Kórházi fertőzések: válogat a vakszerencse
Vajon mit szólna Semmelweis Ignác, ha ma sem találna kézfertőtlenítőt a kórházakban? A kérdést a Magyar Narancs Materia Medica blogja teszi fel.
Mi, a mai egészségügyi dolgozók tehetetlenül nézzük, hogy a vakszerencse válogat a betegeink közt – ez áll az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport másfél évvel ezelőtt közzétett nyílt levelében, melyben a szakmai vezetés segítségét kérik és várják, azóta is.
A kórházi fertőzések a világon mindenhol rendkívül súlyos gondokat okoznak. A helyzet kezelése viszont hazánkban nagyon eltér az európai gyakorlattól. A probléma felismerése, pontos felmérése, ennek ismeretében egy cselekvési terv készítése, ennek végrehajtása, ellenőrzése a megoldás kulcsa – és ez az, ami itthon nem történik meg.
Becslések szerint a kórházi fertőzések 30-50 százaléka megelőzhető lenne a megfelelő higiénés körülmények megteremtésével. Magyarországon viszont a legtöbb egészségügyi ellátó helyen olyan minimális feltételek sem adottak, mint az alkoholos kézfertőtlenítő, a kézmosó, a papírtörlő, de hiányoznak a betegek elkülönítéséhez szükséges, vizesblokkal ellátott egyágyas kórtermek is. Alapvető szemléletváltozásra van szükség! A változáshoz betegeink és hozzátartozóik együttműködése is elengedhetetlen.
A kórházi fertőzések előfordulásáról, a fertőzések miatt bekövetkező halálesetek számáról szóló 2016. évi adatok – bár néhány hetes késéssel – de végre felkerültek az internetre. Harcolunk még azért, hogy jól áttekinthető, mindenki számára könnyen érthető, a széles nyilvánosságot megfelelően tájékoztató legyen ez az összesítés. Ez most sem teljesült. Az pedig egyenesen reménytelennek látszik, hogy intézményi bontásban is láthassuk a tényeket. A 2016-os összesítésben egyébként már szerepel a fertőzések régiós bontása – döbbenetesek a különbségek –, pontosan ezért lenne fontos az intézményi bontás is, hogy feltérképezzük, hol van sürgős teendő. Azt mondják a szakmai felső vezetők, hogy a társadalom nem elég érett ezek megismeréséhez, nem tudnák helyesen értelmezni az adatokat. Én nem gondolom, hogy kiskorúak az állampolgárok, hogy gyámolításra szorulnak. Inkább Semmelweis Ignáccal értek egyet: „ezt az igazságot az összes érdekeltek tudomására kell hozni.”
Hogy mi történt az orvosok nyílt levelének közzététele óta? Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) 2017. április elsejével önálló egészségügyi szakhatóságként megszűnt: szétszabdalták, feladatait szétosztották más hivataloknak. De ugyancsak megszűnt az Országos Közegészségügyi Központ (OKK) és az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) is, ezek jogutódlással az ÁEEK-hez, az OTH az EMMI-hez került. Megszűntek tehát azok az önálló – a politikától és a helyi viszonyoktól független – szakhatóságok, amelyek a közegészségügyi, járványügyi biztonságért feleltek és hatékony felügyeletet és ellenőrzést biztosítottak. Mire számítsunk ezután?
Lénárd Rita belgyógyász teljes írását a Materia Medica blogon olvashatja.
