Külföldről is jöhet életmentő szerv

Bruno Meiser, a nemzetközi szervezet vezetője a Magyar Nemzetnek adott interjúban elmondta, azért csak most jutottak el a szerződés aláírásához, mert mostanra egy olyan új generáció került pozícióba a politikusok és az egészségügyi szakemberek körében, akik megértik, hogy a csatlakozással nem csökken az erejük, a hatalmuk, nem veszítenek el pácienseket. Felismerik, hogy így javíthatnak a transzplantáció helyzetén, és segíthetnek a betegeknek, hogy gyorsabban szervhez jussanak.

Közölte, minden új tagjelöltnél megvizsgálják az adott ország egészségügyi hátterét. Elengedhetetlen például, hogy megbízhatóan működjenek napi huszonnégy órában, heti hét napon át a transzplantációs központok és az immunológiai laborok, valamint fontos az is, hogy megfelelő gyógyszeres kezelést tudjanak biztosítani a betegeknek. Szerinte Magyarország ezeknek a feltételeknek megfelel.

Bruno Meiser annak kapcsán, hogy a tagság mennyivel növelheti a beavatkozások számát Magyarországon, elmondta, pontos szám nincs, de például Horvátország 350 százalékkal növelte a szervátültetések számát néhány év alatt, s ezzel Európa éllovasává vált. Azonban nem gondolja, hogy Magyarországon ilyen változás következne be, de abban biztos, hogy sikerül majd lendületbe hozni az itteni transzplantációs programokat.

Az utóbbi idők egyik legnagyobb áttörése a hazai szervátültetésben az volt, hogy az idei évtől már országszerte vérből végzik a donorok tipizálását. Korábban a lép egy darabjából kellett meghatározni a szervezetben lévő HLA-antigéneket, amelyek meghatározzák, hogy milyen betegnek lehet beültetni egy adott szervet. Ezt a vizsgálatot még az agyhalotti állapot fenntartása alatt el lehet végezni, míg a korábban alkalmazott eljárást csak a tényleges halál beálltát követően lehetett megkezdeni, s ahhoz a lép egy darabját a néhány tipizáló labor egyikébe kellett szállítani.

Csak az eredmények után lehetett megkezdeni a „befogadó beteg" kiválasztását, így előfordult, hogy azért nem lehetett a legalkalmasabb pácienst behívni a műtétre, mert mire megérkezett volna, a donorszerv úgynevezett testen kívül töltött ideje meghaladta volna a kritikus értéket, vesénél például a 24-36 órát. A fejlett eljárással jelentősen, a veséknél például körülbelül 10 órával sikerült lerövidíteni a szervkivétel és a beültetés között eltelt időt, ami jóval növeli az eredményes műtét esélyét.

A donációk számának emeléséhez tavaly Szócska Miklós egészségügyi államtitkár intézkedéscsomagot jelentett be. Egyelőre nem sikerült komoly sikereket elérni, hiszen az idei évben kevesebb szervátültetést végeztek, mint tavaly: az Országos Vérellátó Szolgálat adatai szerint eddig 115 sikeres szervkivételi riadó történt, miközben 2010-ben 159.

Az államtitkári intézkedéscsomag másik pontja a várólisták feltöltése volt. A hazai listákon ugyanis megdöbbentően kevesen szerepeltek. Sokszor nem lehetett megfelelő befogadó pácienst találni egy-egy donorszervhez, amely így kárba veszett. Ezen a téren áttörést nem, de talán kisebb javulást sikerült elérni.