Gyógyítás
Kockázatbecslés és vérnyomás
2009. december 07. 11:11
A becsült adatok alapján legalább 2,5 millió hipertóniás beteg él Magyarországon. Bár a betegség először önmagában nem okoz panaszokat, az agyi érbetegség (a stroke) 80 százalékának, valamint a koszorúér-betegség legalább felének háttérben ez áll.
A betegség előfordulási gyakoriságával kapcsolatban a Magyar Hypertonia Társaság december 2-6 között megrendezett XVI. Kongresszuán újabb, a Magyar Hypertonia Regiszter adatainak feldolgozásával és elemzésével nyert adatokat mutattak be. A szerzők elsősorban a nemekhez fűződő különbségeket, a kormegoszlás, a testsúlytöbblet (BMI és haskörfogat), a célvérnyomás elérése, és a metabolikus szindróma megjelenési gyakorisága szempontjából vizsgálták meg a rendelkezésre álló adatokat.
A magasvérnyomás-betegség előfordulása 60 év alatt a férfiaknál, 60 év felett viszont változás történik, és a nőknél lesz gyakoribb. Amennyiben a testsúlytöbbletet vizsgáljuk, egyértelmű, hogy már 40 éves kortól mindkét nemben emelkedik a testtömegindex (BMI) és haskörfogat is. A nők BMI és haskörfogat értékeke minden korcsoportban csaknem elérte a férfiak megfelelő értékeit, ami arra utal, hogy a nőknél minden korcsoportban jelentős túlsúllyal kell számolni. Ennek következménye, hogy náluk – cukorbeteg hipertoniásoknál extrém módon – gyakoribb a metabolikus szindróma előfordulása.
A célvérnyomás eléréséről azt találták, hogy az mindkét nemben annál nehezebb, minél idősebb a beteg, illetve minél nagyobb a testsúly többlete. Két éves intenzív megfigyelés után azonban kedvező változás történt, jobb lett a nők célérték elérésének esélye. Ennek oka feltehetően a körükben tapasztalható (férfitársaikénál) jobb terápiás együttműködés, illetve betegoktatási anyagok jobb hasznosítása.
A szív- és érrendszeri betegségek állnak a világ fejlett országaiban is a haláloki ranglista élén. Ezért régi törekvés a prevenció, illetve – a kezelés hatékonyságának növelése céljából – azon betegcsoportok meghatározása, akiknek a kardiovaszkuláris kockázata nagyobb társaikénál.
Léteznek jól ismert kockázatbecslő rendszerek, azonban e modellek érvényessége számos kritika tárgyává vált az utóbbi időben. Egyes korcsoportokban, például 75 éves kor felett – ahol pedig a szív- és érrendszeri betegségek előfordulási gyakorisága jelentősen emelkedett – érvényességük kétséges. A másik fontos kritikai észrevétel, hogy a hagyományos kockázati tényezők nem direkt utalnak azokra a folyamatokra, amelyek jelen ismereteink szerint közvetlenül felelősek a szív- és érrendszeri károsodás kialakulásáért.
Ridker és munkacsoportja több tízezer nő és férfi jellemzőinek megfigyelésével alakított ki új kockázatbecslési algoritmust, melyben a hagyományos faktorokon (kor, dohányzás, cukorbetegség, koleszterin, vérnyomás) túl a hsCRP-t (egy laboreredmény) és a korai családi előzményt is figyelembe vette. A rizikó kategóriák: a kis, közepes I, közepes II és nagy kockázatú besorolás 10 éven belüli 5% alatti, 5-10 % közötti, 10-20% közötti és 20%-nál nagyobb kockázatot jelent.
Az eredeti algoritmusok alapján elkészült a magyar Reynolds pontrendszer, aminek működését ellenőrizték, a magyarországi használatot Ridker professzor engedélyezte, így ez az új kockázatbecslő módszer is bevethető.
Szintén új szempontot hozott egy nagy metaanalízis, aminek eredményei alapján az alacsony boka-kar index (≤0.90) minden rizikó kategóriában megkétszerezte a 10 éves összhalálozást, a kardiovaszkuláris eredetű halálozást, illetve a komoly szívproblémák előfordulási valószínűségét. A boka-kar index mérés alkalmazása a Framingham rizikó becslés kiegészítéseként a rizikó kategória módosulását és ennek megfelelően a kezelési ajánlás módosítását eredményezte volna a férfiak 19% és a nők 36 százalékában.
A már említett gyakori együttes előfordulás miatt kiemelt jelentősége van a cukorbetegség és a hipertónia együttes előfordulásának. A veszélyállapot nagyságát jelzi, hogy a középkorúaknál (40- 60 év között) gyakori a 2-es típusú diabétesz megjelenése és ez rendszerint együtt jár a testsúly és haskörfogat növekedésével. A cukorbetegség jelenléte 2-4 szeresére emeli a szív- és érrendszeri betegségek megjelenésének kockázatát. A Magyar Hypertonia Regiszterben 30,2 százalékában található 2-es típusú cukorbeteg. E betegeknél lényegesen magasabb az infarktus, a perifériás érszűkület, a stroke és a vesebetegség előfordulása. Mindemellett a célvérnyomás értéket sokkal kisebb mértékben sikerült elérni, sőt pozitív összefüggés található az éhomi vércukor érték nagysága és az elért szisztolés vérnyomás érték között.
A cukorbetegség kialakulását közvetlenül megelőző állapotot, a prediabéteszt gyakran a belső szervekhez közvetlenül kapcsolódó elhízás (a szervek „elzsírosodása”), a cukor és zsír anyagcsere zavarai és a vérnyomás változásának különböző kombinációjával lehet jellemezni, ami gyakran fordul elő a középkorú és idős populációban.
A prediabéteszhez társuló hipertónia kezelése során az életmódváltás még nagyobb jelentőségű, mint az egyéb hipertóniák esetén. Azok az előírások, amelyek betartatásával a folyamat lelassítható, megállítható egyértelműen a beteg együttműködés alapvető kérdéseit is érinti. A felnőtt lakosság több mint 25 százalékát érintő magasvérnyomás társulása prediabétesszel, túlsúllyal, olyan állapot, melyben a betegek és az orvosok, valamint a finanszírozók számára együttesen kell megtalálnunk az optimális megoldást.
A stroke a harmadik leggyakoribb halálok és a legfontosabb olyan kórkép, ami tartós rokkantsághoz vezet. Magyarországon közel 42 ezer kórházi felvétel történik agyvérzés miatt, az érintettek egyharmada a következő két évben meghal, és mindösszesen csak a betegek 10 százaléka lesz újra képes a maradéktalanul normális életvitelre. Az esetek négyötödének hátterében a hipertónia áll.
E körben született érdekes új eredmény a vese és az agy e szempontból történő hasonlóságának előtérbe kerülése. Az agy és a vese speciális vérellátó rendszere nagyon hasonló felépítésű, mindkettő ellenállása alacsony, miközben nagy mennyiségű vér áramlik át rajtuk. Ezért mindkettő érzékenyebben reagál a magasvérnyomás-betegség okozta vérnyomás és véráramlás változásokra. Ez az összefüggés a gyakorlatban is tetten érhető, hiszen a krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél „korábban” jelentkeznek és sokkal gyakoribbak a kardiovaszkuláris betegségek, míg az agyvérzést elszenvedők több mint fele már kialakult veseproblémákkal is küzd.
A magasvérnyomás-betegség előfordulása 60 év alatt a férfiaknál, 60 év felett viszont változás történik, és a nőknél lesz gyakoribb. Amennyiben a testsúlytöbbletet vizsgáljuk, egyértelmű, hogy már 40 éves kortól mindkét nemben emelkedik a testtömegindex (BMI) és haskörfogat is. A nők BMI és haskörfogat értékeke minden korcsoportban csaknem elérte a férfiak megfelelő értékeit, ami arra utal, hogy a nőknél minden korcsoportban jelentős túlsúllyal kell számolni. Ennek következménye, hogy náluk – cukorbeteg hipertoniásoknál extrém módon – gyakoribb a metabolikus szindróma előfordulása.
A célvérnyomás eléréséről azt találták, hogy az mindkét nemben annál nehezebb, minél idősebb a beteg, illetve minél nagyobb a testsúly többlete. Két éves intenzív megfigyelés után azonban kedvező változás történt, jobb lett a nők célérték elérésének esélye. Ennek oka feltehetően a körükben tapasztalható (férfitársaikénál) jobb terápiás együttműködés, illetve betegoktatási anyagok jobb hasznosítása.
A szív- és érrendszeri betegségek állnak a világ fejlett országaiban is a haláloki ranglista élén. Ezért régi törekvés a prevenció, illetve – a kezelés hatékonyságának növelése céljából – azon betegcsoportok meghatározása, akiknek a kardiovaszkuláris kockázata nagyobb társaikénál.
Léteznek jól ismert kockázatbecslő rendszerek, azonban e modellek érvényessége számos kritika tárgyává vált az utóbbi időben. Egyes korcsoportokban, például 75 éves kor felett – ahol pedig a szív- és érrendszeri betegségek előfordulási gyakorisága jelentősen emelkedett – érvényességük kétséges. A másik fontos kritikai észrevétel, hogy a hagyományos kockázati tényezők nem direkt utalnak azokra a folyamatokra, amelyek jelen ismereteink szerint közvetlenül felelősek a szív- és érrendszeri károsodás kialakulásáért.
Ridker és munkacsoportja több tízezer nő és férfi jellemzőinek megfigyelésével alakított ki új kockázatbecslési algoritmust, melyben a hagyományos faktorokon (kor, dohányzás, cukorbetegség, koleszterin, vérnyomás) túl a hsCRP-t (egy laboreredmény) és a korai családi előzményt is figyelembe vette. A rizikó kategóriák: a kis, közepes I, közepes II és nagy kockázatú besorolás 10 éven belüli 5% alatti, 5-10 % közötti, 10-20% közötti és 20%-nál nagyobb kockázatot jelent.
Az eredeti algoritmusok alapján elkészült a magyar Reynolds pontrendszer, aminek működését ellenőrizték, a magyarországi használatot Ridker professzor engedélyezte, így ez az új kockázatbecslő módszer is bevethető.
Szintén új szempontot hozott egy nagy metaanalízis, aminek eredményei alapján az alacsony boka-kar index (≤0.90) minden rizikó kategóriában megkétszerezte a 10 éves összhalálozást, a kardiovaszkuláris eredetű halálozást, illetve a komoly szívproblémák előfordulási valószínűségét. A boka-kar index mérés alkalmazása a Framingham rizikó becslés kiegészítéseként a rizikó kategória módosulását és ennek megfelelően a kezelési ajánlás módosítását eredményezte volna a férfiak 19% és a nők 36 százalékában.
A már említett gyakori együttes előfordulás miatt kiemelt jelentősége van a cukorbetegség és a hipertónia együttes előfordulásának. A veszélyállapot nagyságát jelzi, hogy a középkorúaknál (40- 60 év között) gyakori a 2-es típusú diabétesz megjelenése és ez rendszerint együtt jár a testsúly és haskörfogat növekedésével. A cukorbetegség jelenléte 2-4 szeresére emeli a szív- és érrendszeri betegségek megjelenésének kockázatát. A Magyar Hypertonia Regiszterben 30,2 százalékában található 2-es típusú cukorbeteg. E betegeknél lényegesen magasabb az infarktus, a perifériás érszűkület, a stroke és a vesebetegség előfordulása. Mindemellett a célvérnyomás értéket sokkal kisebb mértékben sikerült elérni, sőt pozitív összefüggés található az éhomi vércukor érték nagysága és az elért szisztolés vérnyomás érték között.
A cukorbetegség kialakulását közvetlenül megelőző állapotot, a prediabéteszt gyakran a belső szervekhez közvetlenül kapcsolódó elhízás (a szervek „elzsírosodása”), a cukor és zsír anyagcsere zavarai és a vérnyomás változásának különböző kombinációjával lehet jellemezni, ami gyakran fordul elő a középkorú és idős populációban.
A prediabéteszhez társuló hipertónia kezelése során az életmódváltás még nagyobb jelentőségű, mint az egyéb hipertóniák esetén. Azok az előírások, amelyek betartatásával a folyamat lelassítható, megállítható egyértelműen a beteg együttműködés alapvető kérdéseit is érinti. A felnőtt lakosság több mint 25 százalékát érintő magasvérnyomás társulása prediabétesszel, túlsúllyal, olyan állapot, melyben a betegek és az orvosok, valamint a finanszírozók számára együttesen kell megtalálnunk az optimális megoldást.
A stroke a harmadik leggyakoribb halálok és a legfontosabb olyan kórkép, ami tartós rokkantsághoz vezet. Magyarországon közel 42 ezer kórházi felvétel történik agyvérzés miatt, az érintettek egyharmada a következő két évben meghal, és mindösszesen csak a betegek 10 százaléka lesz újra képes a maradéktalanul normális életvitelre. Az esetek négyötödének hátterében a hipertónia áll.
E körben született érdekes új eredmény a vese és az agy e szempontból történő hasonlóságának előtérbe kerülése. Az agy és a vese speciális vérellátó rendszere nagyon hasonló felépítésű, mindkettő ellenállása alacsony, miközben nagy mennyiségű vér áramlik át rajtuk. Ezért mindkettő érzékenyebben reagál a magasvérnyomás-betegség okozta vérnyomás és véráramlás változásokra. Ez az összefüggés a gyakorlatban is tetten érhető, hiszen a krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél „korábban” jelentkeznek és sokkal gyakoribbak a kardiovaszkuláris betegségek, míg az agyvérzést elszenvedők több mint fele már kialakult veseproblémákkal is küzd.
medicalonline
