "a Kulka gyerekek", anélkül, hogy tudnák, mire vagyunk képesek. Előttünk járt a nevünk.

A kitűnő tanuló Janina szegedi Ságvári gimis matektanára sajnálta, hogy tanítványa nem matematikusnak ment, kollégája szomorkodott, hogy nem francia szakra jelentkezett. Ráadásul jó diákszínházuk volt, Kulka Janina és János nagyokat játszottak együtt. A két Kulka!

- Más pályát el tudsz képzelni?

- Azt hiszem, nem.

Miért éppen a patológia?

- Diplomával az ember betegágy mellé állhat és mondhat okosakat. Úgy gondoltam, a gyógyításhoz kevés a hat év tanulás. Az orvostudományról igazán sokat a patológián lehet tanulni. El is mentem pár évre patológusnak. Később hallottam csak a szellemes mondást: a patológus nem lesz, hanem marad...

A patológia a kórbonctan és a kórszövettan elmagyartalanított neve, a betegségek okaival foglalkozó tudományág. Például a daganatokat a kórszövettanász diagnosztizálja. Gyakran a patológus mondja meg, mivel lehet célzottan kezelni. Egy okos törvény szerint, amit emberből kivesznek, és nem fog vagy szemlencse, azt meg kell vizsgálniuk. Munkájuk nagy része szövettani és/vagy citológiai (sejttani), sőt molekuláris diagnosztika. Magyarországon a kórházban meghaltak 40-50 százalékát felboncolják, ez is a feladatuk. Janina fő területe az emlőpatológia. Angliában 1992-94-ben ezzel foglalkozott.

- Nagyon el vagyunk maradva?

- Kicsit igen. A tudásunk nincs elmaradva, a lehetőségeink talán, a fizetésünk nagyon, országtól függően lehet hatszoros, tízszeres is. Nyugaton nagyon erős a külső minőségbiztosítási rendszer a diagnosztikus szakmákban: az adott körvizsgálatban tíz mintát kell diagnosztizálnod. Ha kilenc helyes, akkor folytathatod a munkát, ha csak öt, akkor kötelező tanfolyamra küldenek. Ennek a minőségbiztosítási rendszernek a kiépítése talán a legfontosabb teendőnk.

- Nemrég került nyilvánosságra az Angliában eltiltott és Szegeden "lebukott" orvos ügye!

- Csúnya történet. Úgy számoltuk, hogy az általa aláírt leletek egy százalékában tévedett, de nem durván. Ha a bérgyilkosnak letakarják a szemét és G. Jakabnak nevezik, méltánytalan egy orvosról névvel, címmel írni - ráadásul elferdítve. A patológia erről is szól! Azt a nyilvánosság nem veszi észre, ha jól csinálod, ha viszont egyszer rontasz, az botrány, meg újságcikk.

- Siker?

- Hm... - mélázik. - Sok van. Fruzsi lányom a diáktársaitól hallotta, milyen jó volt hozzám járni, nálam vizsgázni. Nagy sikernek tartom, hogy tagja vagyok a 25-30 főből álló Európai Emlőszűrő Patológus Munkacsoportnak, azt is, hogy a Magyar Patológusok Társasága főtitkáraként nemrég jövendő elnökké választottak. És nagyon nagy siker, hogy az embernek van három okos, egészséges gyermeke.

- Mondják, apád kedvessége, emberekkel való bánni tudása visszaköszön benned!

- Az elérhetetlen. Legfeljebb egy-egy pillanatra. Sebész szakorvosoknak tartottam előadást az emlőbetegségek szövettanáról. Unhatják már, mennének ebédelni, gondoltam és megköszöntem a figyelmüket. Pakolás közben odajött egy kolléga: "Jaj, úgy izgultam, hogy ne hagyja még abba, mert annyira olyan, mint az édesapja!" Elképesztő! A gesztusok idéznék őt? János is egyre jobban hasonlít apánkra.

A kölyök Janina - hogy felhívja magára a figyelmet - a kődobáló fiúk között szaladgált. Eltalálták, az ajka felhasadt. Az apja összekapcsolta. Aztán Janina tanulta, hogy az arc sebeit varrni kell, hogy ne látsszon az "apajegy". Mikor mondta neki, a mellkassebész széttárta a karját, nevetett és megcsókolta.

- Be vagy szorítva két híres férfiú közzé! Köztudott, hogy János nővére vagy?

- Persze. Most már reá kérdeznek: "Csak nem a nagy művész rokona?... Rokona?"

- És Jánostól nem érdeklődnek felőled?

- "Csak nem a híres patológus testvére tetszik lenni?" - áhítatos játékán nagyot nevetünk. - Apu nagyon büszke volt rá, amikor az egyik betege megkérdezte: "Csak nem a Kulka János édesapja?" Hát ezt is megélte! Az önállóságát kereső fiatalt zavarta, hogy van egy nagy ember, akihez fel kellene nőni, méltónak lenni, aki akaratlanul is mércét állít. Ma már szerencsésnek tartom magam, büszke vagyok, hogy ilyen nagyszerű emberek hozzátartozója lehetek!

Átcsapunk a világmegváltásba:

- Időnként erős késztetésem van elmenni a döntési helyzetben lévő politikusokhoz és elmondani, hogy is néz ki az egészségügy belülről, mert mintha mindig csak egyforma emberekkel beszélnének. Nagyon sok a baj, és ezek összeadódnak. Az egyik baj az egészségkultúra hiánya. Semmi nem késztet az egészségmegőrzésre. Nem erre nevelnek. A tévéből, a rádióból nem tudható meg, miként őrizheted meg az egészséged, hogyan kell egészségesen élni. Az egyetemes butaság belengi az országot. A 300 forintos vizitdíj ellen képesek több milliárdért népszavazást rendezni.

Sorra vesszük a gyerekeket. Fruzsi a János Kórházban aneszteziológus intenzíves rezidens. Sokat dolgozik, élvezi, hogy egyre jobban megbíznak benne.

- Őt már nem nyomasztja a Kulka név!

- Mit gondolsz, Elek Fruzsina miért Pécsre ment egyetemre? Mert az indexbe beírják, hogy "anyja neve". Megmondta, ő nem fog arra az egyetemre járni, ahol mindenki tudja, ki a Kulka Janina!

- Megkaptad!

- Meg!

Bori keresi a helyét. Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolát végzett, egy évet járt a francia testvérintézménybe. Aztán itthon egy kis kávézóban szolgált fel három nyelven és irányította a turistákat. Janina sokat mondogatta neki: nem azért járattalak iskolába, hogy kocsmáros legyél! Most egy kiváló üzletlánc központjában dolgozik. Kreativitása, nagyszerű dolgai miatt, nem tudni, hol fog kikötni. A 14 éves Boldizsárnak a mama szerint igen sok esze van. Az osztály "élcsapatának" tagja az egyik legjobb gimnáziumban, iszonyú sokat olvas, minden érdekli.

- Három gyermeket szültél az első házasságban, aztán egyszer csak előkerült az első szerelmed!

- Házasságunk nem volt szerencsés, még ha van is ez a három okos, tehetséges, szép gyermekünk. Voltak jó időszakok az életünkben, de nagyon mások vagyunk, más ritmusban élünk, mást tartunk fontosnak. Nagy viharok, kínok árán dőlt el, hogy akkor inkább külön.

- De együtt karácsonyolt a négyágú család!

- Mióta nem élünk együtt, újra csak a jót látjuk egymásban, mint a megismerkedéskor. Megnősült, van egy gyönyörű kislánya és lesz másik gyerek is. - Suttogva hozzáteszi: - A kislány miatt irigyelem, bennem nagymamai érzéseket ébreszt - ekkor már kirobban belőle a kacagás -, a "fiúk" ezt tudják!

A szegedi úszóházi ismerősök találkozót szerveztek Budán. Ott volt Öcsi, Janina első szerelme, akibe tízévesen beleszeretett, de a fiú észre sem vette, amíg nem nőtt egy kicsit. Mikor 14 volt, és Öcsi 16, nyáron együtt jártak legalább két hetet. Utána gimiben ismétlődött ez, meg egyetemistaként is. Mindig összekeveredtek. Öt éve épp Öcsi is egyedül volt...

- Összeházasodtatok?

- Hogyne, már 16 évesen az úszóházon, egy nyár végi csoportos esküvőn, papír is van róla. Tudod, ez a kapcsolat nincs rossz dolgokkal megterhelve. Amikor az ember túl van egy házasságon, már sokkal toleránsabb, mást vár, és van mire emlékezni is. Ennek így kellett lennie.

Pünkösti Árpád (Népszabadság)