Ismét a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásáról
Dr. Csókay András idegsebészt és dr. Pataki Gergely plasztikai sebészt az Origo kérdezte a bangladesi sziámi ikrek műtétjéről.
A műtét előtt milyen előkészületekre volt szükség a sziámi ikrek szétválasztáshoz, és mennyi ideig tartottak ezek?
Pataki Gergely: A fejüknél összenőtt sziámi ikrek végső szétválasztása az „Operation Freedom" névre keresztelt műtétsorozatunk 3. fázisát jelentette: csapatunk, vagyis a Csókay András idegsebész kollégámmal 2002-ben közösen létrehozott Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány csapata az elmúlt 23 hónap alatt több mint 55 000 munkaórát fektetett bele az előkészületekbe. Első lépésben a fő agyi szállítóér-szakaszok szeparációja történt meg érpályán belüli, azaz endovaszkuláris technikával dr. Hudák István vezetésével Dakkában tavaly.
Ennek a műtéti technikának az a tudományos jelentősége, hogy nem nyílt agyműtéttel, hanem speciális katéteres eljárással, a combvéna felől megközelítve sikerült jelentősen lecsökkenteni a későbbi vérzési kockázatot.
A második, immáron plasztikai sebészeti fázis Magyarországon zajlott idén januártól júliusig a vezetésemmel, amikor is különleges, magyar tervezésű szövettágító implantátumrendszert ültettünk be a fej bőre és lágyrészei alá, hogy ennek fél éven át tartó folyamatos tágításával megfelelő mennyiségű és minőségű saját szövetet nyerhessünk a végső szétválasztás során keletkező kiterjedt seb fedésére. A műtétsorozat tervezése és kivitelezése nemcsak orvosi, hanem összetett logisztikai feladatot is jelentett: közel 10 000 e-mail váltás történt a gondos szervezés jegyében.
Csókay András: Tudtuk, hogy az ikrek agyának egy része összenőtt, így eleve hosszú végső szétválasztó műtétre készültünk az alapos előzetes vizsgálatokkal, melyek a SOTE MR laborban készültek Rudas Gábor és Kozák Lajos vezetésével. Ezeket elemezte Valálik István, aki funkcionális idegsebész specialista. Czeibert Kálmán segítségével történtek 3D-modellezések. Így vált világossá, hogy Hudák doktor bravúros beavatkozása után nekimehetünk a nyílt szétválasztásnak. Muszáj volt felkészülnünk egy legalább 24 órás műtétre, váltott asszisztensekkel. Ha a sportból hozunk példát, tudjuk, hogy jó eredmény a versenyen csakis könyörtelen edzésekkel szerezhető meg. Én is így készültem, több mint 300 alkalommal a hajnali órákban a boncteremben. Próbababákon gyakoroltuk tucatnyi alkalommal az ikrek műtét közbeni elhelyezését itthon, és Bangladesbe érkezve pedig még ötször.
(...)
Van-e esély arra, hogy mindkét gyermek teljes életet éljen, vagy számolni kell maradandó
károsodásokkal?
CSA: Természetesen az volt a célunk, hogy mindkét kislánynak megadjuk az esélyt egy jobb életminőségre, hiszen ilyen fejlődési rendellenességgel, mint amilyennel ők születtek, hosszú távon sajnos messze nem lehet teljes életet élni. Jelenleg mindkettejük állapota stabil. Ha nem láttunk volna esélyt arra, hogy megteremtsük a jobb életminőség lehetőségét mindkét gyermek számára, nem vágtunk volna bele. Százalékokról azért nehéz beszélni, mert ilyen típusú, ilyen felépítésű szétválasztóműtét-sorozat még nem történt. Az ikrek állapotát, neurológiai státuszát csak hónapok múlva lehet felmérni, és abból hosszú távú következtetéseket levonni.
Az Operation Freedomhoz hasonló a szétválasztási projekt néhány volt csak a világon fejüknél összenőtt sziámi ikrek esetében. A cél, hogy mindkét gyermek életben maradjon, és értelmes életet éljen. Bízunk gyógyulásba vetett istenhitben, és az alkalmazott tudományokban.
Hogyan tudtak az egyes szakmák együttműködni?
PG: Zökkenőmentesen. Csapatmunka volt, és fontos volt az ehhez való viszonyulásunk. A műtét három szakasza egymásra épült. Sem az endovaszkuláris, sem a plasztikai szakasz, sem a végső idegsebészeti szakasz nem állta meg volna magában a helyét, mert önmagában nem lett volna eredményes. Mindegyik szakasz különleges, de csak együtt volt értelme. A zseniális érpályán belüli szállítóér-szétválasztás tette lehetővé, hogy meginduljunk az ikrek szétválasztási folyamatán, a 7 hónapos magyarországi plasztikai sebészeti szak teremtette meg a lehetőséget ahhoz, hogy elvégezhessük a végső szétválasztást. Egy kis magyar csapat által elkezdett műtétsorozatból komoly, nemzetközi szakmai elismerést jelentő projekt lett. A projekthez, amelyet maroknyi magyar orvos indított két bangladesi kislány megmentéséért, végül is majdnem száz orvos és egészségügyi szakdolgozó csatlakozott önkéntesként.
A műtét után hogyan érezték magukat? Megkönnyebbültek? Mit lehet tudni most a
gyerekek állapotáról?
CSA: Azt, hogy van-e okunk a megkönnyebbülésre, majd az idő fogja eldönteni. Az biztos, hogy a százezres, talán milliós nagyságrendű magyar és bangladesi imaháttér komoly erőt adott orvosainknak és a műtétben részt vevők számára, illetve ad most is.
PG: Mivel eleinte minden percben leselkedett a szövődményveszély, óvatosan örültünk a kis előrelépéseknek. A „sikeres szétválasztás" szót előzetes technikai sikerre módosítottuk, bár a műtét utáni első pillanattól kezdve vitathatatlan tudományos jelentősége volt annak, hogy ezek a gyerekek, akik összenőtt aggyal születtek, már külön-külön lábadoznak. Rabeya azóta beszél, játszik és nevet, kikerült az intenzív osztályról. Rukaya a napokban hagyhatta el az intenzív osztályt, felépülése viszont előreláthatólag hosszabb időt vesz igénybe, hosszú távú következtetéseket még nem lehet levonni Az Operation Freedom még sem nekik, sem nekünk nem ért véget: a gyermekek rehabilitációjával és koponyarekonstrukciós beavatkozásokkal folytatjuk a munkát.
